Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-31 / 53. szám
Högy betegsegélyzőnk miért nem felel meg czéljának, annak fejtegetése — mivel a mienk — legelső sorban mi reánk munkásokra tartozik, hiszen a mi filléreinkből kerül ki minden, az utolsó toll és papírig és mi nem vesszük, nem érezzük mondhatni semmi hasznát. Legelső sorban is alapja oly ingadozó, hogy ha egy más pl. ipar vállalat ilyen a!apoVon hküdne, az régen össze omlott, válságba jutott vo na. Vegyünk tollat és csináljunk egy kis számítást 1 A vidéki pénzkezelők az általuk beszedett pénz 15 százalékát kapják, jutalék fizetés, vagy az ég tudja minő czimen. Marad 85 százalék. A központi pénztáros fizetésén felül a bevételnek megint 15 százalékát rakja zsebre. Marad 70 százalék. Ezzel dolgozhatna a pénztár, de még ezután jönnek a tisztelet djak : E'nök 200 korona, titkár 400 korona, orvosok fizetése k. b. 2900 korona, pénztáros fizetése 1200 korona, egy Írnok (ez az egy dolgozott hát jól is megfizették) 200 korona, ezen felül könyvek, nyomtatványok, iroda felszerelések stb. Ezzel szemben vegyük a legmagasabb bevételi átiagot, a 3000 tagot. Tagsági dijakból bejön 13.500 korona, (más jövedelem nem is igen van.) Ezen összegnek 70 százaléka 9450 kor., ebből az igazgatási és do'og költségeket 4900 koronát levonva, marad a 3000 tagnak, gyógyszerekre és táppénzekre 455° korona. 13500-31 fizetünk 3000-ren és a humánus egylet nekünk ebből gyógykezelésre és táp- dijra ad 4550 koronát. Egy emberre jut tehát i koiooa 31 fillér, mondva egy korona harmiuczegy fillér táp és gyógydij egy évre. Nem ázsiai állapotok ezek f! Ezért van az, hogy botrányos ese'ek fordulnak elő, melyek közül pár esetet említek, mint legérdekesebbet Mészáros Lajos ur alkalmazottja Seib Henrik erős meghűlés következtében vért hányt. Alig volt parányi ereje, vagyis teljesen munkaképtelen volt; feküdt 4 hétig és ha haza nem utazik, éhen veszett volna el a betegsegélyző mellett, mert az egylet nagylelkűen utalványozott neki 4 koronát, szóval négy koronát. Burján András urnák egy munkása 10 napi betegsége után pedig egy fíllérnyi táppénzt sem kapott. Elmer esztergályos ur segédjének 1 ко rónát adtak, hogy menjen Szabadkára és ott gyógyittassa magát. Szabadkáról visszajött, itt az egylettől nem kapott semmit, hanem a város költségén ment föl Pestre magát gyógyittatni. Kruzolák kéméuysöprő legénynek, bár egyleti tag, az egylet nem dott segélyt, hanem adott a városi tanács. Ezeken kívül szolgálhatunk igen sok esettel, a ho! a beteget egyszerűen elutasították. Van e ezek után józan gondolkodású ember a ki az ilyen állapotokat jóknak, helyeseknek taiá'ja különösen akkor, midőn a 13500 korona tekintélyes összeget nyomorult, szegény mester legények zsebéből húzzák ki. Ezért kérjük, de ha igy nem adják meg, követe jük az egész rendszer teljes megváltoztatását. Alapszabályaink hiányosak, ezeknek meg változtatását. Az igazgatóság néhány tapasztalatlan gyerekkel, papák kedvenceiből van ön- kényüleg összeválogatva, a kik itathatók, etethetők. Ezen ifjonczok feladatuk fontosságát föl sem tudják fogni és bebeszélhe- tók borközi állapotban még a megveszteget- hetés piszkába is. Követeljük a szabad orvosválasztást. Vagy nem fél gyógyulás-e az orvosban vetett bizalom f És nem különös e rákényszeríteni a betegre az orvost, akiben éppen nem bizik. Követeljük, hogy a pénztár ne |utasitsa orvosát semminemű megtakarításra, hanem megrendelhesse azt, a mit ők jónak és hasznosnak látnak. Követeljük, hogy a tisztviselőket a közgyűlés válaszsza, melyen elkerülhetnie ä piszkos megvesztegetési kísérletek. Követeljük, hogy a közgyűlésen ne csak tömegek által kiküldött képviselők jelenhessenek meg, hanem minden tag, még pedig szavazati joggal. Követeljük tisztviselőink fizetésének redukálását akként, hogy a tisztességes arány helyreálljon, miáltal a betegeknek nem szégyenteljes alamizsna jut. Követeljük, hogy központi pénztáros csak olyan egyén iehessen, a ki a könyvvitelben és vezetésben jártas. Ezek azok, a miket kizárólag egyletünk érdekében nyilvánosságra óhajtottunk hozni, azon kéréssel, hogy becses lapjából 2—2 példányt megküldeni szíveskedjék, hogy azokat illetékes felsőbb hatóságokhoz eljuttathassuk, melyért fogadja Tekintetes Szerkesztő ur legnagyobb hálánkat és tiszteletünket több munkással együtt Bíró Imre czipész segéd. Igaz tükör. Melyet a »Halas és Vidéke' tart az olvasó elé. III. Dr. Kolozsvári Kiss István. A letört nagy népszónok legnagyobb és megbocsáthatatlan hibáját, azt hisszük soha senki sem ismerte föl. Mi adjuk azt, úgy a miut vau Az Isten öt oly gyermekekkel áldotta meg, a kik igazán mindenképen kiválóak, s egyedül Pálomat kivéve igazán feltűnő tehetségek. Vagyis adott az Ég kezébe olyan anyagot, a mellyel rendkívüli sikert és eredményt érhetett volna el. ö a helyett, hogy teljes erejéből ezen anyag fejlesztésére fordította volna szellemi képességeit és tekintélyes vagyonát, a nagy- ravágyás és szereplési vágy, vagy talán a függetlenségi eszmék iránti rajongásból fól„ Ágnes“ iivegtöltelekót, — s ezután mi is pihenőre tértünk, Gyékényeshez közeledtünk, mikor fölóbredtünk. Reggeli 6 lévén, jó szivóriummal kedveskedtem. Öregem nem győzte dicsérni előre látásomat, hogy az útra én is gondoskodtam valamiről. О bizony elfelejtette, de neki nincs is ilyen kitűnő bora és silvóriumja. Gyékényesen vonatcsatlakozás lóvén, félórát időztünk A mérnöktől búcsút véve én is leszálltam, egy kávéra. Alig teleped tem le egy asztal mellé s már hallom az öregem kiáltozását: „Pista te 1 Pista te 1 Hát itt hagysz bennünket, hogy üssön meg a somogyi ménkű !“ Ezt azért mondta ijedtében öregem, mert Somogymegyében születtem! — Látva és tudva körülményeket, nyu godtan megreggeliztem, inig az öregeket ide-oda taszigálták a vonatcsatlakozás miatt- Sőt még nekik is vitettem kávét, midőn már az ide-oda tologatás megszűnt Nagyon megörült öregem a kávénak, de még jobban az én védőszárnyaimnak. Korholt volna is, meg czirógatott is, csak hogy még egyszer láthat! Én azonban igyekeztem megnyugtatni, hogy nálam nélkül a vonat tovább nem megy, -- s igy legyenek egész nyugodtan, ha én le szállók is. ! — Most már éppen indul a vonat Meg magyarázom Lőrincz bácsinak, hogy most átrobogunk a Dráván, s aztán Horvát-! országon zónázunk keresztül —- No akkor ne is tessék mellőlem elmenni, mert én idegen földön még soha se jártam, se jóban se rosszban és nem tudom magyarázás nélkül hogy és mint ? 1 Megnyugtattam, hogy mellette leszek és mindent megmagyarázok. — Az első állomás volt Drnje. Ott mindjárt megakadt Lőrincz bácsi okullá rója az indóházon, mert hát nem tudta, hogy hát mi a fránya állomás is ez ? ! . . . — Megmagyaráztam ogy kis fejvakarás után, hogy tudja azt Lőrincz bácsi, hogy a g , doktor se Írja ki a neve elé, hogy doktor — hanem röviden csak igy: Dr. itt tehát a két első betű azt jelenti, hogy doktor. Az nje pedig azt jelenti: neje Tehát ez a név azt jelzi, hogy a vasúti doktornak itt lakik a neje Lőrincz bácsi nagyon helyesnek és czélarányosnak tartotta ezt a minémüsé- get, mert igy a vasúti doktor is tudja, hogy hol kell kiszállani, meg hát az asz- szonyság is tudja, hogy mikor, mőrül várhatja az urát. — Csakhogy én a ma gam eszmélyéből soha se fundáltam volna ki ilyen érthető valósá.ban a dolgok mibenlétének állapotját Ezután következtek nagy erdőségek, nagy területű kukoricza és karóbabbal beültetett táblák Ezt ismét meg kellett magyarázni, hogy miről jó ez ? és kié ? Megmagyaráztam Lőrincz bácsinak ezeket is érthetően . . Az erdőséget már több száz évvel ezelőtt ültették a horvátok azért, hogy a magyarok be ne láthassanak az ország szivébe Jajgattak mindég, hogy szegény az ország, — tüzelő fájuk van ugyan, de nincs nála mit sütni és főzni — csak kukoricza és bab. Tehát ne vessenek rájuk adót, hanem inkább segítse őket Magyarország, mint a jó anya gyermekét szokta segíteniMagyarország segítette is őket évszáza dokon át ezer meg ezer milliókkal, — mig a halhatatlan Baross erre is utat nyittatott a zónának Most már láthatja min denki, hogy csak szemfényvesztésül volt ültetve és vetve erdő. kukoricza és bab ; mer itt a legjobb tiszta búza is megtermett volna. Biz igaz az 1 — mondja Lőrincz bácsi 1 Azért fizetjük azt a sok porcziót, mert ezek is mi rajtunk élődnek De hát ha
