Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-27 / 52. szám
A mint tudjuk már egy ízben volt Halas város polgármestere. Első expedíciója nem sok nyomot hagyott maga után, sőt elmondhatjuk uralkodása alatt semmi sem történt; se jó, se rósz Itt hagyott nyoma tehát nem más, mint egy nagy szürkeség. TJjabb kirándulása elé nem sok reménnyel és várakozással nézhet sem ő, sem mi Nagy nehezen megválaszthatják, de csak úgy, ha az összes mellék és hátcsapatok mozgósittatnak. Ha megválasztása sikerülj mi egy újabb szürke ciklus elé nézhetünk, nem remélve városunk részére, sem előnyt, sem hátrányt. Merész embernek elég merész, mert első szereplése után másodszor föllépni, ahhoz nagy merészség kell. Mint a kórtünetek mutatják, ő időszaki polgármesterség utáni vágy lázban szén ved, a mely betegség melegebb idők beálltával meg is szűnik ő nála Épen azért városunk érdekében nagyon kérjük őt, hogy a választások ideje előtt délvidékre utazzon. Polgártársaival szemben leereszkedő és nyájas hogy hátuk mögött milyen, azt nem tudhatjuk, mert azon kör a melyben, mint magán ember mozog, épen oly légmenetesen elzárt, mint egy konzerv doboz A disz magyart ő is szereti s különö sen akkor, a midőn magassarku csizmát visel, jól is néz ki, de meg sem közelíti Vári Szabó Istvánt, a ki mellette igazán az idős, előkelő magyar urnák mintaképe. Véleményünk szerint, e város polgár mestere csak olyan ember lehet, a kínok a közigazgatás a kiskörűiében van. To vábbá a ki tekintélyével fegyelmet tud tartani nem csak az alá rendelt hivatal noki kar, hanem az egész város fölött is Ez igaz, igy bizonyára minden igaz ember véleménye is. Váljon ő megfelel e a kívánalmaknak ? A közigazgatásnak oly sok ága van, oly aprólékos rejtekoi, hogy annak meg ismerésére nem egy eltöltött óv, hanem óvsorozatok szükségesek. Dr. Tóth Kálmán életének nagyobb felét ügyvédi irodában töltötte el. Ügyvédi fogásokban jeles lehet, de nem valószínű, hogy a közigazgatás minden ágában teljesen otthonos. Épen ezen oknál fogva beteg városunkat kísérletezésnek alávetni semmi tekintetben sem szabad, mert ha ezt tesszük, u olag ott vagyunk a hol voltunk : a szürkeségnél a helyett, hogy múlna, még inkább elharapódzik. Jól tudja mindenki, hogy beteg városunknak nagyon jó orvosra van szüksége s ez orvos nem más, mint a polgármester, a ki a törvények szigorú betartása melleit nem ijed meg senkitől, a kit nem befolyásol érdek csoport, s a ki ezek által tekintélyével a várost minden tekintetben előre vezeti. Vájjon dr, Tóth Kálmán e következményeknek megfelel e ? Ezen kérdés igaz elbírálását tisztelt olvasóinkra bízzukr. I. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Engedje meg, hogy becses lapjában, né hány szóval a Kiskunhalasi betegsegélyző pénztár működésére felhívjuk az érdeklődők, különösen a városi tanács, mint I fokú iparhatóság figyelmét Mint minden használhatlan régiség, úgy a mi betegse- gélyzőnk alapszabályai is már csak a lomtárba valók. Ugyanis azon humánus czélnak, a mit szolgálni van hivatva, se- hogysem felel meg. Első és igen nagy hibája, hogy minden a nagyon és hiányos igazgatóságon függ. Ez nem volna oly nagy baj ha az igaz gatóság minden tekintetben betartaná az alapszabályokat. De ezt nem teszi, hogy miért, az az ő titka, Élő példa erre a legutóbbi választás, mely éppen az alapszabályok be nem tartása miatt teljesen törvénytelen A 22 §. igy szól: Az igazgatóság 12 rendes és 6 póttag ból áll és pedig két harmadrészben a biztosított alkalmazottak sorából, (a biz tositott munkaadókat is ide számítva) Az igazgatóság jelen állapotában nem teljes, mert két tag hiányzik. Ezen két tag Racsmány István és Vass Imre, a kiknek a meghivő nem is kézbe sittetett Ugyan azon § 3 ik bekezdése igy szól: Az időközben megüresedett állomásokban a választott póttagok a rájuk esett szavazatok sorrendje szerint lépnek be. Mi ezennel kijelentjük, hogy közgyűlés által választott 6 póttag nincs; sőt nemcsak hogy 6 nincs hanem egy sincs. Miképpen lehetett tehát ezen igazgatósági gyűlést össze hivni ? Mert nyilván megmondja az alapszabály, hogy a megürült két helyre két póttagot kellett volna meghívni. Ez nem történt meg, igy a gyűlés és az azon ejtett választás teljesen törvénytelen. Különben is a gyűlésre csak 8 embert tudtak összehívni, hogy abba is a rendes ta ok képviselték a kvóta arányt, azt talán ők maguk sem hiszik el. És ezen pár ember, a kik törvénytelenül gyü- léseztek, választhatta meg legfonto abb állásainkra a tisztviselőket ? 1 Szerintünk nem A törvény, igazság és az alapszabályok mindazt mondják, hogy ez össze jövetel — nem is gyűlés — törvénytelen s az egylet financiális és más ügyeiről addig, a mig uj törvényesen választott hivatalnoki kar nincs, mindig a rendes utón megválasztott tisztviselők felelősek, mert, hogy vállalhat törvénytelen alapon megválasztott vezetőség felelősséget 2500 — 3000 taggal bíró egyesület fölött és mi j képen hajoljon meg e tekintélyes tömeg arra illetéktelenek atyáskodása előtt ? Mint fent is említettük, alapszabályaink А НАШ és ViDEKE eredeti tárczájt. Zónázé.8 Budapest öl—Fiúméba. Néhány éve... ebéd utáni szundikáláshoz tettem meg a szokásos előkészületeket. — Agyon csapkodtam a legyeket, — megtöltöttem egy hosszuszáru pipát, — a gyerekeket kizavartam játszani, — befüggö- nyöztem az ablakot, — rá gyújtottam és végig nyújtóztam a díványon. Pár perez múlva, kényelembe vonuláso n után nyiiik szobám ajtaja, de csak egy fekete kéz által benyújtott levelet láttam. Bújj be hát az ebugattát! . . . Ne ereszd be a legyeket ! , . . Ezen szives invitálásra bedugja fejét egy fekete bőrű czigány, kezében a következő tartalmú levéllel: Pista te 1 E határoztuk Lőrincz bácrival, hogy lezó- nézünk Fiúméba. Tudod édes Pistára, hogy mi öregek vagyunk, útközben könnyen érhet baj. Kisé.’j le bennünket, — rníndeu r.öitsége- det fedezzü szerető apád T. S. Ismerve ipámnak könnyen megváltozó elhatározásait, a czigánytól, — mely faluhe] !yen a futárvonatot helyettesíti — csak ennyit írtam : Még ma ott 1езгек üres zsebekkel ugyan; de egész családommá', hogy az útitervet megállapítsuk! Azonnal kocsit rendeltem. Egy jő, nagy j kufferba pár inget és zsebkendőt, — а ко csira pedig 5 gyereket, feleséget és dajkát feipakolva . . , mentünk az öregekhez. Ipám a tarkáját vakarva fogadott az udvaron . . . Anyósom pedig az ártatlan csirkéket sivalkodíatta, hogy a vacsorával kellő rendben lehessen. Az „Isten hozott benneteket“ után rögtön j kij üdítettem, hogy családom itt fog maradni, ^ ; mig vissz i jövünk. I Hivattuk azonnal Lóriucz bácsit — egy I jó módú családtaian fóldmivest — kit szintén a zónázási mánia lepett meg, — s rögtön megkezdtük — egy üveg bor mellett — az úti terv tárgyalását. Tán a harmadik üvegnél jártunk még ; c^ak i . . . mikor már az útitervvel Zágráb I körül jártunk. Ekkor azonban megérkezett I egy gazdász unoka, kinek kedvéért a tár- ! gyaiást másnapra haiasztottuk. Másnap csakugyan újra kezdjük a tárgyalást, azon módosítással, hogy az unoka is lezónázik velünk, nagyapja költségén. Délre Károly város s estére Fiúméig jutottunk az útiterv tárgyalásával. Mivel pedig ipara nem igen gyönyörködött a kis unokák hangversenyében, ha á- rozatba ment, hogy : »holnap általános ká- szaiódás — pakko'ás — lesz, holnaputáu pedig indulás. Másnap tehát pakkoltunk. A két öreg tele pakkolt egy-egy nagy koffert mindenféle élelmiszerrel. Rengeteg pogácsa, kalác*, pörköli hús, sült csirke és kacsával béíe - ték ki. Lőrincz bácsi még ezen kívül nyakát is megterhelte egy szürtarisznyával, melyből egy öt literes kulacs kotyogája kandikált ki; melyet letenni még a vonatban se akart, nehogy eltévelyegjen. Nem találta pedig alkalmas helyét, mert minden io perezben áthelyezte egyik válláról a másikra. Az én kofferomat is kibélelte anyósom, az öreg régiség tárából egy liter réges-régi silvorium, s három üveg jó ó-borral. Erről azonban csak nekem volt tudomásom. A harmadik napon utrakeltünk. Bsz^náz- tuak Budapes re, s onnét este Fiúméba indultunk. Másodosztályra váltottam jegyeket, hogy kényelmesen utazhassunk is. Ezen számításom azonban majd, hogy meg nem hiúsult, mert mikorra a vonat kirobogott a központból, fülkénkben minden hely ei volt foglalva. (Folyt, következik.)
