Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-05-10 / 19. szám

HI. évfolyam. Halas, 1902, május 7, 19. szám TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEG-JELEIST ILÉlIISriDIEnsr ЗГаЬЖХЭ-АЛТ. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidékén » »6» » 3» — » Felelős szerkesztő: DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-uteza 1752. EEird-etési árak : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. KTyilttér: seronként 25 fillér. "ЭЦ) A szekulárizáczió. A magyarföldbirtok föltűnően arány­talan felosztása, a földmivelő népesség folyton növekedő szegénysége sok gondot okoz azoknak, kik a haza jóllétét szivükön viselik. A hazai rög iránti szeretet egyre apad, a biztos megélhetés lehetősé­gétől megfosztott földmivelők, kik azelőtt irtóztak a gondolattól, hogy szülőföldjüket elhagyják, messze ide­genben futkosnak a szerencse csalfa fényű csillaga után — kivándorolnak, mert véleményök'szerint, rosszabb so­ruk sehol sem lehet, mint azon a helyen, ahol először pillantották meg a nap sugarait, ahol őseik és szüleik évszázadokon at sorsukkal megelé­gedve, nyugodtan éldegéltek, ahol ők maguk felnevelkedtek és meg kellett volna tanulniok szeretni e hazát, me­lyen kivül »számukra nincsen hely.« Mindenki előtt világos, hogy tenni kell már valamit, ami a szegény nép sorsát enyhiti, a mi lehetővé teszi, hogy idehaza is fentarthassa magát és ne legyen kénytelen a megélhetésnek áldozatul hozni hazaszeretetét. Kieszelték e czélból a szekulárizá­cziót. Régóta komolyan tárgyalják a szekulárizáczió kérdését, anélkül, hogy dűlőre vitték volna. A félelem egy­részről, a szükkeblüség másrészről meg­bénítja a nemzet jövőjét szivükön viselő férfiak akaraterejét. A dolog szépen megoldható volna, ha a 674 millió koronányi jogtalanul és törvény­telenül sok árverés árán felhalmozott összeget egyházi és hitbizományi föld­birtok megszerzésére fordítanák, melyet elidegenithetlen feltétellel magyar föld­mivelő népnek osztanának ki örök áron ; oly feltétellel, hogy az a föld- birt к adás-vevés tárgyát nem képez­hetné, hanem annak az egy családnak birtokában maradna, mely azt a földet az államtól kapta. így a főpapság meg­szabadulna egy terhes jövedelmi for­rástól, a nép pedig megnyerne azt a feltételt, melylyel a magyar haza ge- rinczét erőssé, munkabíróvá és adó- képesjé tudná tenni. A szekulárizáczió tehát nem engedné a magyar paraszt lába alól kicsúszni az ősöktől véren szerzett apai öröksé­get, megakadályozná Magyarország teljes elszegényedését és népességének a kivándorlás következtében való óriás fogyását. A HALAS és VIDÉKE eredeti tárczája. A meggyógyult dalnok. C- Kép. -) Ingadozó léptekkel botorkált elő lakából a dalnok, hosszas betegsége után magát a szép természet szemlélésén fölviditani vágy­ván. Szelid mosoly lebegett ajkai körül, s szemeiből csendes elragadtatás sugárzott. Emberek atyja 1 igy szólt szive mélyéből, ösztönöztetve hálás érzelmektől — te Ieg- magasztosabb lény ! ki vizsgálod az embert, hogy éljen-e vagy elenyésszék! Szivem di­cséret és hálától áradsz! Oh bár tudnék reád méltólag gondolni én újra éledő te­remtmény, mint a kis féreg hosszú téli fagy után ! Eszméletlenül feküdtem, s nyomtam kemény beteg ágyamat. Ekkor megvizsgál­tál és kegyteljesen szóltál: Éljen tovább ö, hogy megjavuljon. Javulás! Szép czélja az életnek! Ekkor ismét megjött étvágyam, s bágyadt tagjaimba visszatüntek az eltűnt erők. Las­sanként tértek vissza, mint az elriasztott halak, melyek csak apránként úsznak vissza a patakba, melyből vad fiuk tova zavarták. Ma valahára a kedves napsugártól, a fák s rétek zöldjétől édesgetve már elég erősnek érzem magam a szabadba először vánszo­rogni ki, hogy gyönyörködjem bájos tekin­tetedben! Első virágai az évnek! Itt állok s édes rajongással tekintek körül. Oh köröskörül mi szép minden! Amott a fák virágoznak. A rétek puha fűbe, kan­kalinba öltözködnek. A bokrok nyiladozó lombokkal ékeskednek. A pintyőke már fészkel a serevényben. Már fölküzdötték ma­gukat a tarka sávú sigák a sövény bokor tetejére. Minden uj életre ébred. Köszönet kegyedért, mely a halál kezét őrzé, hogy engem még gyenge növényt előbb le ne szakitson, mig a jobb számára meg nem értem. Oh 1 ezen kegy nélkül most nem látnám tekinteted ifjú szép Tavasz ? Azóta hideg testem hosszü álomra merült volna — a föld alatt. De oh gyönyör! Én élek és megújulok a melengető napsugártól s a természet életre kelő szépségétől. Rt, már a pallóhoz vezető gyaloguton kedves sárga virág nyílik. Üdvözöllek kis A szekulárizácziónak magasabb er­kölcsi hatása volna, hogy egy csapásra megszüntetné a parasztszoczializmust, melynek eredete a földmivelő népesség birtokhiánya. Mihelyt a földmivelő egy darabka tulajdon földhöz jut, me­lyet mivelhet és ápolhat, a mely neki kenyeret ad, rögtön elmúlik a kiván­dorlási kedve és mint bármi kisterje­delmű földecske birtokosa, van mit veszítenie, nem is igen lehet tehát hajlama résztvenni azokban az agitá- cziókban, melyekből csak igen kétséges lehet a haszna, ellenben könnyen kocz- káztathatja csekély vagyonkáját — mindenét, a mivel bir. Valóban, semmivel se köthetjük a szegény embereket jobban hazájukhoz, mint ha a szekulárizácziót a megvaló­sulás stádiumába visszük. Az áldozatok, melyeket ezért hozni kell, távolról sem oly nagyok, mint az az áldás, mely nyomában járna. ' Anyakönyv. április 27—máj. 4-ig. Születtek: Kamra János és Nagy Julian­nának Margit nevű leánya, Gebl József és Angeli Erzsébetnek Magdolna nevű leánya, Nagy Erzsébetnek Hermina, Mária nevű leánya, Munkácsi István és Szűcs Jnlianná­hid ! Mindig örömest támaszkodtam kar­fáidhoz s gyönyörrel néztem széliében hosz- szában az üdítő kristály vizet, hol egykor halaimat kenyérmorzsával tápláltam. Régen láttalak benneteket ti sovárgó nyalánkok 1 Kezeim már régen szórták a morzsákat ! Ma meg foglak benneteket is látni. Édes öröm ! Itt támaszkodom hát ismét biztos karfámhoz! Ott a parton a főben kis gyermekek játszanak, kezeikkel a kankalint szaggatják. S figyelj ! a gerle hívja párját, s gyorsan röpül el a virányos part felett. De a félénk vadrueza hápogva röppen fel, s odább a nádasba tűnik el. S halaim hova tüntetek el ? íme hol a patakocska a tóba ömlik, ott gyűltek össze mint ősszel a ván­dorgémek a parti helyen; félig bolyhos növényektől elrejtve üdülnek. Kis halaim, ti már sokan vagytok. De majd ősszel nem kerülitek ki hálóimat! Oh mily édes lesz, ha majd könnyű csői- nakon a viz sima tükrén, vagy a fodrosodó hullámok fölött siklóm I Tompultak ugyan még izmaim, s a nedves gőzök megárthat­nának mint a bürökoed/. De mégis ti viz- lakók! majd ismét el fog riasztani bennete-

Next

/
Thumbnails
Contents