Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-19 / 16. szám
Halas, 1902. április 16t 16. szám III. évfolyam. HALAS ésVID TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. MEGJELEN MnLTEDEHISr SZIEEESEDAALT. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — » Felelős szerkesztő : DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utoza 1752. EEird-atési áradc : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. IW ETyilt tér : soronként 25 fillér. Alkalmi beszéd április 11-én, I Pataky Dezső. Ünnepló Ifjúság ! Az emberi léleknek természetében rejlik ama törekvés, hogy szereti az elvont eszméket érzékiteni, a nagyjelentőségű eseményeket egyetlen napnak keretében megrögziteni és feltüntetni. Ezért beszélünk az ártatlanság fehér galambalakjáról, a győzelem pálmájáról ; ezért tekintjük a hosszú évszázadok fejleményeként feltűnő re- íormatiót október 31., a magyar nemzeti közszabadságot inárczius 15., sa honfibánatot október 6-ához kötöttnek. Az emberi lelek bölcs \ uvárai rájöttek arra is, hogy nincs alkalmasabb mód valamely eszmének meggyökereztetésere — akár a politika, akár a hit elet mezején jelöljön is uj korszakot — mintha ez elvont, nehezen felfogható eszmének tiszteletére ünnepet szentelünk. Ezen törekvés szülte az egyházi ünnepeket és a nemzeti ünnepek jórészét; amott a hitélet egyes tételeinek, dogmáinak, emitt a korszakos eseményeknek állitván maradandó emléket. E czél hozott össze minket is a mai napon ifjú barátaim, hogy a hősköl- teménybe illő 1848-iki események lánczolatából kiragadjunk egy szemet, az időből egy napot, április 11 -ét es ünnepeljük azt az eseményt, mely ezen a napon folyt le, t. i. az utolsó rendi országgyűlés által hozott törvények szentesítését. Az április 11 -én felragyogó nap góczpontjaba ezt az eseményt állítjuk be, hogy rajta törjék meg e napnak minden ragyogása, hogy ezen esemény vonja magara figyelmünk összes szálait, s ismét vessünk egy futó pillantást a rég múlt idők titkaiba, azt vizsgálva szüntelenül, hogy a törvényalkotás joga nemzetünknek mindenkor szent tulajdona volt. A mély értelmű görög hitrege szerint Heracles Antenssal — a Föld fiával — küzdött, de hiába sújtotta földhöz számtalanszor Antenst, az anyjától mim ig újabb erőt kapott. Nekünk is volt ilyen erőt adó talizmánunk : a nemzeti törvény: Még ha- zátlauul bolyongott őseink vándorcsa- pata Etelköz vizmosta tájékain, de a nemzeti egység eszméjét már vérrel pecsételt törvénybe foglalta, s e törvény, a vérszerződés több mint háromszáz éven át élt nemzetünk jogérzetében. Mikor hazát nyert a kárpátok tövén, a heroldok harsonái elsőben is nemzeti gyűlésre hívták össze Pusztaszer mezejére a vitézeket. Fájdalom ! nem akadt krónikás, ki megőrizte volna a rendelkezés szabályait a hálás utókor számára, de semmi okunk ; sincs kétkedni benne, hogy nemzetünk jogérzete ekkor is Írott törvényben [ nyert kifejezést. A szentek glóriájával övezett első királyunk emlékét is a a nemzet összeségével együtt alkotott törvényei őriztek meg az utókor előtt, s mig a trónon ülő fők ereiben Árpád vére csörgedezett, csak erősbö-, dött nemzetünknek a törvényhez való! szívós ragaszkodása, Hosszú lennék, ha minden emléket össze akarnék gyűjteni, — nem is szándékozom, de múltba néző szemeim már korán találnak nyomot, hogy a magyar a nemzeti törvényt még saját véréből származott királyának sem engedi megsérteni. II. István Habosban táborozik, s a dynastikus érdekből kezdett háborút már megunt nem- , zetnek bátor szószólója akad a Pázmán , nemzetségből való Kozma személyében, ki magyarhoz illő nyíltsággal mondja királyának : Ha elfoglalod a várat, kit teszel herczeggé közülünk ? Mi hazamegyünk es más királyt választunk magunknak! S talán lázadónak nézzük Kozmát ? Oh nem ! A nemzet igazát védő magyar ősi typusa, Pázmán vére, ki a törvényből egy iotát sem hajlandó engedni, nem, még királyának sem. Sokszor illetnek bennünket barbarismus vádjával Európa népei. A vád helyett mutassatok inkább vádolok, 1 nemzetet, mely — az angolt kivéve — I nálunk előbb foglalta volna össze nemzeti jogait, s < lkotott volna királyt és nemzetet, nagyot és kicsinyt egyaránt j kötelező törvényeket. I A dicsőség veröfényes napjaiban, ; a megpróbáltatás keserű óráiban egyaránt a törvényhez való ragaszkodás jellemzi nemzetünket, s még legnagyobb királya, az Európa előtt herószi nagyságban feltűnő Hollós Mátyás ellen is I felemeli tiltakozó szavát, mikor az jónak j látja magára nézve meglazítani a nemze ti törvény' két, mert még a legnagyobb király fölött is ismer korlátozó hatalmat a közös megegyezéssel hozott törvény képiben. Ragaszkodik e nemzet a törvényhez akkor is, mikor annak megbontására csábitó ajanlat unszolja ; előszedi ősi fegyverét s még egy Napóleonnal is kész szembeszállani, hogy megvédje királyának ingadozó trónját. De hagyjuk a régmúltak eseményeit, csak azt az egyet jegyezzük meg, hogy a magyar nemes, mint a törvényalkotás egyik tényezője lehet pártütő (perduellis) lehet forradalmi (rebellis) de lázadó (seditiosus) soha. Az fájt nemzetünknek a XIX. század első éveiben, hogy róla nélküle határoztak. Az 1825-ben megnyiit or- szággyülés e téren is uj korszakot jelöl ; minden országgyűlés újakkal szaporítja a már kivivotc szabadságokat, egy-egy újabb tényezőjét szerzi vissza a inegcsorbitott törvényes nemzeti önállóságnak. Az az örömrianás, mely 1847. november 12-én az országgyűlést megnyitó V. Ferdinand 13 szóból álló magyar beszéde nyomán támad r— (Magyarország rendéit itt látni örvendek. Atyai szándékomat a királyi előadások mutatják. Fogadják bizalommal) mutatja az akaraterőt, hogy a 20 év óta oly nemes lelkesedéssel tervezett és megvitatott reformokat végre is hajtja a nemzet, befejezvén általa az átalakulás nagyszerű munkáját. Április 11-én 1848-ban tűnt fel a nap, mely a nemes küzdelmek eredményere feltette a koronát. A király személyének sérthetetlen szentsége, felelős független minisztérium, népképviseleten alapuló országgyűlés, sajtószabadság’, az ország czimerének ősi jogaiba visszaállítása, a törvényesen bevett vallások teljes jogegyenlősége, Erdélylyel vaió unió — valának főbbjei a szentesített törvényeknek, melyeket a király e szókkal adott át a nádornak : „Én magyar nemzetemnek szívből óhajtom boldogságát, mert abban találom a magamét is.“ Ez történt ifjú barátim 1845. ápri lis XI-én. Ezen törvényekkel és intézkedésekkel befejeztetett az átalakulás korszaka, a nemzet mindent megnyert, mit az ország önállóságának, mit a maga alkotmányos jogainak biztosítására kívánhatott Nem uj jogokat kapott, hanem a regieket vette ismét törvényes birtokába, ráállhatott ismét a szentesített törvények talajára, melyeknek erőt adó légkörében meg- küzdhet Antens ' módjára magával Hei'aclessel is mindaddig, mig e talajról fel nem ragadja a megfojtással fenyegető ölelés. Adja az ég, hogy e fundamentum szilárd legyen mindenha lábaink alatt!
