Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-27 / 17. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. Aprilis 27. 17. szám. HALAS ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.-= IMZEO-TELEbT IMXNUEbT SZIObdZB.A.TOIbT. ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V íléken „ „ 6 „ „ 3 „ — ,, Főiéi ős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMEItl SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala«, Fő-utcza 1752. ETircletésI ára Íz: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 0Sgr"~ 3STу ilttér: soronként 15 fillér. Külön iparkamarák. Németország1, ez a nemzetgazdasági problémák megoldásában elöljáró állam már evek előtt belátta, bogy iparos és kereskedő érdekét ugyanazon testület hathatósan, annál kevésbbé őszintén meg nem védheti s a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik fél oldaláról valami nagyobb befolyást gyakoroltak volna a kormányra, külön választották az évtizedek óta fennállott kereskedelmi es iparkamarákat és állítottak az iparosok nagy örömére külön kereskedelmi és külön iparkamarákat. Nálunk Magyarországon is régóta tudjuk, hogy azokban a magukat kereskedelmi és iparkamaráknak nevezett testületekben minden jóakarat mellett is a legtöbb esetben a kereskedők érdekei jutnak előtérbe, de azért hogy az megváltoztassék a meleg óhajtásnál egyébb nem igen történt. A kérdés nálunk is több izben felszínre került, de ez az igazán üdvös és a kisiparosok jólétét előmozdító törek- ves éppen a magyar kisiparosok közönyösségén, indoleueziáján, mindannyiszor hajótörést szenvedett. Mert tény hogy sok minden máskép lenne a magyar kisiparosok dolgában, ha nem néznék olyan ősi nembáuomsággal a századok vívmányait és viharait elvonulni maguk előtt a nélkül, hogy az egyiktől hódítani a másikat pedig maguktól elhárítani igyekeznék. A nagyipar és kereskedelem a kisiparral egy kalap alá nem vonható, sőt határozottan két egymással ki nem békitkető ellenfél. A nagyipar bármennyire hangoztassa is, hogy nem a kisipar kiirtására jött létre, hanem csak a czivilizsczió teremtette nagyobb igények kielégítésére ; a nagyipar volt és marad a kisipar kipusztitója és ha igy már e tényt konstatálnunk kell, legalább ne dobják oda a kisiparosokat mintegy martalékul a nagyiparnak, amidőn azokra bízzák a kisipar védelmét, akiknek minden érdekükben van, csak a kisipar fennállása nem. És ez nincs máskép a kereskedelemmel sem. Mert első sorban a nagyiparosok egyszersmind kereskedők is, másodsorban pedig azok a kereskedők akik a kisipar termékeit vannak hivatva közvetíteni —tisztelet a kivételeknek — sohasem az iparosok, hanem a saját érdeküket fogják szem előtt tartani, hogy a közvetítendő áruhoz a szorongatott iparosoktól minél olcsóbban juthassanak és annál jobban adhassonak túl rajta. Senkit sincs szándékunk ezzel gyanúsítani, mert, ha igaz, hogy minden szentnek maga felé haj tik a keze, már a magánéletben, annál igazabb az a megélhetés kérdésében és igy biztos hogy az iprosok is első sorban a saját szempontjukból Ítélnék meg a dolgokat, ha a mostani kamarákban ők volnának túlsúlyban. Azért tehát, hogy az egyik a másik rovására ne használhassa ki a helyzetet, szükséges, hogy az iparosok, de főleg a kisiparosok, mint a kereskedők külön kamarák által érintkezhessenek a kormánnyal és biztos, hogy rövid idő alatt teljesen megváltoznék annak ipari politikája és az iparosok helyzete is. A kisiparosok feladata és tőlük függ, hogy úgy legyen. ________ A Halas és Vidéke eredeti tárcája, Barnum Fineas. Van-e ki e nevet nem ismeri? Féiszázad óía a leleményesség minden fegyverével igyekezett Ő maga is terjeszteni és ismertté tenni e nevet. Typikus alakká lett, ezt az alakot halála még allaiidósitotia. Ahoi humbugról, meg pedig amerikai humbugról van szó, Barnum neve jut eszünkbe. Nem közönséges csaló, nem szemfényvesztő, hanem valóságos Jáiigész, ki az emberek kíváncsiságát löikeiteni, s loíyvásl ébren tariani tudja, s e nagy tehetsege jutámnál egy rakás milliókba rakta zsebre. 1810-ben született Amerikában Connecticutban. Első feltűnő tette volt, hogy egy öreg néger asszonyt mutogatott azt állítva hogy az Washington dajkája. Már Í841 ben megnyitotta múzeumát New-Yorkban ahol mmueniéle sohasem látott dolgokat halmozott össze. A világ legtörpébb emberét Stratton Károyt, akit kinevezett „Ton Thumb“ tábornoknak. Majd nagy ázsiai karavánt szervezett,cirkuszt épített. New.Yorki múzeuma 1865-ben leégett, még nagyobbszertit épített helyébe. Az ötvenes években köiuíat tett Lind Jennyvel, kinek egy énekéért 2000 lorintot fizetett. Hayes Katalint és Sarab Bernhardtot Ő mutatta be először az ameri kaiaknak. S hogy egyénisége érdekes legyen a mértékletességről és erkölcsi szabályokról nagyszerű előadásokat tartott. Most is pia karjain ezt és a tudományt hirdeti. Legzseniálisabb üzletet azonban a fehér elefánttal csinált. Tuíajdonképen kétes vájjon születik-e ilyen állat, vagy csak később lesz bőrbetegség, és az emberi albínókéhoz hasonló bajok miatt fehérré a közönséges eiefárn, Ismeretes, hogy kelet ázsiában, hol az ritkán található, valami csodálatos babona alapján az hiszik, hogy a fehér elefánt valóságos négylábúvá lett isten, hogy a királyok és szentek lelkei lakoznak benne, s éppen e babona miatt nemcsak imádják de fejedelmi és udvartartás«; 1 veszik körül. Egy hires utazónak (Yule) alkalma volt Ava birodalomban egy ilyen szentség lakóhelyét megvizsgálni, így írja le : Amerapur a város éjszaki részén volt a fehér elefánt fejedelmi palotája, л négylábú fenség főldiszitése egy királyságot ért, s mint egy „államfőnek“ külön minisztere van, uradalmai a legtermékenyebb gyapot vidéken vannak. Van 4 arany napernyője, 30 személyből udvartartása. A sarló alakú bot, melylyel vezetője kormányozza, tele van gyöngyökkel, rubintokkal. Fej dísze biborpiros koronaszerü kalap ruhátokkal, gyémántokkal kirakva; homlokán négy drágakövekből iont koszom — a gonosz halás ellensúlyozása végett. Dbzalkalomkor a király és legnagyobb méltóságok veszik körhl, és elefánt ő felségének lionrokán arany lemez van, melyre minden czime fel van irva. Fülein hatalmas ezüst makkok fityegnek. Aki az elefánt palotájába lép, köteles a kapuk élőt, letenni papucsait, és az elefánt előtt leboruíni. A király az eure paiaknak fizetett hadi adó fejében kénytelen volt a fehér elefánt budgetjét megcsonkítani, s ekkor pálma evélen sajátkezű;eg feliratot intézett hozzá, melyben megígérte, hogy két hónap alatt kárpótlást ad, és a feliratot az elefántnak nagy ünnepélyek között nyújtották ál. Ilyen szeDt állatra fájt a foga Barnumnak Egy Gaylord nevű ügynököt küldött a sziámi császárhoz, hogy egyik elefántot adja ej neki. A császári udvar haraggal uiasitotta el Barnumot. Gaylord tovább ment, megalkudott 1884 ben egy gazdag budhaistávaí, kinek fehér elefántja volt, és élete veszélyeztetésével elvitte a tengerpartra a 100,000 dollárba (1 dohár 2 frt) került állatot. De Szin- gaporéban valamely hivő budhaista megmérgezte az állatot, nehogy hitetlenek kezébe kerüljön. Barnum jelszava azonban az volt; „Ш desperandum,“ Most már 200 G00 dollárt igért egy elefántért. A mesés összeg sok
