Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-08 / 23. szám
II. évfolyam. 23. szám. Halas. 1901.FJunius 8. HALAS ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= MEOJELE1T 3^inSTIDE]2Sr SZOMBATOST. ELŐFIZETÉSI ÁEAK: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken „ * 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. H0D0SSY GÉZA- Kiadó: KÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-utcza 1752. EEircletésI ár a Is: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint, fjep- iTyilttér: soronként 15 fillér. A kereskedők zúgolódása Köztudomású tény az, hogy a városi elöljáróság néhány év óta a szőlő permetezési idényre nagy mennyiségű réz- gáliczot, kötözőháncsot, s permetező gépeket közvetlen hozat a város számlájára, s azokat a fogyasztó közönségnek kicsinyben kimérve elárusítja. Hogy mi késztethette a városi elöl- járóságota nevezett czikkek elárusitására, azt nem tudjuk. Azonban semmivel nem látjuk indokolva, hogy miért kell a városnak hivatalos teendőit ily kereskedéssel szaporítani, s hivatalnokait ezzel is külön foglalkoztatni, a midőn bizonyos fővárosi szövetkezetek támogatásán kívül, sem közgazdasági tekintetek, sem pedig a közönség érdekei azt szükségessé nem teszik. Hisz úgy tudjuk, hogy az említett áruezikkek a helybeli kereskedőknél is épugy mint a városnál, egy és ugyanazon ár- s minőségben mindenkor megszerezhetők, igy tehát semmi értelme nincs annak, hogy miért kelljen az elöljáróságnak egy külön üzletágat is ügykörébe felvenni s a kereskedőkkel versenyezni. De egyébbként is úgy véljük, hogy az ily kereskedési mód talán a város méltóságával sem fér össze, a mennyiben az természeténél fogva rendszerint nyereséggel van egybekötve. S habár tudjuk és megvagyunk arról győződve, hogy a város nem nyerészkedik, mégis önkéht az a kérdés merül fel, hogy vájjon mi szüksége van a városnak arra, hogy magát ilyen kétes üzletből keletkezhető koczkázatnak kitegye. Van a városnak elég képesített, tisztességes kereskedője, a kik a közönség igényeinek teljesen megfelelni tudnak s iparkodnak, és a kiknek éppenséggel nem róvható fel bűnül ez, ha létérdekük szempontjából tisztességes polgári hasznot is számítanak. Ha a kereskedőktől az őket terhelő jövedelmi adó pontos fizetése szigorúan megköveteltetik, akkor ne akarja a városi elöljáróság, versenyzésével azok kereseti forrását csökkenteni, őket üzleti gyakorlatukban megbénítani s fizetés képtelenné tenni, hanem inkább nyújtson módot arra, hogy a kereskedőknek mint a város adózó polgárainak üzleti létviszonya egészséges legyen, virágozzék, 8 a város javára minél inkább fejlődhessék. Zúgolódnak kereskedőink, s méltán is. Ez az osztály az, melylyel mindenkinek módjában áll versenyezni, holott más részről büszkék akarunk lenni kereskedelmi forgalmunkra. Ne ártsunk tehát akkor, amikor másnak nem használhatunk ! Városi közgyűlés. Rágalmazás az elöljáróság ellen. Ilelypénz. Megsemmisített választás. Uj bizottság. Rendőrbiztosi állás. Téglajárda. Másfél óra alatt végzett a közgyűlés a múlt szerdán az előterjesztett hat rendbeli tárgy felett, az érdeklődés sem volt valami nagy, habár a meghívóban közölt tárgysorozatban elég érdekes dolgokkal találkoztunk. Maga az első tárgy nem annyira érdekes, A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Két hős. Miksa és András gyermekkoruk óta kenyeres pajtások vafának. Együtt jártak az elemi iskolába, a gimnáziumba és most mindketten azzal a hírrel jöttek haza, hogy az érettségi vizsgát jó eredménnyel tették le. Ennek következtében atyáik ez egyezer mélyebben nyúltak a pénztárczába s annyit adtak a fiuknak, hogy négy hétre tervezett kirándulást tehettek Erdély bérczeibe, hogy a könyv és iskolaportól okozott megerőltetést alaposan kiheverhessék. Könnyű és vidám szívvel vonultak ki Isten szép világába és nem egy vig diákcsinyt követtek el, amint ezt ilyen fiatal emberektől még nem igen lehet rósz néven venni. Emellett az első nyolez nap alatt nyájasan mosolygott reájuk nap uram a csak ma vonult kissé vissza a felhők közé, valószinüleg csak azért, mert Falb ur időjóslása mára esőt jelzett, A két fiatal turista tegnap egy kis hegyfalu korcsmájába szállt és ma délután tovább ment a hegyek közé egy kis egyedül álló korcsma felé, melyről azt hiresztelték, hogy ott kitűnő bort lehet kapni. Jó pohár bor kezdő jogászoknak mindig kedvee. Az ut kissé barátságtalan volt ugyan, de a mikor megérkeztek a korcsmába, csakhamar tapasztalták, hogy odalenn a faluban nem hazudtak a bort illetőleg • András még azonkívül fel is fedezte, hogy a korcsmáros leánya iiacal emberek szivét könnyen lángra lobbanthatja. Csakhamar a korcsmában időző parasztokkal jo barátságot kötöttek és élénken beszélgettek velők, ami közben bizony megesett, bogy olyasmit mondtak, ami a valósággal nem mindig tartott lépést. Ám a parasztok sem voltak éppen olyan ostobák, mint a két reményteljes jogászjelölt hitte; s ha emezek hazudtak, amazok meg reájok dupláztak. így az egyik réiüséges gyilko»sági históriákat mesélt el, melyek a korcsma közvetlen közelében történtek. Csak tizennégy nappal ezelőtt egy álarezos rabló megtámadott egy gazdag románt és teljesen kirabolta. Igen éjnek idején nagyon veszélyes innen a faluba menni. „Hát nem keresték a rablót ?“ — kérdé Miksa, kinek borzoogott a háta. „Ej. dehogy nem,* füllentett a paraszt, „a nagy dühben bizonyosan agyonüíte volna a nép, de — nem csípték meg. És igy még mindig élhet.* A két turista, kik előbb még henozegtek, titokban sajnálták, hogy ezt az utat megtették. Miksa bazamenésre szólította fel pajtását, mig András még nem akart elválni- a korcsmáros leányától. Tehát maradtak még és tovább ittak. Hirtelen gyanús neszt hallottak künn, Megijedve nézett ki Miksa az ablakon s jelentette, bogy iszonyatosan esik az eső. „Annál jobb*, örvendezett titokban András, „van lega'ább okom, hogy egyelőre itt maradhassak. Az eső úgy se fog soká tartani.* De már éjjel volt s még mindig esett az eső. András mind szerelmesebb lett s folyton tovább iddogált. Miksa már alkudozott a korcsmárossal, nem-e éjjelezhetnének a korcsmában. Sajnos, ez idegenok elszállásolására nem volt berendezve. De amikor Miksa unszolta pajtását, hogy már hazatérjenek, tiz óra már elmúlt, ez kinevette őt. Nagyon jól tetszik neki itt, s ba Miksa nem akar várni, siessen előre. Ez volt az első nézeteltérés közöttük. nIgen, te itt ülsz és csapod a szelet,“ mormogta Miksa, „én meg egyedül barangoljak baza a veszélyes utón, Nos, ma, ebben a kutya rossz időben csak nem lesz az erdőben rabló.“ Ezzel felkelt. Még mindig remélte ugyan, hogy András vele tart. De András nyugodtan ülve maradt s Miksának eryedül kellett elmenni. Felgyürte kabátja gallérját s ftttyürészve indult útnak. Körülbelül negyedóráig gyalogolt, amikor egyszerre megállt. Mögötte léptek közeledtek. Nyomban eszébe jutottak a hallott rémhistóriák. Most már határozottabban hallotta a lépéseket. Ha rabló közelódnék ? Mit kezdjen, mit tegyen ? Ijedtségében az árokba ugrott, meghúzódott és visszafojtotta lélekzetét. Csípőjén felül vízben guggolt ugyan, de egyelőre legalább biztonságban érezte magát. , . András időközben megbánta „már, hogy barátját magára hagyta, annál inkább, mert
