Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1901-09-18 / 25. szám

1901.

szeptember 18.

nyilvánítani szerencsém van, — engedjék meg Fogy elmondjam azokat a főbb elveket amelyek politikai magatartásomat, és megválasztatáson! után képviselői működésemet irányítják.

En a függetlenségi és 48-as párthoz tartozom, és pedig ennek azon részéhez, amely az országgyűlésen Kossuth Lajos hazánk nagyfiának gyermeke az európai látkörű és honszeretetben túlszárnyalhatat- lan Kossuth Ferencz vezetése alatt szolgál, a nemzetünk ügyeit és érde keit. A függetlenségi és 48-as párthoz tartozom pedig azért mert:

Hazánk ezredéves történelmének tanúságai engem arról győztek meg, hogy Magyarországnak nemcsak történelmi múltjával de törvényeinél fogva és kétségtelen joga van az állami teljes függetlenséghez, s annak a nagy és nemes hivatásnak mely az európai államok egyensúlyának fenntartása tekintetéből eléje szabva van csakis úgy lesz képes megfelelni ha mint független állam érvényesítheti azokat a kiváló szellemi és anyagi erőket, amelyek miként a múltban kópesittették, a jövőben is kópessiteendik arra. hogy nagy és hatalmas legyen, s függetlensége és önállóságával még ellcn- -sógeinek is tiszteletet parancsoljon.

ügy de tisztelt polgártársak — a Magyarország és Ausztria között fennálló az a közjogi kapcsolat, mely 1867. évben teremtetett, s amely alapon a szabadelvű-párt és a mi- nisterium áll kizárja azt, hogy Magyar hazánk független és önnálló legyen oly értelemben, amint azt az 1848-iki törvények is kifejezésre juttatták és ez az oka annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt a politikai küzdelmet fel nem adhatja s azt a közjogi téren a szabadelvű párttal szemben folytatni kénytelen mindaddig, amig életbe léptetve nem lesznek azok a nagy elvek, amelyek az 1848-iki szentesített törvényekben kifejezést nyertek.

Lássuk miben különböznek az 1848-iki és az 1867-iki törvények egymástól.

Az 1848-iki törvény a külügyek vezetését a felség személye körüli magyar ministerre bízza, — ezzel szemben az 1867-iki törvény alapján van közös-külüngyminister, — az 1848-iki törvény a honvédelem összes ügyeit a magyar honvédelmi

Kiskun-Halas helyi értesítője.

minister ügykörébe utalja — az 1867-iki törvény ezzel szemben rendelkező hatalomnak nyilvánítja a közös hadügyministert, akivel szemben a honvédelmi minister a magyar nemzet nevében önrendelkezési joggal még a honvédségre nézve sem bir. A 48-iki törvény nem ismer közös pónzügyministert, mig az 1867. évi törvény alapján ilyen is van.

Hát tisztelt polgártársaim a függetlenségi és 48-as párt ezeknek a közös ministeri állásoknak átváltoztatására és azoknak a törvényeknek hatályon kívül helyezésére törekszik, amelyek a kiil- iigy és hadügy intézését az országgyűlés jogkörétől elvonva azt egy külön bizottságra az u. n. dele- gátióra bízzák és igy az állam élet két legfontosabb megnyilatkozását kiveszik az országgyűlés közvetlen ellenőrzése és felügyelete alól.

Mondhatja-e jgggal valaki azt, hogy az olyan állam a mely a kiil- ügyekben és a hadügyben önmaga nem rendelkezhet, az önálló, független ? és vajon lehet-e képzelni hazafit aki ne óhajtaná azt, hogy nemzete saját sorsának minden téren ura legyen ? Ilyen bizonyosan egy sem találkozik, s a függetlenség szent eszmélye ott honol minden magyar szivében, lelkében és én azt hiszem, ha kishitűségét legyőzi minden rázkódtatás és veszedelem nélkül törvényes utón órvónyesit- keti a nemzet azokat az elveket, a melyeket az 1848-iki törvények kifejezésre juttatak, mert ne feledje senki, hogy a királyi család nőági örökösödését megállapító u. n. pragmatika szantió 1723-ban magyar ország és ausztria között, csakis az uralkodó személyének közösségével teremtett kapcsolatot, s még ezzel szemben is úgy a pragmatics szantió mintáz 1790. évi törv. Magyarország önállóságát és függetlenségét világosan fenntartja, amiből következik, hogy ha a nemzet úgy akarja az 1867-iki közjogi viszony helyett bármikor újat teremthet, és pedig az 1848-iki azon korszakot alkotó törvények alapján, a melyeket az 1867-iki kiegyezést létesítők — vezérük Deák Ferenczczel együttt a kiegyezés alapjának hirdettek, és a melyeknek megvalósítását végczél- juknak nyilvánították.

Érzi és tudja maga a szabadelvű párt is, hogy a mostani közjogi alapon a magyar nemzet jogos igényeit kielégíteni, és a nemzet valódi akaratát érvényesíteni nem lehet, s vigasztalásul csakis arra a fejlődésre mutat, mely a közmivelődósi a közgazdasági és egyéb téren az elmúlt 33 óv alatt bekövetkezett.

Hát az igaz, hogy fejlődés, előmenetel történt, de ezzel szemben a közterhek oly mértékben emelkedtek, a melyekkel a haladás arányban nem áll. Elég lesz ezen állításom megvilágítására szembe állítani az államnak 1849—1867. és 1900, évi költségvetéseit, a mely szerint a magyar állam kiadása volt kerek számokban 1849-ben 62 millió frt, 1869-ben 185 millió frt, 1900-ban 530 millió frt, az pedig köztudomású, hogy az állam bevételeinek tekintélyes részét az egyenes és közvetett adók képezték, a melyekből előirányoztatott és pedig :

1849-ben 6 millió frt, 1869-ben 65 millió frt, 1900-ban 182 millió frt. Kérdem, hogy midőn adó alakjában ily szóditően emelkedő ösz- szegek állnak az állam rendelkezésére — lehet-e akkor azt állítani, hogy a haladás és fejlődés a mostani rendszernek, vagy a vezetésnek eredménye ? Koránt sem, hanem az igazság az, hogy a közönség nagy anyagi áldozatának eredménye mindaz, a mit sokan a kormány és a rendszer javára írni szeretnének.

Már az eddig elmondottak is kétségtelenné teszik azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt hazafias és a nemzet érdekében álló fontos szolgálatot teljesít akkor, midőn hazánk elévíilhetlen jogaiért har- czolva sürgeti, hogy az 1848-iki törvények a korkövetelmónyek által indokolt módosítás és kiegészítéssel érvénybe léptettessenek, mert csakis úgy teljesülhet a nemzet azon jogosult vágya, hogy „hazánk legyen független, önálló“ és éppen azért joggal várja a választó közönségtől, — hogy éppen most, midőn az uj országgyűlésre oly fontos feladatok teljesítése fog nehezedni, — a párt jelöltjeit bizalommal támogatva magát a pártot a haza érdekében erősbi- teni fogja.

Elvi álláspontjának ilyetén való meghatározása után foglalkozik az egyes közkérdésekkel és pedig:

A külügyek vezetésére nézve rámutat arra a viszás állapotra, hogy a legtöbb esetben ellentétes érdé-