Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-05-10 / 19. szám

HI. évfolyam.

Halas, 1902, május 7,

19. szám

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

MEG-JELEIST ILÉlIISriDIEnsr ЗГаЬЖХЭ-АЛТ.

ELŐFIZETÉSI :

Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidékén » »6» » 3» — »

Felelős szerkesztő: DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-uteza 1752.

EEird-etési árak : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. KTyilttér: seronként 25 fillér. "ЭЦ)

A szekulárizáczió.

A magyarföldbirtok föltűnően aránytalan felosztása, a földmivelő népesség folyton növekedő szegénysége sok gondot okoz azoknak, kik a haza jóllétét szivükön viselik.

A hazai rög iránti szeretet egyre apad, a biztos megélhetés lehetőségétől megfosztott földmivelők, kik azelőtt irtóztak a gondolattól, hogy szülőföldjüket elhagyják, messze idegenben futkosnak a szerencse csalfa fényű csillaga után — kivándorolnak, mert véleményök'szerint, rosszabb soruk sehol sem lehet, mint azon a helyen, ahol először pillantották meg a nap sugarait, ahol őseik és szüleik évszázadokon at sorsukkal megelégedve, nyugodtan éldegéltek, ahol ők maguk felnevelkedtek és meg kellett volna tanulniok szeretni e hazát, melyen kivül »számukra nincsen hely.«

Mindenki előtt világos, hogy tenni kell már valamit, ami a szegény nép sorsát enyhiti, a mi lehetővé teszi, hogy idehaza is fentarthassa magát és ne legyen kénytelen a megélhetésnek áldozatul hozni hazaszeretetét.

Kieszelték e czélból a szekulárizácziót. Régóta komolyan tárgyalják a szekulárizáczió kérdését, anélkül, hogy dűlőre vitték volna. A félelem egyrészről, a szükkeblüség másrészről megbénítja a nemzet jövőjét szivükön viselő férfiak akaraterejét. A dolog szépen megoldható volna, ha a 674 millió koronányi jogtalanul és törvénytelenül sok árverés árán felhalmozott összeget egyházi és hitbizományi földbirtok megszerzésére fordítanák, melyet elidegenithetlen feltétellel magyar földmivelő népnek osztanának ki örök áron ; oly feltétellel, hogy az a föld- birt к adás-vevés tárgyát nem képezhetné, hanem annak az egy családnak birtokában maradna, mely azt a földet az államtól kapta. így a főpapság megszabadulna egy terhes jövedelmi forrástól, a nép pedig megnyerne azt a feltételt, melylyel a magyar haza ge- rinczét erőssé, munkabíróvá és adó- képesjé tudná tenni.

A szekulárizáczió tehát nem engedné a magyar paraszt lába alól kicsúszni az ősöktől véren szerzett apai örökséget, megakadályozná Magyarország teljes elszegényedését és népességének a kivándorlás következtében való óriás fogyását.

A HALAS és VIDÉKE eredeti tárczája.

A meggyógyult dalnok.

C- Kép. -)

Ingadozó léptekkel botorkált elő lakából a dalnok, hosszas betegsége után magát a szép természet szemlélésén fölviditani vágyván. Szelid mosoly lebegett ajkai körül, s szemeiből csendes elragadtatás sugárzott.

Emberek atyja 1 igy szólt szive mélyéből, ösztönöztetve hálás érzelmektől — te Ieg- magasztosabb lény ! ki vizsgálod az embert, hogy éljen-e vagy elenyésszék! Szivem dicséret és hálától áradsz! Oh bár tudnék reád méltólag gondolni én újra éledő teremtmény, mint a kis féreg hosszú téli fagy után ! Eszméletlenül feküdtem, s nyomtam kemény beteg ágyamat. Ekkor megvizsgáltál és kegyteljesen szóltál: Éljen tovább ö, hogy megjavuljon.

Javulás! Szép czélja az életnek!

Ekkor ismét megjött étvágyam, s bágyadt tagjaimba visszatüntek az eltűnt erők. Lassanként tértek vissza, mint az elriasztott halak, melyek csak apránként úsznak vissza

a patakba, melyből vad fiuk tova zavarták. Ma valahára a kedves napsugártól, a fák s rétek zöldjétől édesgetve már elég erősnek érzem magam a szabadba először vánszorogni ki, hogy gyönyörködjem bájos tekintetedben! Első virágai az évnek! Itt állok s édes rajongással tekintek körül.

Oh köröskörül mi szép minden! Amott a fák virágoznak. A rétek puha fűbe, kankalinba öltözködnek. A bokrok nyiladozó lombokkal ékeskednek. A pintyőke már fészkel a serevényben. Már fölküzdötték magukat a tarka sávú sigák a sövény bokor tetejére. Minden uj életre ébred. Köszönet kegyedért, mely a halál kezét őrzé, hogy engem még gyenge növényt előbb le ne szakitson, mig a jobb számára meg nem értem. Oh 1 ezen kegy nélkül most nem látnám tekinteted ifjú szép Tavasz ? Azóta hideg testem hosszü álomra merült volna — a föld alatt.

De oh gyönyör! Én élek és megújulok a melengető napsugártól s a természet életre kelő szépségétől.

Rt, már a pallóhoz vezető gyaloguton kedves sárga virág nyílik. Üdvözöllek kis

A szekulárizácziónak magasabb erkölcsi hatása volna, hogy egy csapásra megszüntetné a parasztszoczializmust, melynek eredete a földmivelő népesség birtokhiánya. Mihelyt a földmivelő egy darabka tulajdon földhöz jut, melyet mivelhet és ápolhat, a mely neki kenyeret ad, rögtön elmúlik a kivándorlási kedve és mint bármi kisterjedelmű földecske birtokosa, van mit veszítenie, nem is igen lehet tehát hajlama résztvenni azokban az agitá- cziókban, melyekből csak igen kétséges lehet a haszna, ellenben könnyen kocz- káztathatja csekély vagyonkáját — mindenét, a mivel bir.

Valóban, semmivel se köthetjük a szegény embereket jobban hazájukhoz, mint ha a szekulárizácziót a megvalósulás stádiumába visszük. Az áldozatok, melyeket ezért hozni kell, távolról sem oly nagyok, mint az az áldás, mely nyomában járna. '

Anyakönyv.

április 27—máj. 4-ig.

Születtek: Kamra János és Nagy Juliannának Margit nevű leánya, Gebl József és Angeli Erzsébetnek Magdolna nevű leánya, Nagy Erzsébetnek Hermina, Mária nevű leánya, Munkácsi István és Szűcs Jnliannáhid ! Mindig örömest támaszkodtam karfáidhoz s gyönyörrel néztem széliében hosz- szában az üdítő kristály vizet, hol egykor halaimat kenyérmorzsával tápláltam. Régen láttalak benneteket ti sovárgó nyalánkok 1 Kezeim már régen szórták a morzsákat ! Ma meg foglak benneteket is látni.

Édes öröm ! Itt támaszkodom hát ismét biztos karfámhoz! Ott a parton a főben kis gyermekek játszanak, kezeikkel a kankalint szaggatják. S figyelj ! a gerle hívja párját, s gyorsan röpül el a virányos part felett. De a félénk vadrueza hápogva röppen fel, s odább a nádasba tűnik el. S halaim hova tüntetek el ? íme hol a patakocska a tóba ömlik, ott gyűltek össze mint ősszel a vándorgémek a parti helyen; félig bolyhos növényektől elrejtve üdülnek. Kis halaim, ti már sokan vagytok. De majd ősszel nem kerülitek ki hálóimat!

Oh mily édes lesz, ha majd könnyű csői- nakon a viz sima tükrén, vagy a fodrosodó hullámok fölött siklóm I Tompultak ugyan még izmaim, s a nedves gőzök megárthatnának mint a bürökoed/. De mégis ti viz- lakók! majd ismét el fog riasztani bennete-