Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-30 / 13. szám
tartani 18000 egyházi iskola áll szemben 3000 állami iskolával ez az arány megnyugtathatná az egyház legvérmesebb előharczosát is. Aki rémképeket lát és harczot hirdet, az nem cselekszik sem az egyház, sem a haza javára. Mert a magyar nép, mint állam alkotó nemzet ’szempontjából, az iskolának, legyenek azok akár felekezet által fentartottak, akár államiak, egy minden más szemponton felül emelkedő czélt kell szolgálni: Hü hazafiakat nevelni. Ebben versenyezzenek iskola- föntartók és tanitók! Az árszoritás okai. Az önállóság iránti hajlam minden ember természetében rejlik, s aki hoszabb ideig van alkalmazásban, még az ecetben Is vágyódik saját műhely, vagy üzlet után, ha jövedelme szükségleteinek kielégítésére teljesen elegendő. Az évek bossziglani gyakorlat a saját ügyességről való tudatot kelti fel az iparossegédekben s az önállóság nehézségeit és felelősségeit nem igen méltatják figyelemre. A legritkább esetekben fontolják meg, mennyi tőke szükséges a műhely fentartására, megfeledkeznek a nagy versenyről, mely minden téren fennáll, a abból a nézetből indulnak ki, hogy nem mindenki kezdhet üzletet nagy vagyonnal, s inkább saját önálló üzlet segélyével kell a vagyont megszerezni. Noha ettől a nézettől a jogosultság bizonyos fokát megtagadni nem lehet, úgy másrészt gazdasági hanyatlásnak okai nagy részben az elégtelen eszközökkel, tehát meg nem felelő tőkével fentartott iparüzemekben keresendők. A kézműves könnyebben juthat önállóságra mint bárki más, de ha a kis kézművesből iparos lesz, úgy ez a kivétel mindig csak ama szabályt bizonyítja, hogy iparosaink pénzügyi bajait a tőke nélkül létesített műhelyek és üzletek okozzák. A kellő tőke nélkül szűkölködő iparosok főokozói az árak szorításának, mert részükre a pénz értéke oly magas, hogy ennek a szalutér-ibungnak s 4 órakor megy ki az egész baka társaság a városba, hogy takarodó előtt vissza se jöjjön. A kinek pedig alámizsa (engedélye) van, az csak reggel felé gondol — a hazatérésre. Finkének ma az van a zsebében. Ezért találja helyén valónak, hogy nem minden nap egyformán nevezetes. És mond valamit. Mert egy sikerült vasárnap este elfeledteti a bakával az egész fáradalmas hetet. Másrészt az is igaz, hogy hétfőn aztán annál nehezebb a bornyu. Hanem a mai vasárnap örömét nem csonkítja a holnapra gondolás. Mert hogy a holnapi пяр is nevezetes. A czivil kalendá- riomban ugysn nem is vörös betűs, de Pin- kééknek valóságos sátoros ünnep. Április elseje. Nevezetes nap ozivilben is, a bolondok és bolonditások napja. De katonáéknál nagyobb és komolyabb nevezetesség adódik neki lévén ez a katonaesztendőnek a kellő közepe. Ezek szerént a hosszú 3 esztendőnek is ez a fele útja. Finkének is most telik le a fele ideje. Eszébe jut, mivel vigasztalta az édes apja a mikor szomorú leveleket írogatott haza. Hogy csak addig tűrjön a mig fele ideje letelik, azután észre se veszi majd milyen gyorsan múlik az idő. minden árt melyet készítményeikért kínálnak, elfogadni kénytelenek. Mig akkor, midőn még mint legények, illetve segédek dolgoztak, szigorúan ragaszkodtak a magas bér követeléséhez, addi r, mihelyt önállóságra vergődtek, a legcsekélyebb jövedelemmel érik be, és folyton küzdenek, hogy készítményeiket valahogyan eladhassák. Nem folytai hatják mesterségüket szakadatlanamért valahányszor beköszön a pénzszükséglet — pedig sokszor köszön be, abba kell hagyniok a munkát, hogy készítményeiket eladhassák még pedig olyan áron, hogy munkájokért alig marad valami kis bérecske. Ez által nem csak az egyes mesterember, hanem az ipari foglalkozás egész ága su'yosan megkérem!: mert az egyszer leszorított árakat nem lehet ismét könnyű szerrel felemelni, sőt ellenkezőleg kényszerítik a jól gazdálkodó iparosokat is arra, hogy áraikat szintén leszállítsák, ami meg csak azáltal eszközölhető, hogy a munkabéreket csökkentik és roszabb minőségű nyersanyagot használnak föl. Az az iparos, aki elegendő tőke nélkül alapítja meg önállóságát, eleinte rendesen nem enged az árakból, mert az előállítási és eladási ár közötti külömbözetbői nemcsak neki és családjának meg kell élni, hanem Izleti kiadásait is ebből kell fedeznie. Mivel azonban ezen rendes utón soká tart mig gyökeret ver bet, mert a régi s a vevőknél bevezetett konkurensek nehézségeket gördítenek elibe, úgy ahhoz az eszközhöz kell folyamodnia, hogy készítményeit gyakran nevetséges árakon elpocsékolja. Saját veszélye emellett uem nagy mert csak nyersanyagszállítónak péaíét veszélyezteti. Utóbbiak rendesen hajlandók fiatal törekvő iparosokat hitelnyújtással támogatni, még arra a veszélyre is, hogy a szállított nyersanyagok értékének egy részét, taián az egészet is elveszítik, csakhogy egy vevővel több vezettessék be az üzleti könyvekbe Nem tagadható, hogy ezáltal a régi megfelelő tőkével ^rendelkező iparosok ilyen konkurrensek me lett nagyon nehéz helyzetbe jutnak és hogy ezáltal az iparüzemeK általában sokat szenvednek, köztudomású tény. Ideje volna, hogy az iparosok intézkedjenek hogy az olyan iparossegédek, kiknek meefoLám a kenyérben is csak addig tart, a mig felénél több van belőle, aztán egy-kett'ire elfogy. Hogy vegyen példát a nyuiról: az is csak az erdő közepéig szalad befelé az erdőbe, onnan kezdve az erdőből ki felé szalad. Ez a nevezetes fordulópont következik el ő rá a holnapi nappal. Ezurán már kifelé megy az időből. Ennek a nevezetes napnak az örömére vágja jobb szemére Púiké az eksztrasapkát és megy vigan negyedmagával mulatni a Hallgatóba, A czimborái közlegények. De Pinke nem átall velük menni. Hiszen nem olyan nagy uraság az az így csillag. Azt csak a csufolódók beszélik, hogy egyszer egy frájter az ntezán tüzet kért az ezredestől. Mikor pedig az ezredes össze-adtateremtettézte, hoptákba vágta magát — (a rövid szivart bal kezébe fogta) s igy szólt: „Ezredes úrnak je'entem alásan, ha mi sarzs k sem tartunk össze, mi lesz akkor a legénységgel 1“ Látni való, hogy ez csak olyan helytelen beszéd, a milyet reggeltől estig halihatni a kaszárnyában. Pinke pedig nem szereti az ilyen hiábavaló beszédet Komoly a természete. Most is a Hallgatóban olyan vigau van a sok katona, tánezoinak dalollelő tőkéjök nincsen, csak úgy alapíthassanak önálló műhelyt vagy üzletet, hogy az által másoknak igazságtalanul ne árthassanak, annél- kül hogy önmagukon segítettek volna. Helyi és vidéki hirek. — Furott kutak, Gál Lajos és társai kérvényt adtak bo a tanácshoz a sertés piaczon fúrandó kút tárgyában. Miután az eddig fúróit kutak a köztapasztalás szerint a közegészségre jótókoriy hatással voltak, ezen okból és tüzrendészeti okból is kívánatosnak tartanánk, hogy a város több pontján is kutak furassanak, különösen a sertés piacz azt ahol egy ilyen kútra szükség lenne. Boros Sándor és társai a Damjanich utczában betömött kút kiépítése czéljából szintén kérvényt adtak be. — Sertésvész, Szegedi felsőtanyákon a sertésvész szórványosan fellépett. — Tűz. Folyó hó 17-én este Mészöly István Tajó pusztai tanyáján levő nagy ökör istálló ismeretlen okból kigyuladt és teljesen leégett. A kár 2000 korona, mely azonban a biztosítás folytán megtérül. — Vásár, Szentesen az országos vásár ápril 21, 22 és 23 án tartatik meg. A dorozsmai márt. 31-én, — Sertés orbáncz és takonykór Szabadkán szórványosan fellépett. — Tilalom, A város fehértói földbirtokán több birtokos által kocsival való keresztül járás el van tiltva. Figyelmeztetnek az érdekeltek, bogy a keresztül járók rendőrileg büntettetnek. Ingatlan forgalom 1. évi íebi. hó 26-tól márt. 16-ig, Dezső Zsuzsánna megvette Kordos Sándor- nó Csonka B. Máriától 906 □ öl szőlőjét 600 kor. — S's János és neje Pellikán Eszter megvették Darányi Imre és neje Nagy Pál Máriától 1 hold 419 □ öl szőlő 1/за^ részét 60 kor. — Daczy Imre és neje Lakos Mária megvették Vas József és neje Hordós Juliannától lakóházukat 933 kor. — ifj. Péter nak, majd fölvetik a házat. Csak Pinke ül szótlanul az egyik sorok asztalnál. A sapkája még mindig szemére van (sapva. Az arcza komoly és ünnepi. Egyet-egyet bólint a társak beszédére, koczint és iszik. Ünnepi hangulata növekszik, bora arányosan fogy. Odainti a kucsmárost; — Merijje meg még egyszeri * A napos káplár csodálkozva^ látja, hogy ime még aligmult 10 óra s Pinke már itthon vau; pedig az alámisza 5 óráig szól. Sapkája már most egészen íóloldait van s hozzá még olyan büszkén lépked, mintha Ő felsége előtt defelérozna. — Testvér, — szóiitja meg a napost, éjfélkor megfordítsatok az ágyon, mert ezután már kifelé megyünk az idöbői? — Aztán lesz-e reggel pálinka? — Lesz. Mikor a kaszárnya órája épen a tizenkettőt üti a napos meg az ügyeletes megfogják a Pinke ágyán a lepedőnek a négy sarkát, csendesen fölemelik vele s megíorditják, hogy a feje kerül neki lábiul. Pinke föleszmél; homályosan rémlik előtte a pillanat nagysága.
