Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-21 / 51. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. deezember 21. 51. szám. HALAS ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= MEQJELE2ST H^flUSTIDEIbT SZ0MB-A.T02ST. ELŐFIZETÉSI C: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Ydéken „ я< 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA* Kiadó: KÉMEBI SÁNDOR. Szerkesztéség és kiadóhivatal Halas, Fö-utcza 1752. EEird-etésx ára Ír: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. МГ Nyílttéri soronként 15 fillér. "ti Köszönettel. A múlt városi közgyűlésen az esett meg, hogy egy interpellátióra adott választ a közgyűlés „köszönettel“ vett tudomásul. A tudomásul vételnek — megvalljuk — nem ismerünk semmiféle comparativueát, jelzőjét vagy variátióját. Vagy tudomásul veszi a választ a közgyűlés, vagy nem. Ennélfogva csodálkozunk a kérdésnek ilyen feltevésén is: „köszönettel“ vészié a közgyűlés a választ tudomásul vagy nem. A közgyűlés láthatólag zavarban is volt, mitévő legyen, vagy vegye köszönettel, vagy ne vegye. Nem volt oka senkinek egyszerűen tudomásul nem venni, felállott tehát a többség, és akármilyen jelzővel is, vagy a nélkül, tudomásul vette a választ. Hogy az intferpellátiós esetnél kinek van igazsága, ki büntetendő, ki nem büntetendő, ki felmentendő, kinek legyen elégtétel adandó, nem a mi hivatásunk eldönteni, hanem a bíróságnak. Ha büntetendő cselekményről van szó, nem csak joga, de kötelessége a hatóságnak gondoskodni a megtorlásról. De hiszen a megtorlás czéljából megtéttek minden intézkedések. Mindkét részről jogerős bírói határozat jött létre, sőt mint tudjuk, a rágalmazás kérdésében egy még nem jogerős ítélet a felek abbeli kölcsönös megállapodása tolytán nem apelláltatott, hogy a múltakra fátyol legyen vetve, a még addig nem jogerős és egyik félnek felmentésével végződő ítélet is jogerőssé váljék. Az ügy ilyen állásában mint „közérdekű“ kérdés vettetett fel interpelláló és arra adott válasz alakjában. Ismételjük, hogy a kérdés lényegében a bíróság már döntött, ahhoz tehát nekünk semmi közünk, és nem akarjuk azt pertraktálni, legyenek bár vélemények, melyek szerint a dolog „közügy“ jellegével bir. De megjegyezzük, hogy az ilyen dolgokat azok pikáns ize még nem avathatja közügygyé, és ha mégis annak tekintjük, akkor meg az a teendő, hogy az akták beszereztessenek, melybe^ való betekintés nélkül — hogy úgy mondjuk — állást nem is foglalhatunk sem egyik, sem másik mellett. Az egész történetecskében csak ez az egy szócska: „köszönettel“ az, melyre a főorvos nem is szorult, melyet az ügyrend nem ismer, és mely ellen erős kifogásunk van. Az elnök nehogy a vita elfajuljon, felolvassa az uj szabályrendelet 11. § át, mely azt mondja, hogy „a tárgy- sorozat tárgyalása előtt közérdekű ügyekben felvilágosítás nyerés végett bármelyik képviselő kérdést (interpelláló) intézhet az illető tisztviselőhöz, mire a felelet, amennyiben rögtön meg nem adatik, a legközelebbi közgyűlésen megadandó. Ha a választ a közgyűlés tudomásul nem veszi, az interpelláló indítványát írásba adhatja be.“ Mellesleg legyen mondva az uj szabályrendelet, mely miheztartás végett felolvastatott, majd csak uj évkor fog életpe lépni, node se baj, ha már a régi nem is szóll az interpebátióról, és irányadóul elfogadjuk az uj szabályrendeletet, legalább kövessük azt szigorúan, és ne tóditsuk csavargassuk. Közgyűlés. (Decz. 17.) Folytatták az elmaradt költségvetést. Előbb azonban a többség óvást tett a közgyűlési meghívó tárgysorozata ellen, mely a kiadások II. czimétől számította a sorrendet, holott az 1. czim se lett letárgyalva. A kis tévedés helyre lett hozva, mert az elöljáróság beleegyezett az 1. czimnek tárgyalásába. Előbb azonban az interpellátiókkal végzett a közgyűlés. A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Tűnődés. Nem jön ólom a szememre, Uzon töröm eszem: Ka pénzem lesz Karácsonyra ?... Ugyan Hoxrn teszem? Kenyér... az hell, mert ha* gpereh Smádhozih érte, Sovány l^ezél összetéve, Sstve, reggel, délbe. JKég ez a csöpp, lpcsil*e is Oly szívesen hóri — Só Sstenl^ét — estve reggel... Kár, hogy meg nem érti?! U hal ács, hogy mi fán terem? Uzt őh még nem tudj áh ; Osah a jobb módú gyermeheh Kezeiben látjáhTa is hóné!... h°gy füthessünh, Uteri téli ruhájuh : Régen volt uj!... elöl, hátul Osah éppen fót és lyuhSzerencse, hogy czipőih már Nem álljáh a fóíot; Sgy nem látjáh a soh, díszes Karácsonyi botot! Sddig azzal bizíaígaítam: „Jltajd a his Sézusha, Kineh-hineh uj ruháját, Ozipöjéí elhozzál“ Jltost, mihor már hözeledih, Sz nem hagy aludni ‘ Jltií íegyeh? hisz azt íaniíom: Nem szabad hazudni! ßoesor Ssíván. Megeszem, megiszom... Az udvari piacztéren egy hatablakos nagy házból gyakran hallott ki az utozára vig muzsikaszó. A nagy ház lakója nem titkolta, ha jó kedve volt. Kinyittatta az ablakokat, ő maga leült vendégeivel a szoba közepére, a bandát maga köré áHitoHa féllábra s úgy huzattá a kedves nótáját! Megeszem, megiszom. Egy koldusra se hagyom. A dalos férfiú, a ki ilyen előkelőén mulat, Szobosziai Mihály, Udvarinak egyik legmó- dosabb gazdája. A mi' a kedves nótája sze rint meg akar enni, meg akar inni, az nem csekélység: maga ez a nagy ház, a kettős malom a juhszélen s nyolczvan láncz fekete föld a Bánya-völgyben. A mint a nótából is sejthetjük, azért akarja mindezt leeregetni a torkán, mert gyermeke nincs neki, koldusokra pedig nem akarja hagyni. Ezeket a koldusokat nem kellva'aho! a putriban keresnünk. Ha megnézzük azt a kis házat, a mely Stoboszlai Mihálynak a hátsó szomszédja, megtaláltak, a kiket kerestünk. Ott lakik ugyanis a Szoboszlai testvérbátyja, Fe-encz, a kit hét gyermekkel áldott, meg az Isten s a kikre ilyenformán abból az ősi negyven lánciból idővel csak annyi jut, hogy Szoboszlai Mihály virágos kedvébeu némi túlzással
