Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-08-02 / 31. szám
III. évfolyam. Halas, 1902, julius «Ю. Ш. szám TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEG-JELEN lv£I2STZDb]ISr ELŐPIZBTÉSI Aeas: : Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Felelős szerkesztő : DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. ] ÜEEirdetósi &гаДк : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. iJ0F~ iTyilttér: soronként 25 fillér. “ТЩВ Középületeink. Városi nagyvendéglőnk isméi kisért. Idült betegségében sóhajt, nyög. Orvosságot, drága orvosságot kíván ismét. A tánczterem deszkaboltozata rothad, bedőléssel fenyeget, zsindelytetőzete annyira avult, hogy azt újból kell zsindelyezni, ugyde a léczek is korhadtak; ha már uj zsindely jön rá, legyen egészséges léczezet, padlózata is kikopott. Az istálló épületnek az ntcza felőli végét le kell vágni, másik felén pedig megtoldani. Jön a vendéglős is és az étterem átalakítását kéri, mert az a kicsiny étszoba —- nem is terem — nem is arra való, hogy egy kis társaságnak adjon helyet. Nyilvános mulatságok, előadások alkalmával a helyiségek szűkek, a bérszobák száma kevés, nem megfelelőleg vannak elhelyezve, vásárok alkalmával különösen a vidéki szálló vendégek kénytelenek magánemberek könyörületességét venni igénybe. Minden évben oly tetemes összeget vesz igénybe a renoválás, hogy az évi haszonbért mind elfizetjük. A kávéház és étkező szoba közti közfalat nem is tudni már, hány ízben rakták ide-oda. Sohasem vált be a változtatás. A nagyvendéglő háztartásunkban igen fontos. Első feladata, hogy jövedelmezzen. És amikor évek óta tapasztaljuk, hogy az aggkorban szenvedő épület ennek a várakozásnak nem felel meg, ami kevés haszonbért hoz, azt a tatarozásra elpocsékoljuk: hát nem okosabb lenne, ha összeütjük, anyagáért mégis kapunk valamit, meg egy kis szabad teret. Egy cseppet sem vesztenénk vele, ha ezen kiszolgált, gyógyíthatatlan jószágunkat lebunkózásra Ítélnénk. És első pillanatra csakugyan tiszta haszon lenne a halálos Ítélet végrehajtása, még adót sem kellene érette fizetni. Ha az a rozzant épület tovább is ott marad, annak vagyunk kitéve, hogy egyszer csak összeomlik, talán akkor éppen, amikor abban családunkkal együtt valami hazafias vagy jótékony ügyért buzdulva áldozunk. • Ha igy áll a dolog — pedig az igy áll — hát bizony nekünk az a vendéglő igen kellemetlen portéka. Pedig kell nagyvendéglő, nemcsak azért, hogy jövedelmezzen, ez csak az első feladata. Kell a városban lenni egy olyan épületnek, mely mintegy központja legyen a társadalom mozgalmainak. Nagyobb Szabású városi vendéglőt, szállodát minden valamire való városban látunk, a városi életnek egy igen fontos szerve az i Minő rozoga, kicsiny ez a mi városi vendéglőnk« mégis valamire való társadalmi aktusnál rá szorulűnk, szorongunk és szidjuk, miért nem olyan az, amilyennek kellene lennie. Kell nekünk és minden városnak kell olyan fogadó, mely a vidéket, az idegeneket vonzza, hogy azok szívesen keressenek föl bennünket; kell egy olyan központi fogadó, mely a halóság közvetlen befolyása alatt álljon, hogy annak hatását irányíthassa úgy a jövedelmezőség, mint a város fejlő-1 dése szempontjából. A nagyvendégiő terve készen van. Az a kérdés, hogy az uj vendéglőnek I mintegy 70—80 ezer forintot igénylő felépítéséhez honnan vétessék a fedezet. A regale váltság kötvények alapjához nyúlni sokan óvakodnak. A vásártér eladási árából kikerülne — mondják sokan mert vásárterünk van másutt is igen alkalmas, sőt még maradna is a vásártér árából, de hát ez is „meglévő“ alap, várjunk vele, — mondják mások. Pénz nélkül csak egy módja lenne tehát a kérdés megoldásának. Építtesse föl más, adjuk oda másnak bizonyos időre, 25—-00 évre, a vasúti vendéglő példájára, még kiköthetjük a mostani haszonbért és idő lejártával a nélkül, hogy egy fillért is áldoznánk, egy tetemes értékű városi vagyonhoz jutunk, addig az ideig is mi kapunk mérsékelt jövedelmet, vagy ha nem kapunk is, legalább beszüntetjük a drága orvosságot és a feladat egyik részét megoldottuk. Ott van a Toth-féle ház. Vályogból épült. Teteje roskadozó. Most kiment belőle a városi fogyasztási hivatal, csupán a kir. adóhivatal húzódik meg egyik szárnyában. Nemrég uj ablakokat raktunk rá, de már a tetőzetet ujjal kell kicserélni. Ez az épület már tisztán jövedelmezőségre van szánva. Eddig sem jövedelmezett semmit, ezután sem. Szobái arra valók, hogy a sorozó tiszteket egyszer egy évben, mint vendégeket oda bedughassuk, ezért kell egész éven át két—három szobájának üresen maradnia. Hatalmas — gazzal diszitett — telkén olyan emeletes bérházat lehetne emelni, mely tisztán a jövedelmezőségre számítson. Emeletén elférne a járásbiróság és adóhivatal, földszinti részeit, úgy a járásbiróság mostani helyiségeit üzlethelyiségeknek lehetne kiadni. Ez a két épület, azaz hogy a járásbirósági, jövedelmez nekünk 800 koronát. Ezt az évenkénti átalakításokra, javításokra az utolsó fillérig elköltünk, de sőt ráfizétünk bőségesen, mert már e két épületnek cserépzsindely alá vétele elkerülhetetlen, ezzel a költekezéssel három—négy évre való bért is elköltjük. És kérdés, vájjon a vályog épület, a korhadt fedélfák alkalmasak lesznek-e a cserépzsindely alá és nem látjuk-e be 2-3 év múlva, hogy ismét hiába költekeztünk, rosszul gazdálkodtunk? A Tóíh-ház és járásbirósági épületben elhelyezhető lenne legalább tiz bolt. Jövedelmezősége tehát biztosítva van. Még ha házilag égitenénk is fel a Tóth-házat, 20—25 év alatt a tökét is, kamatoi is letörlesztené. Ha vállalkoznék arra pénzintézet vagy konzorcium, annál jobb, megnyugtatóbb. Azzal kell számolnunk első sorban, hogy középületeink — átlagosan — mitsem jövedelmeznek. Még a bazár-épület is, mely ideig-óráig jő volt, ma-holnap felmondja a szolgálatot. Kell tehát valami expedienst találni, hogy ez az állapot megszűnjék. A város fejlődése is követelvén a gyökeres reformokat, ne ijedezzünk, ne fösvénykedjünk, mert a fösvény kétszer költ és ezt sajnosán tapasztaltuk önmagunkon, hanem fogjunk a dologhoz, hiszen mi nem a jelennek, hanem a városnak, annak a jövőjének kell hogy munkálkodjunk és amikor azt látjuk, hogy nagyobb értékű közvagyont teremtünk anélkül, hogy azt a jelen érezné: igen rossz gazdák és rossz hazafiak lennénk, ha ezt a mai állapotot jónak, helyesnek és fen- tartandónak Ítélnénk. Nem kell nekünk czifra, drága hajlék, csak jó, külsőle szolid és ami fő, hasznos és jövedelmező. És ezt a bizottság szivére is kötjük. Mezőgazdasági munkásviszonyaink és a borravaló-rendszer. A magyar mezőgazdasági munkásviszonyok nem csábítók a dolgoztatóra nézve, ki a napszámban egyúttal a munkátlan időre is kénytelen táplálékot adni a munkásnak; de a napszámosra nézve sem, ki egy napi keresményét több nap költségeire kénytelen eloszlatni. E viszonyok megváltoztatását csak akkor lehet végrehajtani, ha majd e- gész éven át rendszeres foglalkozás nyujta- tik a munkás osztálynak, mi megint csak akkor fog történni, ha a mostani egyöntetű gazdálkodásról változatosabbra mennek át; ez majd szabályosabban fogja felosztani a munkát az évszakokra, ez mindig fog foglalkozást adni s oly túlságos követelésekkel nem áll a dolgos ember elé, mint a mai gabonás gazdaság, mely a takarást annyi nap alatt akarja elvégezni, ahány betűt a legrövidebb ábéczé számlál. Fájdalom igaz, hogy a magyar síkság, természeténél fogva, nem engedi meg azt a változatosságot, melyet nálunk találni s az éghajlat csapongásai miatt sok oly növény nem tenyész rajta biziosan, mely a hidegebb és zordonabb éghajlat alatt termeszthető. Komlóra, czukorrépára s még a repczére nézve sem oly kedvezők a magyar sikság viszonyai, mint például Németor-
