Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-26 / 17. szám
IT. szám III. évfolyam. Halas, 1902. április 23, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. MEQJELE1T bdI3Sr3DE33KT SZEZKUD-Á-ÜST. Ipar és nemzetgazdaság. A legutóbbi évek súlyos megpróbáltatás évei voltak a magyar gazdákra nézve, de egyúttal üdvös tanulságokkal is gazdagítottak bennünket. Azt a nézetet, mintha a mezőgazdaság kevésbbé volna alávetve válságoknak, mint a niüipar, megczáfolta a tapasztalás. Kitűnt, hogy a mezőgazdaság épp úgy függ az általános kereskedelmi és hitelkonjunkturáktól, mint az emberi gazdálkodás bármely más ága. Szomorú tapasztalatok győztek meg bennünket, hogy az ingadozások a mezőgazdaságnál a klimatikus befolyások következtében még nagyobbak, mint az iparnál és kereskedésnél s hogy a mezőgazdasági válságokkal járó bajok, e foglalkozási ág roppant terjedelménél fogva egyetemesebbek, a népéletre nézve veszélyesebbek, mint bármely kereskedelmi, ipari vagy hitelválság. Meggyőződtek mezőgazdáink jobbjai, hogy nemcsak hogy a patriarkális gazdálkodás ideje örökre lejárt, hanem még a földmi- velés pusztán technikai értése sem elég napjainkban a valóban okszerű gazdálkodáshoz. Felismerték azt a nagy horderejű igazságot, hogy a mezőgazdaságnak is nemzetgazdasági ismeretekre, a mezőgazdasági üzlet nemzetgazdasági alaptörvényeinek is- I meretére van szüksége, mert csak ezek adják . :g neki ama szeles át- pillantását a nemzeti vagyonosodás I amaz egymást feltételező tényezőinek, ja melyek ismerete nélkül a földmive- lés szerencsejátékhoz hasonlít. A magyar gazdának nem szabad I magát abban a hiú reményben ringatnia, hogy nehéz idők többé visz- I szatérni nem fognak, hozzá kell látnia i mezőgazdaságunk életfeltételeinek felismeréséhez. Ez életfeltételek tanulmá- I nyozása fokozni fogja jóllétét rendes időkben, elfogja hárítani vagy legalább mérsékelni bajait rendkívüli válságok esetében. Ez életfeltételek felismerése — és csakis ez — képesíti át az esélyek okszerű számbavételen alapuló speku’áczióra, arra az Üzletszerű spe- kuláczióra, mely nélkül a mai világban minden üzletnek s igy a mezőgazdaságnak is bukni vagy pangani keil s mely az összes gazdasági életet a homályos ösztönszerüség és hagyományosság köréből kiemelve, az értelmi erők nemes harczává alakítja. A mezőgazdaság és az ipar között szoros összeköttetés van s virágzó mezőgazdaság állandó csakis megfelelő ipar mellett lehet. Nálunk a teljesen ki nem fejlődött iparon kivül még az a baj, hogy a mezőgazdaság: nál a földbirtok fölöttébb helytelen j elosztása nemcsak nem csekély, ha- ■ nem nehezen megszüntethető nyűge a i fejlődésnek. A mezőgazdasági munka viszonyai éppenséggel szánni valók. A mező- gazdaság magában nem képes kellő dolgos lakosságot növelni, minthogy az éven keresztül foglalkozásba»* » m ; bírja tartani, csak koronként kivan an nagyobb számú dolgos kezeket. A munkások szűke mindaddig állandó marad a magyar rónán, mig megfelelő ipar nincs, mely a mezőgazdasági munka szünidejében foglalkozást nyújtana vagy míg a mezőgazdaság évi munkáját jobban be nem osztja. Mindaddig csak a munkás hiány vagy a tartott munkások túlságos száma miatt való veszödség közt választhat Magyarország s az előbbi baj alighanem a kisebbik. Tőke . incs. A tőkeképző ösztön gyönge. A lakosokban kevés a kereseti életrevalóság és takarékosság. Belátni kell, hogy nemzetgazdasági helyzetünk javulásának első feltétele az ipar fejlesztése. Az utolsó években jelentékenyebb javulást látunk e téren s azért hisszük, hogy a magyar nemzetgazdaság föl fog virágzani, habár sok korszakon kell még átvergődnie és sok akadálylyai kell még megküzA HALAS és VIDÉKE eredeti tárczája. A kupola alatt. Midőn múltkori tárczánk ezzel a czim- mél megjelent, azt hittük, hogy a kupolával egyszer és mindenkorra végeztünk. Szép álmunkból zord valóra ébredtünk : hitelt érdemlő helyről azt a tudósítást kaptuk, hogy a kupola alatt van egy kis asztal (azért olyan kicsi, hogy kártyázok ne telepedhessenek mellé), a mint erről magunk is meggyőződtünk ; a kupolások ennek a kis asztalnak a fiókjába gyűjtik össze följegyzett cszleleteiket s lapunkat hétről hétre abban a kétes szerencsében fogják részesíteni, hogy e városi pletykákat a vonal alatt közölje A hirt kételkedve fogadtuk, de kétségeinket csakhamar eloszlatta azon ezikk- nek a megérkezése, a melyet alább közlünk — egész terjedelmében, jobb hiányában és abban a reményben, hogy ez volt az utolsó. Elvégre nekünk fontosabb dolgaink is vannak. A szerkesztőség. * Igazán meghalt ? Társadalmunknak egyik ismert alakja nemrégen eltávozott körünkből és működési terét egy távoli városba tette át A napokban aztán az a riasztó hir terjedt el városszerte, hogy közös barátunk sziv- szólhüdésben meghalt, A tudakozódó táviratra azonban csakhamar megjött a válasz, hogy halottunk egészséges, mint a makk Hogyan terjedhetett el tehát ha lálhire'? Megmondjuk: Egyik halasi ur levelet kapott az említett városban lakó rokonától, a melyben meg volt említve, hogy a legutóbbi mulatságon régi barátunk is ott volt és olyan jó kedve volt, hogy reggel nem birtak bele lelket verni; olyan volt, mint a ki meghalt. Nevezett egyik halasi ur olvasta ezt a levelet egy másik halasi urnák, a mikor is egy harmadik halasi ur fülhegy gyei hallotta régi barátunk nevét és a »meghalt« szót, A mit pedig közben nem hallott, azt élénk képzelettel lévén megáldva, kiegészítette és ellcnmondást nem tűrő határozottsággal hirdette mindenütt, hogy régi barátunk szivszélhüdés ben meghalt. Hogy a hir nem igaz, azon örvendünk mi is, örvend kis családja is és örvendhet régi barátunk is; mert a kinek életében holt hírét költik, az sokáig él. Mikor a prímásnak a neve napja van. Nemes városunknak húrom ezigány és négy kanalas és két trombitás bandáján és újabban nagy népszerűségnek örvendő bőrdudásán kivül van még egy hangász kara: az úri vagy frakkos banda, a melynek tagjai üres idejükben a városnál köz- igazgatnak vagy az államjövedék érdekében czirkálnak, vagy pedig a tudomány szövétnekét lobogtatják. Főfoglalatosságuk pedig abban áll, hogy beállítanak ismerőseik neve estéjére s jobb ügyre méltó buzgalommal muzsikálnak. A múlt héten ünnepe volt a bandának : páratlan prímása*) nevenapjút ülte. Holdvilágos csendes este egyszerre csak felhangzott ablaka alatt a jól ismert nóta: Verjen meg az Isten, veretlen ne hagyjon ... . A nap hősének az volt az első gondolata, hogy no ezek ugyan jó] megválasztották a beköszöntő nótát De hirtelen •'') Páratlan nőtelen. ELŐPXZETÉSI : Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — » Felelős szerkesztő: DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. j Hird-etési áralc : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint XCyilrtér: soronként 25 fillér.
