Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-23 / 12. szám
nyei. S a lelkűnkbe oltott emez Ős, igaz érzéseket csak olyan sugarak éleszthetik, hevíthetik és gyulaszthatják lángra, minők e nap emlékéből áradnak reájuk. Az örök emberi vágyak, érzések és jogok duzzadó ősereje volt az, mely hazánk megcsonkított törzsén a valódi szabadság bimbóját fakasztotta, hogy ez a márcziusi napok tavaszi enyhe legén egyszerre a legszebb virággá nyíljék s nemes gyümölcseit is csakhamar megteremje. Hála a Gondviselésnek, mely nemzetünk életfájának — ilyen virágzásra, ilyen termelésre — az erőt megadta. Hála azon dicső elődöknek, kik, hogy e fa gyökerét táplálják, a hazaföldjét vérökkel is öntözék s hősi önfeláldozásukkal bizonyították meg, hogy ez a virág, melyet keblükben a márcziusi napok fakasztottak, nem olyan csinált, romlandó, hanem igaz érzések növelte élő és hervadhatlan virág vala. Büszke önérzettel tekintünk mi vissza az egész szabadságharczra, annak minden legkisebb eseményére, de csak azért, mert azok megpecsételői, megszentesitői a márcziusi eszmék igazságának. A hadseregek mozgósítása, legyen bár azoknak száma légió, az eszmék érlelését s diadalát még épen nem biztosítja ; de megfordítva : az eszmék s pedig az örök emberi vágyak, érzések és jogok sugallta szent eszmék mindig dicső, hősi tettek szőlőivé lesznek a csatatéren is. Igen ünneplő közönség, márcziusi eszmék és márcziusi ifjaknak a lelkesedése kell nekünk mindaddig, mig igazán hazát kíván, hazáért ver szivünk, mert érezzük ösztönszerüleg, hogy itt, ezen eszmékben gyökereznek nemzeti létünk alapfeltételei. Ezért szált már kezdettől — óta a magyar nép emlékezete mintegy ösztönszerüleg s az egyén korának.“ Nem. Mert a mint az életet utánzó drámai cselekményt a hős jelleme fejleszti, úgy az élet nagy drámájában is a hős, a nagy ember alakítja át, teremti korát. Isten küldi őt minden téren, minden időben a még névtelen vágyak, sejtelmek, érzések megnevezésére Útmutatóul. Kijelentéseket kap, hirdeti ihletett ajakkal, vezérlő eszmét ád korának, Mondjuk, hogy Petőfi vezérlő eszméi a maguk idején voltak korszerűek, tehát majdan változók, később elmuiók, meri hiszen minden eszme, minden gondolatrendszer fejlődik, be- tetőződik, elmúlik, he.yet adva a másiknak. De változik-e a szív, elmulik-e? Ha a szerelem édes mérge átjárja a szivet és Sapphó ajkán, Catuulus lantján zendül a dal, velők érzek, bár ezredekkel, éltek előttem; mert az édes, kínos láng engem is gyötört, éreztem, amit ők, ha nem tudtam is kifejezni, Van-e a szívnek érzése: szerelem atyai, fiúi hitvesi, baráti, testvéri,gyengéd érzés, melynek valaha valaki őszintébben egyszerűbben, és f p nem külső erőszakolásra a márcziusi napok felé, mert ide vonzza szivünket mindenkor egy titkos erő, ama bölcs, az erkölcsi világrendben is működő láthatatlan hatalom keze. Ám tépd szét, ha van lelked, ez érzelmi szent köteléket, de tudd meg, hogy akkor halálos csapást is mértél e nemzet életfájára s rajta olyan bimbó és virág soha többé nem fakad. De ki volna az, ki volna oly hitvány, sehon- nai, ki hazájának ily gyászos, ily gyalázatos végét óhajtaná? Oh nincs, óh nem lehet ilyen senki, ki magát magyarnak nevezi. Föl azért, föl a munkára, melyre a honfi kötelesség minket is int. Ápoljuk híven és hévvel a márcziusi eszméket mind, kik e hazának szülöttei s polgárai vagyunk, de ápold különösen te haza reménysége, nemes ifjúság, hogy légy igazán élő, honszereimet illatozó virága e nemzet törzsének s légy tanúbizonyság, hogy ez a törzs még meg nem száradott, életereje még ki nem fogyott, mert iine virágokat fakaszt kebled lelkesedésében, hogy majdan gyömölcsöt is teremjen honfiúi tetteidben. Lobbanjon föl hát e fénysugár, az igaz szabadság ragyogó s éltető sugara, keblünkben is ünneplő közönség és ííjuság! Gyújtsa lángra szivünkben a hazaszeretet magasztos érzetét s lelkesítsen minket is nemes honfiúi teltekre, hogy azon az alapon, melyet a hármas isteni elv kijelentésével a ma ünnepelt napon vetettek meg dicső elődeink, munkáljuk mi is rendületlen hűséggel nemzetünk javát, boldogságát, hogy ez a szép magyar haza éljen és viruljon mindenha! Mártius 15. Történelmünk legragyogóbb, legdicsőbb napját hazafias lelkesedéssel Ünnepelték meg. e\ne\ müvÓQ7ÍoQnhbcm Ь(1П OTkt Qíjnft VA 'TI »J lYSsnt Körök, kaszinók, iskolák készültek e napra, hogy kellően méltassák a nap jelentőségét. Legfényesebb volt, amelyet fögymnasiumunk önképző köre rendezett a jeles nap délelőttjén és amelynek fénypontja Bátory Gábor tanár urnák lapunk első helyén közölt megnyitó beszéde. Balogh László zenetanár vezetése mellett az ifjúsági ének és zenekar precziz előadásai, Lolin Milivoj szavalata, (Talpra magyar. Petőfi.) Varga Kálmán ünnepi be széde, Sinkovich Lajo3 szavalata (Mártius 15-ike,) Budánovics Gerő szavalata (A gólyához,) Liudenscbraidt Mihály önképző-kőri alelnök záróbeszéde egészítették ki az előkelő közönség részvétele melleit lefolyt szép es megható ünnepélyt, melynek végeztével Szaih- máry Sándor igazgató tanár mondott köszönetét a közönségnek, hogy megjelenésével az ifjúság hazafias lelkesedését fokozta, Vári Szabó István lőgouduok pedig az ifjúsághoz iuíézte lelkesi'ő beszédet, kitartásra, tanulásra, hazafiasságra buzdítván a derék ifjúságot. A szabadelvű kör közvacsorával ünnepelte meg e napot, melyen Török Istyán einök a magyar szabadság kivívásának történetét mondotta el pohárköszöntöjében. Majd Tó h János, Dr. Hofmeister Juda és Szalhmáry Sándor mondottak pobarköszöutöket. A 48 as kör a délutáni órákban rendezett ünnepély!, amikor Dr. Baoó Mihály, Kolozs- váry Kiss István es Dr. Farkas Imre tartottak hazafias beszédeket. Este banket volt. A kaszinó vacsorájára szép közönség gyüit egybe, mintegy negyvenen. Pohárköszöutőkot mondtak Toth Janos, Dr. Dobó Menyhért., Bá;ory Gábor. Az estély a legjobb hangmat melleit folyt le. Fögymnasiumunk felsőbb osztálya tanulói Vass Árpád, Dr. Dobó Menyhért, Túri József, Bátori Gabor, Bcruath Lajos, Rucsek József és Paíaky Dezső tanáruk kíséretében délután Kiskőrösre mentek át a Petőfi szoborhoz es a Petőfi házhoz, bog у kegyeletüket e nagy nap nagy hósenek íeröjják. A szobornál Kiskörös váios nevében Rovató Pál jegyző fogadta az ifjúságot és intézett abhoz üdvözlő beszédet, imre Bátory Gábo tanár csinos beszédeben lelkes!(ette az ifjúságot a hazaszeretetre. Majd az énekkar zengette el a H/ninust, melynek akkordjai alatt tette le az ifjúság koszorúját a szobor talapzatára, végül Loliu Milivoj szavalta ei Petőfi „Egy gondolat...“ czimü költeményét. A szobortól és hős városába, Szobra előtt, szülőházában rendüljön és tisztuljon meg telkünk, szülessenek benne nagy elhatározások. „Légy te ha tudsz, világpolgár“ — én minden tetszető, idegen eszmeáramlatok daczára megmaradok magyarnak. Az á.latok királya állat ugyan, de csakis oroszlán. Ember vagyok, szivem szeretető ttizénéi akármeíy ember testvérem meíegedheiik, de magyar akarok lenni. Magyar szív, mr.gyar ész, magyar kutíura, magyar ország — ezek az eszményeim. Mint magyar folyton akarok bele ömieni abba a nagy tengerbe, melyet viiághaiadásnak neveznek, ilyenre ihlet a költő és hős szelleme mert ezek voltak az ő eszméi is. Oh ne engedjük kialudni szivünkben a költő és hős kultuszát, hogy reménykeltőig halhassa dicsőült szelleme nagy költőtársa szavat: „Nép, mely magasztost igy magasztal, Van abban élni bit, jog es erő.“ Arany. z ezért művésziesebben bangót adott volna, mint és e Petőfi ? Mig magyar — nem uiig ember lesz. rer a Petőfi költeményei el nem avulhatnak. nel fi De eszméi igen ? üh nem 1 Mik is azok ? , n A magyar haza függetlensége, teljes szabad mii к sága. Oh az az eszmény 1 Hát amiért ő és ra >t annyian vérüket ontották csak fictió ? Igen, lya d csak ábránd 1 Hát, ha nem valósítható is meg vaj teljesen az eszmény, nem keli leié töreked em к nüuk ? Hisz máskép semmivé válik maga az aki i- eszmény is. Kérdem a mérnököt, az építész^, kui n lehet-e mathemntikail&g te jese i pontos fttggé- ny< i- lyes taiat építeni? Nem! No és ez azt jelend abl i, hogy a kőműves dobja el a merő ónt, s rakja печ a téglát egymásra amint épen keze ügyébe me. it esik ? ( a Majd csak a nyakába szakad 1 kői i; Mi is mert az eszmény nem valósith tó meg has t, teljesen, mondjunk le róla, alkudjunk meg, i, legyünk apportuuisták, utiiitáriusok. Hova ti juluuk, majd meglátjuk! к Uh ebben az esemény nélkül való világban p csak minél töbször zarándokoljunk el a költő
