Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-10-25 / 43. szám

Ili. évfolyam Halas, 1902, október 22, 43. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ELŐFIZETÉSI .А-Ег^ЕС: Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Felelős szerkesztő: DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1762. Hirdetési árak : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 3STyilttér : soronként 25 fillér. А к özigazgatás egyszerűsí­tése. Akinek valaha ügyes-bajos dolga akadt valamely hatóságnál, (s kinek ne akadt volna még ?) ösmeri azt a sok Kálváriát, melyet át kell szen­vednie, — inig a legjelentéktelenebb ügyét elvégezheti, A Poncziustól-Pilá- tusig való idötrabló lótás-futás, az illetékességi kérdés eldöntése körüli hercze-hurcza, a hivatalos czopf ép­ségben tartására és lelkiismeretes meg­őrzésére fordított fáradtság, az akta- szaporitás művészetére áldozott Írási munkák, bélyegköltségek, prókátor — dijak : mind olyan szépen beleillesz­kedtek közigazgatásunk mai rendsze­rébe, hogy még gondolatnak is me­rész elképzelni, hogy lehet mindezek­től a közigazgatást szaturálni. Ebbe a merész vállalkozásba fogott a belügyminiszter. De nehogy valaki azt higyje, hogy egy csapásra meg­szűnik az egész most divó hivatalos eljárás, sietünk megjegyezni, hogy egyelőre csak arról van szó, hogy a közigazgatást megtisztítsák minden olyan felesleges sallangtól, mely a közigazgatás menetét meglassítja, va­gyis ez idő szerint csak »egyszerűsí­tenie akarják a közigazgatást, ami azonban még nem jelenti azt, hogy az menten olyan ideálisan egyszerű lesz, aminőnek az egyszerű ember el­képzelni szeretné. De mindenesetre megtették az első, döntő lépést. 1903. január i-én életbe fognak lépni a közigazgatás egysze­rűsítéséről szóló törvény alapján al­kotott eg/szerüsitési rendeletek, úgy mint a vármegyei és járási, a köz­ségi és közjegyzői, a közigazgatási bizottsági, az árvaszéki és gyámható­sági ügyvitelről, továbbá megyei pénz­tárak és számvevőségek államosításá­ról, a járási, számvevői intézmény be­hozataláról szóló törvény és szabály- rendelet. Egyik a legnagyobb előnye ez in­tézkedésnek, hogy gyorsabbá és ol­csóbbá teszi a közigazgatást, de nem csekély előnye az is, hogy az ország valamennyi vármegyéjében egyöntetű lesz az eljárás. Örömmel lehet tehát ezt az újítást üdvözölni, mert a hivatalos czopf ki­küszöbölése első kísérletének tekint­hető. Most már bízni lehet abba, hogy az egyszerűsítéssel járó előnyök meg fogják győzni az illetékes, mérvadó köröket, hogy az ügyek elintézésénél nem a legfontosabb a bürokratizmus féltve őrzött fentartása. S amint látni fogják, hogy a hivatalnoknak nem­csak a poros akták gondozójának kell lennie, hanem első sorban az a hivatása, hogy a közigazgatás lénye­gének szentelje munkáját : csakhamar egészséges élénkség fog bevonulni a közigazgatásba, a hivatalos munka nem lesz lelketölő sablon, hanem gondol­kozás müve s a hivatalokból életre­való, üdvös kezdeményezések fognak kiindulni. Nem utolsó előnye az ujitásnak az sem, hogy az uj rend értelmében min­den törvényhatóságnak külön hivata­los lapja lesz, ami a vidéki hírlapiro­dalmat jelentékenyen fölfogja lendí­teni. Végre is belátják, hogy nemcsak a fővárosi sajtónak, hanem a vidékinek is megvan a maga nagy jelentősége, melyet kellően méltatni a nemzet ér­deke. Mert azok az apró erek, me­lyek ugyan a fővárosban összefutnak, — csakúgy hozzátartoznak az ország szervezetéhez, épp olyan fontos sze­rep jut nekik a közvélemény irányí­tásában, mint a fővárosi orgánumok­nak. Kartellek. Nem szép, nem is illatos, mire se való a csalán, sót annyira haszontalan, hogy — a közmondás szerint — még a ménkó se üt belé; a szamárnak mégis legkedveltebb falat­ja. Amint látjuk-, van olyan dolog, amit ál- taláoan legalább is feleslegesnek tartanak, mégis akadnak, akik örülnek neki s kapva- kapnak rajta. Közgazdaságunknak is megvan a maga csalánja. Úgy nevezik, hogy : kartell. Ha- hogy a gyárosok látják, hogy a nyerster­mények árai és a munkabérek emelkednek, a konkurrenczia meg mindig olcsóbban vesz­tegeti az előállított czikkeket. ha látják, hogy a meggazdagodás útját mindenünnen eltor- laszo'ják s legfeljebb a tisztességes megélhe­tésnek engednek teret, — akkor a nagy gyárosok a világ nagy piaczán hangos szó­val kikiáltják, hogy „baj van Köpeczen ;* menten összeállnak, közös megegyezésre lép ­nek s akár ring, akár tröszt, akár pedig kartell jóhangzásu cég alatt megindul a ki­korrigált szerencsével folyó nagy szabású üzérkedés. S megy minden, mint a karika- csapás. Győz az erősebb az egész vonalon. A nagygyárosok közös akarattal fölemelik az árakat, — a kisebb gyárosok pedig óva * kódjának velők versenyre kelni. Legyűrik, leteperik, lehetetlenekké teszik őket az erősek, örülhet a kisebb gyáros, ha a nagy küzdelemből ép kéz-láb kikerülhet, A kisebb gyáros, ha amugyan valami tisztes- ségérzettöl indíttatva, vagy talán az olcsó áru versenyképességének előnyeitől kecseg­tetve nem tart velók, egyszerre megszűnik a hitele, a nyerstermény részére megdrágul, száz meg száz oldalról fenyegeti az aláme­rülés veszélye. A nagygyárosnak ugyanis sokszor csak egy szavába kerül, hogy tönkre tegye a kisebb gyárost, aki áruit olcsóbban meri kínálni. Elég a nyersterményszállitót az­zal ijeszteni, hogy megszakítja vele az össze­köttetést a tömegesen vásárló nagygyáros, ha a kisebb gyárosnak nem emeli fel az árakat s nem vonja meg tőle hitelét. De meg azután a kisebb gyáros nem dolgozik annyi pénzzel, technikai berendezése se olyan tö­kéletes, mint a minden tekintetben erősebb nagygyárosé. Neki tehát semmi beleszólása a kartell ügyébe, legfeljebb, hogy ő is alá­veti magát a kartell határozatnak. De a kar- tell-kérdés általános megvitatásánál se jut neki nevezetes szerep. A nagy piaczon, ahol a nagygyáros kikürtölte, hogy igy to­vább nem dolgozhat, a kis gyáros szavát elnémítja a nagy zaj, mit a nagygyáros csap. Ettől a zajtól azután megsüketülhetsz és csak azt veheted ki, hogy drágább lett a nyerstermény, magasabb a munkabér, a gépek rengeteg pénzt emésztenek és számos más elkopott jelszavakat, amikből napnál is világosabban ki kell tűnnie annak, hogy a nagygyáros nem élhet meg, ha kénytelen-kel­letlen föl nem emeli az általa előállított czikkek árát. Te meg, édes közönségem, fizess, ha áru- czikket akarsz; ingyen nem lehet adni sem­mit, a nagygyáros, szegény, ö is élni akar. S ne vonakodj fizetni, mert itt a parancs, mely­nek fejére írva vagyou, hogy: kartell. Nem kapod olcsóbban az árut, amelyet nem nél- kü'özhetsz s azzal punktum. Ez a „punktum" az, ami méltán megér­demli, hogy közelebbről megtekintsük. Tehát nem létezik appelláta az ellen, hogy a gyá-

Next

/
Thumbnails
Contents