Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-13 / 50. szám
III. év folyam. Halas, 1902. deczember 10. 50. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. MEG-JELE3ST ЪЛХ2>ГТЭ^П<Т SZB EJLÖIFIZilHiarÉSI .Агг-а гг: Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Olvasóinkhoz. Lapunk mai számával szerkesztőt és kiadót cserélt. Hogy mi volt eddig e lap, azt olvasóink hivatottak elbírálni, de mindenesetre tényező volt, mely közügynek szolgált, igy használt is. A jövőre nézve czélunk egyenes és igaz, mert küzd a közjóért, teret ad mindenkinek gondolatai közlésére, helyet ad eszméknek, örömmel vesz bírálatot, megrovásokat, ostoroz visszaéléseket, de a mellett megdicséri a dicsérendőket s elősegiti az igazért küzdőkét s különösen igyekszik teljes erőből fölemelni az igazságtalanul elnyomottakat. Röviden ezekben adjuk elő pro- gramruunkat, mely, hogy tetté váljon, nem rajtunk múlik, hanem polgártársainkon. Midőn polgártársainknak figyelmébe ajánljuk lapunkat, azon keressél tesz- szük, hogy lapunk iránt teljes bizalommal legyenek. Ezen kérés különösnek tűnik fel, de midőn a bizalom aiatt az őszinte,-igaz köziékenységet értjük, különössége eltűnik. A halasi embernek vele született sajátsága a komolyság. Polgártársaink legnagyobb tésze megfontolt gondolkodó. Lehetetlenség, hogy ily nagy számú gondolkodó-agy ne. szülne eszméket, ne gyakorolna bírálatot egy és más fölött. Ezen eszmékre, ezen bírálatokra van nekünk szükségünk, a melyek első sorban nem lapunk fönáliásához szükségesek, hanem feltétlen kellékei a közügy előmozdításának. Ezen gondolatok, bírálatok stb. bármi utoni közlésére kérjük polgártársainkat, hogy mi azokat kellő formába öntve, nyilvánosság elé tálaljuk, hasznára mindnyájunknak. Második nagy kérésünk az, hogy ne kívánja senki tőlünk a talpnyalást, magánérdekek szolgálását, előre tolását, klikkek, érdekszövetségek feszítő rugójának fölcsavarását, ne kivánja tőlünk senki azt sem, hogy rideg bádogból készült hirdetőoszlop legyünk, mely belől tátong az ürességtől. Ezeknek előrebocsátásával újólag szives figyelmükbe ajánljuk lapunkat. Kollár Antal. Felelős szerkesztő és kiadó: KOLLÁR ANTAL. Szerk. és kiadóhivatal Halas. Szabadság-tér 470. KCirAetéíi árats : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 3>Tyilttér: soronként 25 fillér. Кiskunhalas polgáraihoz. blmondandópkát mesével kezdjük. 5 Hol volt, hol nem volt, talán az ’ operencziás tengeren innen, talán Majsa ' i és Keczel határán, talán Kisszállás és 1 Vadkert között egy jó ember. Ezen ’ jó embernek igen sok jóbavátja volt. A jóbarátok annyira szerették a jó " em' ért, hogy a világon mindennel el- > látták. Vettek neki uj ruhát, csizmát, ’ drága kalapot, tajték pipát, dohányzacskót, egyik szép paripát is adott ' nyereggel, szerszámmal is ellátták, étellel, itallal, sőt arról is gondoskodtak, hogy szép asszonyba se legyen hiánya. Nem csoda, ha a jó ember ’ annyi gondosság, figyelem és pompa között elveszítette szemeviíágát, fülének hallását. A jobarátok csak ezt ! várták, T'sak erre törekedtek, rángat- I ták is, nem a jo embert, hanem a j vánkust, dunyhát, feje alól elhordták ' asztalát, karszékét, nyoszoiyáját, s i midőn a házba már nem találtak hordani valót, kikezdték a házát magát, 1 hordták a fedélröi a nádat, falairól az ajtót, ablakot. Midőn már nem volt semmi elhordani való, elmaradtak az ajándékok s velük együtt a jóbarátok. A szegény jó ember csak ekkor I ebredt föl mámorából, csak akkor, midőn teljesen ki volt fosztva min- j denből, látta a rideg, fagyasztó valót, , ami megmutatta, hogy igazán kik is . voltak azok, kikre életét, mindenét t bízta, hogy milyen a jóbarátok igaz . értéke. j A jó ember mi vagyunk, Halas vá- j rosa. A jóbarátok, hogy kik, azt min- . denki nagyon jól tudja. Éppen ezért, . mieiött a véghez jutnánk, ideje, a legutolsó perczben levő ideje, hogy f felébredjünk. Figyelje jól meg min- ; denki mai állapotainkat, váljon milye- . nek azok, váljon rendeseke?! Tegye ) mindenki szivére kezét és mondja meg i őszintén, hogy közállapotainkkal szivé- y ben, agyában teljesen elégedett-e ? ! ^ Nem hiszem, hogy volna Kiskunhalas városában egy ember, aki őszin- y tén magába mél/edve, el merné mon- . dank Sőt biztosan állíthatjuk azt, hogy mai állapotaink nemcsak hogy nem rendesek, han m határozottan kétség- beejtök. Nem akarjuk részletezni azon okokat, a melyek ezen ijelentésre késztettek. Nem akarjuk azért, mert egy czikk tere nagyon is szűk arra, hogy ezen dolgokat ré ízletesen letárgyaljuk, de lesz idő a közel jövőben, a midőn kötelességünkhöz híven, rámutatunk mindazon tényezőkre, a melyek az absolut ébredés szükségességét megindokolják. De ezen alkalommal legfőbb kötelességünknek ismerjük figyelmeztetni polgártársainkat, hogy közkötelezettségeiknek eleget tegyenek, mely alatt mi nem magánügyek lebonyolítását, hanem kizárólag közös társadalmi czélok előmozdítására irányuló kötelezettséget értünk. A ki ezt tenni elmulasztja, első sorban magának árt, de hátráltatja városunk, hazánk, egészséges társadalmi fejlődését is. Érvényesítse tehát mindenki minél előbb tehetségét, társadalmi és polgári jogait úgy, a mint azt a helyzet és a kötelesség parancsolja, mert figyelmeztetjük újólag polgártársainkat, az idő közéig, midőn a jóbarátok nemcsak házatájékait hordják s éjjel, hanem nevetve kirúgják, mint az ebet, saját hajlékából. Készüljön mindenki az alkalomra, az időre, mert nincs az messze, midőn e vrros sorsának fordulni kell. Kollár Antal. Színház. Dscz i. „A Sasok.4 Guthi Soma és Rákosi Viktor bohózatában pompásan mulatott a közönség, mely tüntető tapssal jutalmazta Páifi végtelen kedves „Sas Barnabását.“ Elmondhatjuk, hogy különb Sas Barnabást nem minden bokorban talá ni. Maszkirozása is jó volt. Szőregh (Bukics) há ás szerepét ugyancsak kiaknázta és a principálisa feleségébe szerelmes ifjút mindvégig nagy tűzzel játszotta. Balog Árpád (Fórray), Szabó Ferencz és Hegyesy Nándor (Sas Ferencz és Viktor) igen ügyesen használták fel a darab komikus részleteit. A férfi szereplők napja vo't ugyan a nap, de azért a nőszereplők is lelkesen működtek közre a kedves bohózat sikere érdekében. Dec. 2. Szepessy Szidi jutalomjátékául Rákosi kedves operai meséje »A bolond*
