Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-13 / 50. szám
jóformán üres ház előtt fo'yt le. Hol a konzekvenciája tehát annak az elismerésnek, mely a közönség ítéletében oly általános és oly nyílt kifejezésre talál úgy a társulat, mint annak legjelesebb tagja Sze- pessy Szidi irányában? A rossz színház- lá‘ogaió közönség nálunk egy és ugyanaz, mely az 5 szelvényeit és bérleteit annak idején felhasználja. így magyarázható az, hogy bérletszünetek alatt általában megcsappan a közönség. A mi gazdaközönségünk kevés kivétellel még nem követi Deb reczen, Vásárhely példáját és nem kivár, ilyenszerii szellemi élvezetet. íme ide törpül a dolog magyarázata. Szabó Ferenc* és Szepesy Szidi művészi alakításaikban va’óban remekeltek és a csavargó bohóczokat egy-egy drámai hőssé varázsolták. Decz. 3, „A vörös talár“. Harmadfél óráig tartó drámának jele lelket gyötrő kínos vallatás, melybe Szabó Ferencz (Etchepare) és Sz. Hervai Erzsi (Janetta) öntöttek lelket a drámai momentumokat illetőleg. Sz. Hervai Erzsi gyönyörűen festette a gyermekeiért rajongó és azoktól elszakadó anyát. B. Polgár Béla direktor rövid jelenetében (Bridet) remekül adta a tétovázó tanú vallomásait. Nagy Jenő (Mouson) hosszú fáradságos szerepében jeleskedett. Decz. 4. „A görög rabszolga". Apró bo- hókás ötletekben gazdag, erősen pikáns izü, szójátékokkal bővelkedő szeczessziós operetté, melyben a szereplők épugy mulattak, mint odabenn a közönség a nézőtéren.Igen kedves Iris volt Kőrösy Valér ezúttal szőke parókával, mely határozottan előnyére volt. Szepesy Szidiről (Aspasia) is csak jót és dicséretet mondhatunk. Szépen énekelte a gólyadalt, melyet meg kellett ismét. lnie. Megismételtette a közönség a két primadonna tánczait is, meg a rabszolgák fülbemászó zene melletti szeczessziós mulatságát. Antonia herczegnőt Szilágyi Erzsébet személyesítette, ügyesen csicseregve el szerelmi dalát. Bay László (Diomed) érzéssel énekelt szép és erőteljes hangján. Balog Árpád (a A HALAS és ViDÉKE eredeti lárezája. A protestáns irodalmi társaság foloivasásáról. Az ember nyughatatlan agya mindig keres utakat, miken a közönség érdeklődését le akarja kötni, vezessen ezen ut a hiúság legyezésére vagy pedig egyéni ambitiók ki- elégitésére, és bármily eszközökkel is érje el ezen czélt, mindig akadhatnak mások ezen próbákon, hogy csak nagy eszmék és nagy tehetségek képesek mindig maradandó nyomokat hagyni a társadalomban. A f. hó 7 én megtartott Magyar Prot. ír, társulat halasi köre tartotta meg első felolvasását, melynek hogy mi czélja lehet, talán magok a felolvasók sem tudják, mert a Protestantismus terjesztés; ily módon lehetetlen, oda meggyőzőbb érvek, hatalmasabb eszközök és nagyobb tehetségek kellenek. Az oskola, a mivelödés a?, mi a legerősebb fegyverekkel harczol a vallás terjesztéséért. A fiitalság leikébe keil beleoltani a feivi’á gosodás szellemét, az meg fogja teremni gyümölcseit a jövőre, de felolvasások felnőtteknek val'ási dolgokról nem hozza meg a hozzá füiött reményeket, és a nép mindig hidegen fog maradni az ilynemű erőltetett dolgoktól. Sem szellemében, sem gondolatában nem érinti őt, mert nem egyszerű, bűvész) és Pálfi (prefectus) kaczagtató jelenetei, Tihanyi aki a gyengélkedő Szabó Fe renczet helyettesítette Archias szobrász szerepében, pompásan működtek közre a közönség muiaítatásában. Decz, 5, „Lili“ operetta zónaelőadásban. Sziklai Blanka ujonnaa szerződtetett énekes nő első felléptével. Az uj tagot rokonszenvesen fogadta a közönség és többször zajos tapsban adott kifejezést tetszésének. A kö zönség ítéletét szívesen osztjuk, elismerve azt, hogy Sziklai Biankában Polgár Béla jó erőt kapott. Lili szerepét töltve be ; kellemes árnyalatú hangjával, diskrét játékává! meghódította a közönséget, ahonnan szép virágcsokrot nyújtottak át a fiatal művésznőnek. Polgár Béla direktor a sokoldalú színész Pleoinchard szerepében mindvégig lekötötte a közönség figyelmét, mely többszörösen adott kifejezést tetszésének. Pálfi (Hypotese) megint azt az utolérhetlen kedves nagybácsi volt. S einte kedvenezévé lett a közönségnek. Szabó Ferencz, Balogh Árpád, Hegyesy jók voltak. Decz. 6. Cyrano de Bergerac. Csak most az őszszel multa be a társulat e költői remekművet, mely nálunk is oly nagy sikert aratott. A rut arczu, de vitéz és szellemes gascognei legény mély rokonszenvet kelt, mert kortársainál fenségesebb érzelmekkel kell tűrnie egész életén át azt a tragikumot, hogy nagy szellemét nem ismerik, mert rut az arcza. És e nagy szellemtől koldulja Christian a szellemességet és azzal hódítja meg Roxání, pedig Roxán a szegény ve- télytárs Cyrano szellemébe szerelmes. Szabó Ferencz (Cyrano) vasszorgalma, ambitiója és tehetsége e darabban valóban tündököl. Sí kere nagyszerű Méltóan illeszkedik hozzá Sz. Hervai Erzsi (Roxm), és érthető, miért fogadta oly hatalmas ovátióval a közönség a Szabó párt. Decz. 7. „1848-ik év Aranylakodalom“. A magyar szabadságharc* 50 éves évfordulója alkalmára írták Beöthy L és Rákosi V. — Telt, sót zsúfolt ház. A hazafias tárgyú szin müvek — mint a tapasztalás mutatta — nem világos és nem meggyőző az, a mily módon hirdette a társulat az igét. E!ső szónok Báthori Gábor. Elnöki megnyitó beszédében élénk színekkel festi a tár sadalom hanyatlását és a helyes iránytól vaió eltérését, felhívja a hallgatóságot az evangélium követésére és megjegyzi, hogy soha felekezeti kérdésekkel a társulat fog lalkozni nem fog. Következett egy nagyon kellemesen és sok tudással megirt felolvasás. Gaál Lajos „A magyarok Istenéről" tartott eszmedus értekezetet, hogy az ősmagyarok mily fogalommal bírtak az Isten létéről, leventi nyelvészeti és néprajzi összehasonlításokkal a honfoglalástól kezdve na gyjainkig, hogy i mily fogalmuk vo’t az, ősmagyaroknak a mindenhatóról. Tökéletes élvezetet nyújtott a közönségnek, szinte rosszul esett, mikor félbe hagyta feltárt kincseinek ragyogta- tását, Bernáth Lajos a biblia felolvasásához fogott. Utalva arra, hogy azt oly szívesen olvassák, ez igazán elszomorító tudat, hisz minden keresztény embernek az az első könyv, és mindennap kell, hogy olvassa azt. j Azt hiszem ezek után sem fogják többen | olvasni. — Ismertette statisztikai adatokkal | a Magyar prot. irod. társaság keletkezésit, j nagy közönséget vonzanak, bizonyítva közönségünk hazafias érzelmét. A főszerepekben ismét Szabó Ferenccel (Koltay Jenő) és Hervai Erzsivel (Katalin) találkozunk, tanulván tőlük lelkesedést, hazaszeretetet. Nagyon kedves Krausz bácsi volt Polgár Béla, pompás zsidó kiejtésű, jó mondásain a közönség jól mulatottr Méltó pártnere volt Pálfi, az osztrákoktól a magyarokhoz pártolt Mikulák Janó. A színmű az előírás szerint látványos ugyan, ámde a kicsiny színpad erre alkalmas nem vö t, de a jó, összevágó előadás azt bőven kárpótolta. Az utolsó jelenetnél felhangzó Hymnuszt a közönség állva hallgatta, Decz, 8. Guthi és Rákosi „A sasok" remek bohózatát zónaelőadásban ismételték. Anyakönyy, nov, 30-től <lecz. y ig Születtek : Faddi István és Kakusz Juliannának Irén nevű leánya, Bacsó Lajos és Banga Krisztinának Lajos nevű fia, Faddi Illés és Király Gy. Ételnek Illés nevű fia, Fodor Judithnak Béniámin nevű fia, Unoka Sándor és Palotás Juliannának Zsófia nevű leánya, Nyerges Péter és Kovács M. Eszternek Lajos nevű fia, Oláh István és Feró Rozáliának István Antal nevű fia, Barna Zsuzsannának Béniámin nevű fia, Csendes József és Opanszki Erzsébetnek Erzsébet nevű leánya, Kis József és Vadász Máriának Mária nevű lé- ánya, Pap Takács Sándor és Herczeg Erzsébetnek Béniámin nevű fia. Rostás Erzsébetnek István nevű fia Házasságra kihirdettek: Gáspár Bóniá- min Adám Juliannával, Rédei János Sárközi Máriával, Csillag János Horváth B- Mária Magdolnával, Füves Imre Győré Juliannával. Elhaltak : Bobár Pál 75 éves, Kardos Ferencznó Kati Juliánná 65 éves, Rozgo- nyi Juliánná 2 éves, Rozgonyi Terézia 10 éves Pintér F. Lajos 87 éves, Lakos Mifogy mily sanyarú viszonyok közt kezdte működését a 60 as években és folytalja azt most is és nem is valószínű, hogy tulnépes- ségével nagy zavarokat okozzon. Végül Bernáth L. tanár parodizálta Petőfi „Én magyar nemes vagyok“-áí, »Én református vagyok“*át. Ez ép nem talált az uj kör megnyitásához, nevetségessé tenni a zsenge hajtást és a prot. irod. társulat maga vallását gúnyolja ki. Lehetett volna ahelyett inkább egy szép imát, vagy pedig egy valamely szép költeményt felolvasni, mine* irodalmi és kulturális becse van s a hallgatóság is élvezettel hallgatja. A közvélemény kezébe soha sem szabad nevetséges dolgokat adni, mart. az sem nem finomít, sem pedig nem emeli az eszme fenségét, a vallás oly dolog, mi mindig csak komoly, bárki bármilyen szempontból fogja is fel azt, de nevetséges soha. Az ily kinövés társadalmilag elítélendő és ezt nem szabad nyilvánosan hirdetni, mert maga a nagy közönség fogja azt undorral visszautasítani és a feledés homályába dobni. Kevés közönség elég türelemmel hallgatta a felolvasókat, s azzal a meggyőződéssel távozott, hogy ; eat a délutánt épugy ellökhette volna ottkon is. Homo.
