Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-12-27 / 52. szám

III. évfolyam. Halas, 1902. deczember 24. 52. szám. ALAS és VIDÉKÉ. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. iN^ZEGKTIEILalEIISr ЬгСЗГЬТЗЭЕЗЗЬТ SZÍ1ТНОЛ-2*Г. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Felelős szerkesztő és kiadó: KOLLÁR ANTAL. Szerk. és kiadóhivatal Halas, Szabadság-tér 470. X311rd.etési á,ra.kt : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. tfcTyilttér : soronként 25 fillér. Előfizetési felhívás. Lapunk a mióta szerkesztőt és ki­adót cserélt, irányát is megváltoztatta, a miről mindenki magából a lapból meggyőződhetett, lapunk czélja és útja az igazság. Valószínű, hogy azon a téren, a me­lyen czélunkért küzdünk, betörik fe­jünk, de mind annak daczára a poron­don maradunk és küzdünk tovább, nem magunkért, hanem polgártársa­inkért. Visszautasítunk minden olyan alap­talan ráfogást, a milyenek lapunkban beállott váltó ás óta szárnyra keltek, mintha lapunk mögött ilyen vagy olyan hatalmas ember állana. Lapunk mögött senki sem áll, csak maga az igazság, a minek szolgála­tába szegődött, a munkasoknak azon csekély száma, a kik e lap szellemi részét szolgáltatják és azon sok kéz, a melyek eddigi két számunk után megrázták munkától ruegkérgesült te­nyerüket. Ha hivalkodók lennénk, szolgálhat­nánk polgártársainknak olyan dolgok­kal, a melyek kézzel foghatóan iga­zolnák lapunk fónállásának jogosult­ságát, de egyrészről mivel megakarjuk őrizni lapunk komolyságát, másrészről nem akarjuk pellengérre állitani azon egyéneket, a kik felnek az igazság tündöklő arczától — ezt nem tesszük. Kötelességünk nem botrányok haj- hászása, hanem megnyerni mindenkit az igazság ügyének. Hogy azon kö­telességünknek, alig pár heti műkö­désünkben eleget tettünk, mutatja az elismeréseknek azon tekinytély.s száma, mely utón útfélen lapunkat éri. Mi az előzményekben bátorítást lá­tunk a jövőre és éppen azért kérjük összes polgártársainkat, hogy minden tekintetben czélunk elérésére nyújtsa­nak segédkezet. Ml készen, örömmel sőt áldozattal nyújtjuk azt, a mi után áhítozik pol­gártársaink legnagyobb része. Miért ne nyújtanának tehát polgár­társaink csekély áldozatukat olyanért, a mi jelen társadalmi viszonyaink kö­zött jogos, nemes, édes, de legtöbb­ször elnyomott s ez nem más, mint az igazság őszinte kimondása. Ezen áldozat alatt anyagi támoga­tást is értünk, de értünk különösen erkölcsit, a mely védelmébe vesz egy olyan intézményt, mely kizárólagosan polgártársaink érdekeit szolgálja. Kollár Antal. Karácson. Évezredek óta hányszor ejtjük ki e szót és mindig mennyi ihlettel ismé­teljük. Hogyne ? hisz e nap hozza meg az isteni hirnököt, a ki mondá : >Ne féljetek: mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.« És mi volt e nagy öröm ? ! Jézus születése. A valódi igazság születése. Az igaz szeretet születése. Ki hitte volna a születés alkalmá­val, hogy a jászol szénája mit hordoz ölében ? ki hitte volna, hogy a csöpp­ség száz millióknak sorsát hordja te­nyerén. Millióknak boldogságát, millióknak halálát, a kik mind ő érette és ő miatta éltek és haltak. Az ö minta élete élő kép minekünk, hogy milyenek legyünk. Örökös le­mondás, tűrés, szenvedés és a vérta- nuság dicső koszorúja, az üldözések sorozata, a fájdalmak sokasága, a kín­szenvedés borzalma vagyis kereszt a bölcsőtől a sírig. És mind ez miért ? A szeretetért. A szeretetért, a melynek ideálja ■Jézus. A szeretetért, mely ő utána csak halvány ködfoszlányokban lebeg. A mi a mai korban, midőn önzés, kapzsiság, zsugoriság, dőlyf, hiúság, torzsalkodás, veszekedés, sikkasztás, lopás, rablás, gyilkolással küzd, eltörpül, elhomályo­sul teljesen. Vájjon mi történne, ha Krisztus or­szága volna a földön ? Vájjon mi történne, ha az összes okos és oktalan önző hatalmak által alkotott törvény helyett egyedül Jézus törvénye uralkodna ? Vájjon mi történne, ha minden em­ber lelkét a szeretet érzete szálná meg, elnyomva mellette minden más érze­tet, mely gonosz tettekre Ösztönzi a testet és lelket ? Az lenne az igazi ország, a szere­tet országa, a hol minden ember, nő, gyermek egyforma volna, egyenlő jo­gokkal, becsülettel, hatalommal ; por, harcz, háború, ellenség nélkül, boldog egyetértés, megelégedés keretében, a hol csak az igaz, a jó érvényesülhetne. Boldog, de kivihetetlen elmélkedés. Vájjon ? Nem-e önmagunk iránti kötelessé­günk, hogy elkövessünk mindent saját boldogságunk érdekében ? Nem köte­lességünk-e megtenni mindent, hogy környezetünket elégedettnek lássuk ? Mind ehhez nem kell egyéb csak : a szeretet. Szeressünk mindenkit, mint önmagunkat! Tegyen mindenki kísérletet a sze­retet gyakorlásával és már magával e tettével ez első lépésével közelebb jut Krisztushoz, a legtökéletesebb ember fogalmához. Csak egy-két esetben győzze le a rósz szenvedélyt a szeretet szent fegy­verével és ezen egy-két eset meg­hozza a lélek nyugalmát, megelége­dését, a mi minden földi kincsnél na­gyobb ez életben. A szeretet vallása a Jézusé. A szeretet megtestesülése maga Krisztus. О adta ezt nekünk. Az ö születése napja Karácson napja. És ezért dicsőség a magasságos menyekben az Istennek! és e föl­dön békesség és az emberekhez jó akarat. Igaz tükör. Melyet a »Halas és Vidéke« tart az ol­vasó elé. II. Dr. Tóth Kálmán. Kifogástalan gavallér, előkelő ur és ko­moly polgármester jelölt.

Next

/
Thumbnails
Contents