Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-05-10 / 19. szám

nak Julianna nevű leánya, Туикоз Sándor és Paprika Juliannának Julianna nevű leánya, Szűcs Imre és Kató Piroskának Eszter nevű leánya, Szente Sándor és Komlói Zsófiának Krisztina nevű leánya, Ernyes József és Tihy Ida Zsófiának József nevű fia, Fodor András és Gazdag Jusztinának Mária nevű leánya, Rózsa Ferencz és Tapodi Franczis- kának Zsófia nevű leánya, Péter Ferencz és Bacsó R. Judithuak Balázs nevű fia, Har- nóczi Károly és Bajusz Etelkának E”e ka nevű leánya, Csendes Mihály és Palatinus Teréziának Mihály nevű fia, Harra János és Szabó Erzsébetnek István nevű fia, Márta Péter és Kálmán Apollóniának Flóriáu nevű fia. Házasságra kihirdettek \ Perlaki Horváth Gyula Pál Dinnyés Juliannával, Harnóczi Mihály Hegyes Menyhárt Reginával, Szabó József Buda Zsuzsanával. Házasságot kötöttek: Farkas János Lajos dorosmai lakos Tót Erzsébettel, Tót Imre és neje Gázán Erzsébet leányával, tanuk: Szabó Károly, Nagy Pál. Német István Modor Máriával, Modor János és neje Szalai Erzsébet leányával, tanuk : Vi'onya József, Német Sándor. Babos András Csorba Ju­liannával, Csorba Erzsébet leányával, tanuk : Vas József, Dóczi Imre. Csapi Sándor Csapó Judithai, néhai Csapi István és neje néhai Hajós Zsuzsánna leányával, tanuk: Csapi Sándor, Bor Károly. Kovács József Bokor Teréziával, Bokor Juliánná leányával, tanuk: Nagy S. István, Daróczi József. JUlhaUak : Juhász Mihály 21 éves, Szalai Ferenczné Vilonya Mária 53 éves, Tyúkos Juliánná 2 napos, Tóth Endrész Sándor 75 éves, Gajág Antal 10 éves, Babó László 9 hónapos, Nagy Gábor 74 éves, Dobrádi Sandorné Babos Mária 40 éves. Marhatenyésztésünk. A magyar szarvasmarha ismeretesebb a külföldön, mint a magyar ló. A marhaku- pecz századok óta ezrével hajtja azt minden évben a hon és birodalom határain túl. A mezőgazda gyorsasagát szereti a magyar jármos ökörnek s vonós erejét, mely ma­gára áll ; a városok tömegesen fogyasztják hires izü húsát, hatalmas szarvából pedig nem egyszer iszik lelkesedést a német. A magyar marha magas és erős alkatával tűnik ki. Azért oly kiválólag vonásra való, mivel a róna legtöbb helyén a lovat, ha ki nem szorította is, de túlsúlyt nyert fö’ötte. Lépte gyors és magas növésénél fogva nagy. Szine fehér egész a deres színig. Cí­mere roppant nagy, úgy hogy egy férfi két evező lapátom csapása. Majd eltűnik a gyengeség tagjaimból mint esővíz a baráz­dából, melyet a nyári nap heve kiszárit. Oh akkor ismét megkereshetem kedves fog­lalkozásom, s te gonosz unalom menekülni fogsz. Es ekkor érkezik el a szép Majus, a rákászat. Kiváncsi angolnák, gonosz csu­kák várjatok csak ! Oh mily sok öröm vár reára ! Mindezt, mindent neked köszönök kegyes Isten­ség, te kegyteli adományozója az egészség­nek, a boldog óráknak 1 Uh ne hagyd elfe­lednem, miért adtál uj erőt ! Ne engedd hidegülni keblemben a buzgó törekvést, jobbá lenni, s szemem előtt mindig azon szép czél lebegjen, mint valami fénylő jele­nés. Ha majd érett leszek az égi aratásra ; akkor — oh mi boldogság — ha meggyó­gyulásomért, minden kegyességedért jó tetteket mutathatok fel hála áldozatul; ha majd kegyszavad hallatszik : „Jövevény a boldogok hizájából ! te meghosszabbított élted czélját elérted.« Szép remény! Oh vezérelj engem minden teremtmények apja az igaz ösvényen, melyen a jókért törek­szem, Németből : Stigma, kiterjesztett karokkal nem mindig éri el egy felnőtt ökör mindkét szarva végét. De bár magában véve nagy, teste végtagjaihoz mérve mégis elmaradt. Utóbbiak tetemes kifejtése alighanem leginkább a hanyagabb gondviselésben leli kulcsát. Mert a magyar puszta szénája részint természettől, részint hanyag kezelés miatt rossz. Télen át murva és sásból áll vagy legalább állott a takar­mány s e mellett még jól érzi magát a söre, ha rendesen jóüakhatik, de a marhatenyész- tésben hiányzik hazánkban az a szabályos­ság, mely megkivántató, hogy hatalmasabb virágzásra birassék. Bujapást és feketére pörkölt talaj gyakran alig feküsznek nehány heti idötávoíra egymástól és inig egyik év­ben fölöslegben dúskál a goböly, jövő esz­tendőben alázatosan kell oiy táp’álékot kol­dulnia, melynél miuden más tulok többre becsülné az éhenhalást. A nélkülözés e sa­nyarú iskoláját csak teljesen megedzett faj­jal járathatni ki; az úgynevezett nemesebb fajták erre nem valók. De ha mindama ál­latfajokat nemeseknek nevezik, melyek va­lami jó tulajdonnál, mint : írnom testalkat, bő tejelés, hizó képesség és bármi más, kü­lönösen kitűnnek: miért nem számítják a kevéssel beérést is a nemes tulajdonok közé ? Úgy látszik, a marhatenyésztésnek is egész előke!ős‘ gi skálája van, mely bizonyos istálló — hogy ne mondjuk barom — sza- louképességéber. áll és mely előtt a stoikus jelleg mitseru ér. De ha a költség és szol- gálmány közti viszonyt tennők a fajok fok­mérőjévé, гкког kétségtelenül valamennyi szarvasmarhafajt utána kellene sorozni a magyarnak, az erőben vagy hizó képesség ben, gyakran mindkettő tekintetében fölül­múlván valamennyit vagy legalább egy szín­vonalon állváu velük mindenkor, holott fe- lényi költséggel beéri. A magyar szarvasmarhanak csak egy a hibája : tejszegénysége. 300—400 liter tej évenkint már valami nagy eredmeny egy magyar tehén után, föltéve, hogy magyar módra csordajárással tartatik. E'enben czé'- szerü istállózás mellett 880 litert ad, ami ugyan még mind kevés. Egyébiránt a magyar marha tejszegény­sége magyar emberre nézve nem igen nyo­masztó. ö előtte a marhatenyésztés egészen más czélokkal bir, mint a tejeltetés. Gulyá­jától csak csontot, húst és bőrt kíván. A tősgyökeres magyar marha azelőtt csu­pán a pusztán a szabadon növeltetett; nya- rankínt a szabadban legelt és éjszakára fö- detlen akolba hajtották, csak télére került födél alá, hol éhséggel és szalmával kellett ölnie, ha a szénatermés kedvezőtlen volt. A magyar faj legerősebb a Tisza és keleti mellékfolyói kövér ingoványain, Bihar, Békés Csanád, Gsongrád és Arad megyékben, ho­lott a Duna és Tisza közti fövényes vidé­keken nem egészen oly erős. Csakugyan a Tiszától keletre eső táj volt a marhatenyész­tés igazi tanyája, itt terültek a határtalan puszták, tnelyeü e darab földet csaknem egészen elfoglalták és melyekről jóval ezelőtt talán joggal lehetett elmondani, hogyha le­fekszik rajtuk egy tulok, csak crimeie lát­ható. Ez idők azonban itt is lejár'ak és a puszta, a hol még áll, itt is csak oly ősz- tövér. Mindazáltal az alföld a róna többi részei­nél szaporább marhatenyésztése miatt isme­retesebb. A bánság jelentőségben háttérbe szorul mellette; benne Jegelő régtől fogva kisebb mennyiségben létezett. Tenyésztőink jobban teszik, ha inkább a bel-, mint a külföldi barmot tartják. A kül­földi marhát ugyan némi joggal nemesebb­nek lehet nevezni; ám a gazda, marhája nemességén kívül, jövedelmezésére nézzen s éppen ez, mit a külföldi marha és kivált a fejős tehén nélkülöz, miért magyar ember csak saját nemzeti tulkát használhatja, hogy mezőgazdaságát a legjobb munkás barommal ajándékozza meg, tudniillik olyannal, mely a hazában lévén itthon, azt kénytelen sze­retni, mit a jászolban talál és melyet nem szükséges abban a figyelmes és gyöngéd bánásban részesíteni, mint az idegen ven­déget. HÍREK. — Az ápril havi pénztárvizsgálat alkalmá­val arra a sajnálatos tapasztalatra jött a ha­tóság, hogy a városi közpénztárban pénz nincs s igy a legszükségesebb kiadásokat is alig képes fedezni. Megállapittatott még az is, hogy ennek oka abban rejlik, hogy m g igen sok polgár van olyan, alu nemcsak a folyó évben esedékes, hanem még a múlt évi adóhátralékait sem fizette le. Nehogy a még mintegy 60.000 korona múlt es folyó évi városi pótadó hátralék miatt a város háztartásában fennakadás álljon be, a leg­szigorúbban figyelmeztetnek és feihivatnak a hátralékos polgárok, hogy úgy a mult, mint a folyó év I. és II. negj'edére eső összes adóhátralékait 8 nap alatt lefizetni annál in­kább el ne mulaszszák, mivel eiienesetben személyválogatás és minden kímélet nélkül az illető hátralékos polgárok ellen a legszi­gorúbb végrehajtás fog alkalmaztatni. Hogy pedig a foganatosítandó végrehajtás alkal­mával felmerülő megszégyenítésnek az ér­dekeltek ki ne tétessenek, ismételve és pe­dig jóakaratu!ag figyelmezteti a hatóság a hátralékos polgárokat, hogy az elmondott okoknál fogva, de saját jól felfogott érde­kűiben is, állampolgári kötelezettségöknek sürgősen tegyenek eleget. — Halas Kiskőrösért. Az életrevaló mű­kedvelő •'enekarnak muzsikáihatnékja lévén, két tagját kiküldötte kebeléből azon utasí­tással, hogy egyetértve az eleven rajz pro­fessorial, ránduljon át Kís-Kőrösre, ott ne­hány előkelő családdal lépjen érintkezésbe, tapogassa ki, vájjon jó névén vennék-e, ha a műkedvelő zenekar közreműködése mel­lett valamelyes zeneestély reudeztetnék egy ottaii jótékony czél javára. A gondolatot tett követte, múlt szombaton rándultak át a kiküldöttek, e őadván a czélt, Kiskörös nagy örömmel fogadta a kiküldötteket, Tep- 1 czky, Biro, Revalla vadász, Benedikty csa­ládokkal egyertelműleg el is határozták, hogy egy hét mu va megesik a dolog. Két számot ad Kis-Kórös, négyet Halas. Sza­vaim fog Tardy Edith, Pillér Margit pedig énekei, Dekám Árpád monoiogot ad elő. Fülöp Sándor szaval, a banda a »Királyné dragonyosa“ czimű indulót és néhány ked­veltebb népdalát adja elő. A kész program- mot menten vitték a nyomdába, május hó IO én pedig megy az előadás a szegények kórháza javára ; átmegyünk mindnyájan, jól mulatunk mindnyájan, Kiskőrössel való ba­rátságos jó viszonyt ismételten megerősít­jük, a szegények pedig há'aérzetlel gondol­nak a ,,frakkos bandára.“ Úgy halljuk, a halasi közönség köréből számosán részt vesz­nek e mulatságon. Akik igényt tartanak a meghívóra, üzenjenek Dékáni rajztanár úr­hoz, hogy a kis-körösiek a fogadtatásról, elszállásolásról kellőleg gondoskodhassanak. (Amint habjuk, a halasi bizottság mellőzen­dőnek tartja a külön vonat megrendelését, mert dé után épen jó időben indul a sze­mélyvonat, hazafelé pedig úgyse tudjuk, mi. kor jövünk.) — DankÓ Pista ismert zeneszerző, mint hiriik, majus 16-an Halasra jön egész zene­karával és a nagyvendégíöben fogja bemu­tatni szép műsorait. — Tilalom. Tapasztala a hatóság, hogy a gyermekek, sőt felnőttek is a temetőkben levő növényzetet, különösen a virágokat le­tépik, tövestől felszedik. A kegyeletet sértő, de kihágást is képező ilyen cselekmények ellen óva figyelmezteti a hatóság a lakos­ságot és ezek niagakadályozása czéljábói a temetőknek állandó felügyelete rendeltetett el. Figyelmezteti a hatóság különösen a szü­lőket, hogy a büntetőjogilag felelősségre nem vonható gyermekeiket a temetők látogatá­sától tartsák vissza, mert a gyermekek ál­tal okozott károkért a felügyeletre hivatott szülők a kártérítés iránt mégis felelősek. . — Nád-eladás. Halas város nádtermésének eladása tárgyában a fehértói városerdő mel­lett levő csőszháznál május 12-én délelőtt 9 órakor nyilvános árverést tart. Az eladás 200 kévés részletekben történik,

Next

/
Thumbnails
Contents