Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-31 / 53. szám
mondhatjuk nőinknek, hogy általánosságban műveltség tekintetében nagyon hátra állanak. Aránytalanul hátrább, mint férfi polgártársaink. A szerencsétlen házasságok legnagyobb része onnan ered, hogy a férfi szellemi foka sokkal magasabb a nőénél. Vagyis a nő nem képes megérteni a férfit, a ki egészen más szellemi körben mozog, mint amaz. A férfi és nő együtt képezik e földön a teremtés legtökéletesebb alkotását. Ezen alkotás legfenségesebb a teljes összhangban. Ha ezen Összhang nincs meg, vagy a szenvedések sorozata áll be, vagy pedig az utálatos veszekedések tömege, melyek az életet nem életé, hanem pokollá változtatják. Férfi polgártársaink elemit, gymná- ziumot végeznek, az iparosok esti tanfolyamokat hallgatnak. Magasabb képzésre ezer alkalmuk van a fővárosban s ott van az élet gazdag iskolája, melynek nagyobb része mind a férfiak számára van fentartva. És leányaink ? Elvégzik az elemit s azután vége; beállanak az eresz alá, ha esik az eső. Vagy egy 20.000 lakosú városban 30—40 leány, a kik nevelőbe járnak, arányban állanak-e a város lakosságának számával ? !! Az arány gyalázatos és szégyenletes. Vagy azt hiszik, elég műveltség a nőnek az : ha a fözőkanalat megtudja fogni s a libát megtudja tömni ? Hát nem háborodik fői a nőnek vére, midőn még ilyen kijelentéseket hall ? / Vagy a férfi, a ki kellő műveltséggel rendelkezik és ilyen nőt kap feleségül, s ilyenben ismeri meg a női nemet, nem unottan fordul-e el tőle és nem megvetéssel gondol az egész női nemre ? 1 .. . Vagy milyen gyermeket, fiút, polgárt nevel az anya, a ki a műveltségnek csak azon fokán áll ? ! Ezer és ezer okot hozhatnánk fel nőink kellő nevelése mellett. Csak azon sajnálkozunk, hogy e nőnevelés fontosságát nálunk oly kevésbé, mondhatni semmibe sem veszik. Egy intézetünk van, a mely a nőnek az elemi oktatáson felül is némi szellemi fejlesztést biztosit s a rosz- akarók néhánya azt is megakarja semmisíteni. Vagy talán a pótadókkal agyon terhelt város nyakába akarják sózni ? ! No csak még az kell 1! Van-e fogalmunk arról, hogy mibe kerül egy iskola föntartása ? Képesek-e annyi tanerőt díjazni ? iskola helyiséget berendezni, fentartani ? Mert nagyon valószínű, hogy a ref. egyház tanárainak akkor a tanítást nem engedi meg s igy legkevesebb 5—6 polgári iskolai képesítésű rendes tanárt kell alkalmazni. Miből ? Pótadóból ? ! A nép zsírjából, a szegénynek a bőréből, a kik legkevésbé használják ez iskolát.. . A neveidét az egyház kezéből kivenni semmi esetben sem szabad. Ha ezt teszik ám lássák, de a felelősséget ők vállalják. Legkönnyebb egy ilyen terhet lelökni vállainkról, hogy a más hátára dobjuk, de vájjon az a más hajlandó-e azt magára venni ? Ha polgártársainknak eszük van, akkor nem. De hát mit csináljunk, hogy az iskolát fentartsuk a ref. egyház részére ? ! Mi semmit, de ott vannak a bölcs egyháztanácsosok. A gyűléseken szapora veszekedés helyett elférne egy kis okos gondolkodás is, mert ha komolyan gondolkodnának, lehetetlen ki nem találni oly módot, a melylyel ezen iskola fenál- lása biztosíttatnék. í l A fentartási véleményeink|a következők : X. Minden követ meg kell mozdítani, hogy az egyházkerület az iskolát anyagilag támogassa. 2. Megnyerni az állam segítségét. 3. Az iskolai rendszer teljes megváltoztatása. 4. A tanerők alapos megválasztása. 5. Miüdenütí feltétlen rend. 6. A vidék, különösen az idegen ajkú vidék megnyerése. 7. Ezeknek keresztülvitelére a fő- gymnázium igazgató tanácsától teljesen független leány iskolai igazgató tanács. 8. Több jóakarat és kevesebb fölösleges károgás. Levél a szerkesztőhöz. Tekintete? szerkesztő ur 1 Szívességét újólag igénybe véve, beteg- betegsegélyzőnkröl még a következőket Írhatom : к HALAS és ViDEKE eredeti tárczáje. Zónázés Budapestről—Fiúméba. (Vígé.) Azért — ahogy lehetett — mindenki igyekezett álomra hajtani bus fejét; csak én és egy szemben ülő budapesti mérnök, szívtuk keményen czigarónkat. Apósom egy darabig forgolódott, törte az oldalát a derekára csatolt revolver; de végre ő is Morpheus édes karjaiban érezte magát, mert elkezdte szokott éjjeli nótáját : a hortyogást — Eleinte csak mély sirihan- gon, mint a távolban elhaló menydörgés ; görcsösen szorongatva kezében egy hatal más ólmos végű botot, melyet feje bollin tásához képest rángatott hol előre, hol hátra. Mint a hajós a vizszinéről biztosan tudja a bekövetkező vihart; úgy ón is az előjátékból előre tudtam az utójátókot következtetni — Nem csalódtam! Alig hagytuk el Budafokot, óriási léptekkel haladt a menydörgésszerü moraj közelebb-közelebb. Néha átment más hang- változatokba : kezdte utánozni a gyolcs hasítást, majd az orgona legélesebb mixtura és supár oktáv változatain skálázott; mig végre egy nagy lólekzetvétel és fordulás után hirtelen átcsapott — mint menydörgés, a villámszikra kipattanása kor — a legmélyebb »sub Bass“-ba, mely, egy perezre elnyomta a dübörgő vonat zakatolását. Egy pillanat alatt talpon állott mindenki, csak az én öregem trillázott tovább, elhaló, bus flauta változatokon. A többi fülkékből is rémült női és úri fők tűntek elő, kérdezgetve egymástól: nem oda csapott e a villám ? Ezen kétségbeesésükből hamar fölocsud- tak. a rrindgyakrabban előforduló újabb dörgések, morgások és robbanások ismétlődése folytán. Most már tudták honnét fuj a szél. Tanakodtak: hogy föl kell azt az urat kelteni! Ez még is absurdum, hogy egy ember miatt 20—30 utas ne pihenhessen stb. De fölkelteni ezt a rop pant — 130 kiló — hustömeget, — xi egyik kezében revolvert, a másikban ólmos botot szorongat — egyik se vállalkozott Szerencsére a vonat megállt Tóténynél, itt — a mérnök kivételével — mindnyájan átszálltak más kupéba; őt azonban éppen nem háborgatta se menydörgés se ágyú zás; mert süket volt, — mint később megtudtam — s igy nekem bajtársam, mert én is csak az egyik fülemre sejdi- tettem. Most már öten kényelmesen elhelyezkedtünk. Ernő és Lőrincz bácsi egy egy üres fülkét okkupáltak s végig nyújtóztak a bőrdiványonMi a mérnökkel egymás mellé ültünk, az átellenes oldalt pedig átengedtük egészen az öregemnek. Ő folytatta tovább zajos művészetét, mi pedig elkezdtünk az én notesem lapjain — a mérnökkel — i írásban beszélgetni. Kezdtem én: — Én nagyot hallok !-— Én meg semmit se ! — Hová tetszik utazni ? — Barcs telepre ! — Hát ön ? — Fiúméba! — Van nálam jó foghagymás ürüczomb, tartson velem! — Helyes! Nálam meg van jó bor I — Brávó! stb. Előszedtük s nagyon jó kollátiót csaptunk. A foghajma illatra az öreg is fölébredt s velünk tartott ő is. Nem győzte eléggé dicsérni a jó ürüczombot és kitűnő bort! 0 azonban 10 perez múlva már ismét aludt. Nyugodtan beszélgettünk ezután a mérnökkel Kaposvárig, tele irtuk notesem lures lapjait s kihuzgáltuk a kétliteres
