Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-23 / 12. szám

II. évfolyam.

Halas, 1901, Márczius 23.

12. szám.

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

= S201v£E^T0ISr. =

ELŐFIZETÉSI -á.E^^.ISI:

ITclyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „

Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMES! HÁNDOE.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala», Fö-utcza 1752.

Hirdetési árals: petit soronként 8 fillér.

Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiint. D3F~ T^yilttér: Boronként 15 fillér. "фЦ

Ünnepi megnyitó beszéd már' czius 15-én.

hat közre egy ország mint rész, a nagy egésznek, az emberiségnek előbbre haladásán, tökéletesitésén.

(Elmondta a ref. fögymn. Önképzö-kör által rendezett hazafias ünnepélyen Báthory Gábor tanár.)

Ünneplő közönség és ifjúság! A honfiúi emlékezésnek, a múlt iránt érzett hálás kegyeletnek az oltárán óhajtunk mi is áldozni mai hazafias ünnepélyünkön. Magunk elé kívánjuk Állítani képét ama nagy napnak, 1848 márczius 15-ikének, mely nemzeti életünk ezeréves történetében kétségen kívül a legtündöklőbb nap. Hiszen ez a nap űzte el a maga eszme sugaraival a múltak sötét árnyait s ez hívta életre azokat az — eladdig elfojtott — termékeny gondolatokat, melyek a jövő nemzeti fejlődésnek és virágzásnak ro- molhatatian alapjai lesznek mindenha.

Mondanom sem kell, hogy melyek voltak e termékeny gondolatok. A „szabadság, egyenlőség s testvériség“ ismeretes hármas jelszavában vannak azok egybefoglalva. Ezen elvek jelölik meg a keretet, melyen belől mozogva biztosíthatja bármely nemzet a maga intézményeinek folytonos s mindig a kor kívánalmaihoz mért fejlesztését, tehát az állami lét alapját s ugyancsak ezen elvek szolgálatában állva inunkálIgaz, ünneplő közönség, hogy a szabadságfája virult hajdanta kivált nemzeti királyaink alatt, honunk határain is, csakhogy e fa keveseknek gyümölcsözött s árnyékában nagy tömege a nemzetnek nem pihenhetett. Nem volt-e nemzet a messze múltban sem minden ősi jogától megfosztva, csakhogy e jogok keveseknek osztályrészét képezték, mig a nagy többség, a milliónyi nép, szolgaság járma alatt nyögve rablánczait csörgeté.

Igaz, hogy voltak azelőtt is lánglelkü apostolok, kik a szabadság szent nevével ajkukon, a honfiúi lelkesedés pírjával arczukon oly gyujtóiag tudták tettre hívni s vészek idején talpra állítani a magyart, hogy nyomukban hősök ezrei száltak ki a síkra s haladtak diadal- ról-diadalra, ámde az ügy, melyért annyi honfi vér ontatott, nem volt soha teljesen a népszabadság szent ügye.

A valódi szabadságnak, az egész nemzetet, ennek minden rétegét, osztályát átölelő és éltető szabad iáguak az egyen lőség és testvériség elveiben kellett gyökerezni.

Ennek az egyedül igaz, mert egyedül helyesen értelmezett szabadságnak a napja virradt fel reánk, nemzetünkre 1848 márczius 15-ikén. Ennek a valódi szabadságnak a zászlóját bontotta ki ekkor hazánk lelkes ifjúsága; ennek szent igéit hirdették elragadó ékesszólással, egész a velőknek megoszlásáig, nemzetünk törvényhozó böl csei, közöttük legmegrázóbban az akkori időknek lelke, a vezető törvényhozó: Kossuth; ennek volt gyújtó szavú Tyrteusa s hajh! hogy martyrja is a mi legnagyobb költői büszkeségünk: Petőfi; ennek a szabadságnak fénye az, mely az érte vívott barczot, nemzetünk legigazabb s legdicsőbb harczát mintegy glóriaként örökidőkre besugározza.

Nem tagadhatjuk, mert érezzük ünneplő közönség, hogy valami csodás, bűvös e napnak emléke. Megszentelte ezt mindenidőkre mintegy ihletszerüleg a nemzeti kegyelet; megszentelte a honfisziv azon őszinte, igaz érzéseivel, melyeket nem látható — múló hatalmak, hanem a láthatatlan, de örökké élő hatalomnak keze oltott emberi természetünkbe. Megmásithatatlanok a szívnek ez alapérzései, miként meg nem változtathatók a természet örök törvéA Halas és Vidéke eredeti tárcája.

Petőfi szülő hálánál*

1901. márcz. 15.

Térdre fiuk a nádfedél előtt !

Mert szent küszöb e hajlék küszöbe : Nyolczvan évvel e nagy napnál előbb Egy megváltót küldött az eg ide.

Idegen ajkú nép körébe küldte,

Ot, a ki közlünk a legmagyarabb,

Kire mi szivünk legjobban büszke,

Kinek nevén ajkunk sóhajt szalajt,

Csodálat és áhitat sóhaját.

Petőfi!. . haj, milyen név ez nekünk 1 Kelnek nyomába lángoló csodák,

S dalában él felébredt nemzetünk.

* *

*

A pórlegény szerelmi bánatában;

Keservben égő honfiúi szív ;

Fonó meséje tündérek honában ;

Tárogató, mely hősi harczra hiv;

Egy sir körül bolyongó szárny szegett,

Majd párra lelt csodásszavu madár ;

*Elszayalva a szerző Kiskörösön hova jelzett napon több tanártársával együtt átvezette a helybeli fogyom, íelsö osztálya növendékek

Bűvész, ki szóecsettel fes-.eget,

S életre vál a puszta rönatáj ; Juhászlegény, kinek babája holt;

Egész világ, kinek csak ráadás ;

Síró betyár, kit megcsodál a hold ;

Úri hintát ki csókért elbocsát ,•

Anyát sovárgó bujdosó fiú ;

Vándor, ki ég- és földdel szembeáll;

P'ásztortilinkót mélán, a ki fu :

Petőfi mindez, a költőkirály !

* *

*

S most fel, fiuk, fel a térdről talpra ! Emlékeztünk, utána eskü jön ;

Ujjatokat a nagy égre tartva,

Mondjátok el utánam: esküszöm ! Esküszöm, hogy e háznak küszöbét Nem csak hiú szokásból lépem át ;

Nem hány a sors kényén odább idébb,

Férfi leszek, nem hitvány, gyönge báb! Teszek, rontok építek, halgatok ;

Becsületem, elvem, hitem leszen;

Megőrzőm és kimondom, ki vagyok,

Ha mindjárt a véremmel fizetem 1 A nagy világnak minden kincsét fényét Kínálják bár függetlenségemért:

Nem adom el magam s hazám reményét, Inkáb nyúlok a kolduló botért I

Bernáth Lajos.

Petőfi emlékezete.

Irta Vass Árpád.

A íőgymnasium felső osztályú növendékei néhány tanárukkal márczius 15-én elmentek Kiskőrösre, megkoszorúzni a halhatatlan költő és hős szobrát.

Költő és hős ? Igen. Lehet-e valódi költő más, mint hős; lehet-e igazi próféta, aki eszméit vérével, ha kell, meg nem pecsételi ? Tyrtaus harczi dalt zeng a csatasor élén Bryon a görög szabadság védelmére két kardjával és vagyonával, Körner a németek Petőfije, csatatéren esik ei.

Hát a mi Tyriausunké milyen pálya ? 1 Huszonhat év fele hányódás-vetődés... és a világ legelső lyrai költője. Legelső ? Igen, Csak termő, teremtő erejét vegyük... gazdag és pazar, akár a természeté. Göthe, Beranger 80 évet élnek, és lyrai költeményeik alig tele a 26 éves Petőfinek 1

Ne mondjátok, hogy Petőfit a kor, melyben élt, tette nagygyá, mert nem áll, mit Madách mond, hogy „csak úszója és nem kormányzója