Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-30 / 13. szám
II. évfolyam. Halas, 1901. Márczius 30. 13. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. = MEG-TELE1T lv£IISriDE3lNr SZOMBATON-. = előfizetési Helyben égés/, éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V'riéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉSAKis dó: kémeei s Andok. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala?, Fö-uteza 1752. Hirdetési árals: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. ITyilttér: soronként 15 fillér. “Ж Magyar iskolák. Állandó vita tárgyát képezi néhány óv óta a közéletben az iskolák, kiváltképpen a népiskolák jellege. Ez a vita jelentékeny részlete a felekezeti küzdelmeknek, melynek sajnos, nap nap után tanúi vagyunk, Kié az iskola ? Az egyházé vagy az államé? E kérdés körül folyik a vita s a vitatkozók nem egyszer elkeseredetten, minden tárgyilagosság hiján rontanak egymásnak. Holott meddő, egészen meddő ez a szenvedólyeskedés. Mert az államnak esze ágában sincs az iskolák tulajdonjogába beleavatkozni, viszont az egyház, dicső tradiczióihoz hi ven, jó hazafiakat nevel az iskoláiban. A baj az, hogy mindkét félen akadtak iulzók különösen a Páderék és Mócsyak légkörében. E túlzók megfeledkeztek arról, hogy a magyar iskolának első és fő kötelessége öntudatos szabad polgárokat nevelni a magyar nemzeti állam számára. Nem felekezeti emberekké hanem hazafiakká kell nevelni a gyermekeket, akiket Magyarország iskoláiban oktatnak. Ebben kulminál a mi közoktatásunk programja. Magyaroszág számos vidékén — sajnos — még mindig úgy vagyunk, hogy a jó magyar hazafiak nem teremnek maguktól. Azzá kell nevelni őket az iskolákban. S amely vidéken nem ezt a főelvet tartják szemük előtt az illetékes tényezők, ott veszett ügy a magyar, ság ügye. A felcsigázott felekezeti érzés a nemzetiségi vidékeken együtt jár a nemzetiségi kérdés kiélesülésó vei. Élénken igazolják ezen állitás valódiságát a legutóbbi évek eseményei. Vak az, aki nem látja, hogy például a felvidékeken a pánszlávizmus karöltve jár az ultramon- tánizmussal. Veszedelmes, állambontó jelszavak röpködnek ott szerteszéjjel. Ki merné ily körülmények között kétségbevonniaz államhatalomnak azt a jogát, hogy tőle telhető alkotmányos eszközökkel megakadályozza a külföldről táplált nemze tiségi propagandát? Ha ezt nem tennék, utódainknak jogos oka lenne arra, hogy megátkozzák azokat a kormányférfiakat, akik midőn még módjukban állott, nem akadályozták meg a hazaáruló áramlatok terjedését Az iskolában kell megvetni a lelkekben a magyar hazafiasság fundamentumát és a mely iskolában a felekezeti czélok ezt a nagy elvet elhomályosítják: ott igenis éreztesse hatalmának és tekintélyének teljes súlyát a magyar nemzeti államhatalom. Viszont arra teljes joga van min- denik felekezet egyházának, hogy a valláserkölcsös szellemet tőle telhető erővel és buzgósággal ápolja és juttassa érvényre a magyar iskolákban. Az iskoláknak ezt a jogát nálunk senki el nem vitatja és nem is akarja elvitatni. Ez az igazi kötelessége az oltár felkent fórfiainak, nem csak a maguk szempontjából, hanem az állam szempontjából is. Mert az igaz hitvallással együtt jár az erkölcs és akik ezt oltják be az ezer és százezernyi iskolás leikébe, azok nem teljesítenek kisebb missziót, mint a magyar nemzeti állam bajnokai. Ne folytassuk tehát a meddő vitát az iskolák jellege fölött Az egyház iskoláit senki el nem akarja venni, az állam legkevósbbó. Hisz örül, ha a maga iskoláit fenn tudja A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Vásárban. Mottó: Vigyázz, akárki vagy, Hahogy vásárba mész Zsebed otthon ki ne forgasd Hogy nincs e benne pénz, * * * A vásárban jártam Hüs tavaszi reggel. Mennyi minden volt ott! Ember hátán ember 1 Egyszer észreveszem, Hogy a ki mellettem Elmegy mind rám néz, Szinte büszke lettem. Ahá! tetszem nektek, — Gondolám magámba, S pódrögetém bajszom, Az az, ha lett volna. De mi a kő! egyszer Mosolygást is látok ,,, Ezer villám, menykö Szálljon le reátok I — Kiáltám, de halkan, Vagy tán ki se mondtam, Mert sző, mi szó, kissé Biz elszontyolodtam. Tán kormos az arczom !... S szépen megtörültem, De a bámész mosoly Csak nem szűnt körültem. Tán kalapom lisztes 1... Talán ez, talán az!... De mit se találok E mosolyra választ. Végre egy pajtásom Mutatva zsebemre Megszóltál: „Hej ! hékás,u Tudjuk hogy nincs benne ; Szükségtelen tehát.,. És én oda nézek És oh ég ! oh zsebek J Kifordítva lógtak A feneketlenek1 Mint egy egy üstökös Húzódták utánam ; Széllel zivatarral Szembeszállva bátran. S mi több helyzetemet Festék nagy találón: Nem volt egyetlenegy Garasom, krajezárom 1 Ven Diák, Kifelé az időből. Внк jól is van elrendezve, hogy a napos nem egyformán nevezetesek ! Ez a gondolat lltődik az eszébe frájíer ür Pinkének vasárnap, délután, a mint ott áli a kaszárnya udvarán feszes baptáká'lásban hol jobbra, hol balra veti a fejét, a jobb kezét — meg hirtelen fölemeli a sapkaernyőböz, majd meg lecsapja — már a mint azt az őrmester ür parancsolja. Mert vasárnap nem jár a katonának sem a dolog, s ebből a résiből jobb aora van neki, mint otthon a hol mindig akad valami munka a ház körül. De hogy el ce felejtse, valamíképen katona mivoltát vasárnap se, azért kell neki kiállani az udvarra s gyakorolni a szaiutáiást; — ámbár hogy taián jobban már nem is lehetne szalui áini, mint a frájter Pinke, a kit még az ezredes ür se szokott megáilitani, pedig annak még a tiszturak se tudnak kedvére szalutálni. De Pinke tud, Azért nem is lehet csodálni, hogy az Őrmester ür Gavallér nem talált kifogást a tisztelgésében ámbár Pmkének másfelé jár az esze. Azon kezdte a gondolkodást, hogy mennyivel különb nap a vasárnap, mint a többi. Épen csak, hogy megadják a módját
