Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-21 / 51. szám

Sándor Imre kért felvilágosítást annak a jegyzőkönyvnek az eredetéről és okáról, melyet tz orvosi kar szerkesztett, és mely jegyzőkönyv kinyomatva közkézen forog. A főorvoshoz intéz interpellátiót, miután a kérdés közérdekű, és a tényekről a közgyűlésnek is kell tudomással bírnia.

Dr. Dobozy István válaszában ismétli a jegyzőkönyv tartalmát, előadja, hogy Dr. Beck Sándor ellen több rendbeli feljelentést tett, azonban a vizsgálat minden irányban beszüntettetek, mert a feljelentésben foglalt bűncselekmények részben — elévültek, — részben bizonyíthatók nem voltak, részben olyanok voltak, melyek mint nem bűnesetek rnények büntetőjogilag megtorolbatók nem voltak. Dr. Beck igaz, hogy rágalmazás miatt a főorvost feljelentette, de őtet a bíróság felmentette, igy mintegy elégtételt nyert mégis a saját személyére nézve. Miután azonban meg van győződve a visszaélésekről, és a jegyzőkönyv tarialmi valósá árói, és mert a főügyész egy hozzá intézett levelében azt irja, hogy a visszaélések meggátlása csakis társadalmi utón történhet — nem lévén még orvosi kamara, — boykottálni kell Dr. Becket. Ez a biztatás is érleltetle meg vele és orvos társaival a tervet, hogy a kérdéses jegyzőkönyvet szerkesszék, kinyomassák, és szétosszák, s tették ezt a tőorvos saját reputatiója érdekében is.

Sándor Imre a választ köszönettel tudó másul veszi, és azt indítványozza, hogy a közgyűlés is „köszönettel" vegye tudomásul.

Dr. Hofmeister Juda és Dr. Hermán Ferencz megjegyzik hogy az interpelláló és a közgyü lés egyszerűen tudomásul veheti, vagy nem veheti a választ, de arról szó sem lehet, hogy köszönettel vagy nem köszönettel.

A közgyűlés többsége a választ „köszönettel" tudomásul vette.

Zseni Istvánnak Bécsből küldött levelében foglalt interpellátióját olvasta fel ezután az elnök. Az inteipeliátió kifogást tesz a vármegyei főjegyző eljárása ellen, aki a legutóbbi általános közgyűlésen is egyhangúlag megválasztottaknak jelentette ki a tanácsnokokat, akik nem is pályáztak ezen állásokra; kifogást tett a deczember 10 iki tisztújító közgyűlésen Dr. Babó Mihálynak az elnöklő megyei főjegyzőhöz intézett interpeilatió és

arra tett válasz ellen, mint amely nem tartozott a tárgysorozathoz, interpellátionak tisztújító közgyűlésen helye nem lévén.

Hofmeister Juda városi ügyész válaszolt az interpellátióra Az 5 év előtt történt válasz tási eljárásra vonatkozólag érdemi eg nem is válaszol. A deczember 10-iki közgyűlésen pedig törvénysértés nem esett, a kérdés nem interpellátio alakjában történt, és a megyei főjegyző is csak egyéni véleményt fejezett ki, választási atrtus lefolyása után arra a kér désre, vájjon a megválasztott főjegyző törvényszerű helyettese lebet-e a polgármesternek.

A költségvetésből egyébiránt a kiadásoknak 1. és II. czime tárgyaltatott le.

Többen szólották az egyes tételekhez, minek következtében a napidijasok illetménye 4500 koronáról 2500 koronára szállíttatott le. Töröl teteit az erdőőr 600 korona fizetése, mint amely a 2 tétel alatti segédszemélyze fizeté sében benn foglaltatik. A szolgák ruhailletménye 3224 kor. 10 fill, helyett 2415 kor. 58 fillérben állapíttatott meg. Töröltetett a II. czim 7-ik tétele — be nem folyó pótadó hátralék 10000 koronából 5500 korona, úgy hogy a be nem folyó pótadó hátralék 4500 koronával fog szerepelni,

Az idő előre haladta folytán a közgyűlés megadta a jogot az elöljáróságnak, hogy a pótadók behajtása és a háztartás vezetése iránt intézkedjék azon esetre is, ha a közgyűlés a költségvetés hátralevő részeit az idén le nem tárgyalhatná is. Kilátásunk vau tehát arra, hogy még 3—4-szer interpellálunk s tárgyaljuk a kohségvetest.

Kapcsolatos kérdésekkel szóba jött Szath máry Sándor felszóiiamlására az uj szervezési szabályrendelet hijányos volta is, melyre v Wkozólag a polgármester azon kijelentést te'te, hogy a most újévkor hatályba lépő seabáiyrenüeletet még Tóth Kálmán polgár- mestersége idejében kezdették készíteni; majdnem eg у évtized folyt le, hogy életbe lehetett azt léptetni. Azóta megváltoztak a körülmények, melyek annak javítását, megváltoztatását igényelik. Jegyzékbe vette, hogy e részben intézkedni keli, s Ígérte, hogy a kezdeményező lépéseket ez iránt megteszi Az általános helyesléssel fogadott ígéret beváltása iránt nem kétkedünk, mert csakugyan abban a Lucza széke módjára készült szabáíy

rendeletben sok olyan nincs, aminek benne kéne lenni, és sok olyan van abban, aminek ott semmi helye.

A közgyűlés ezek után a tárgyalást elnapolta.

Helyi és vidéki hirek.

— Bor- és husfogyasztáei felügyelővé tegnapelőtt ifj. Murgács Kálmánt választották meg. A többi tisztviselők a régiek maradtak.

— A szombati halvacsora, melyet Vinkler Jakab nagyvendéglös adott, a legjobban sikerült, Mintegy 50 személy vett abban részt. A mulatság a késő éjszakába benyullott. Tárgyaltatok azon a „rendszer" meg a muzsika. Nagyon dicsérték a jóizü vacsorát, és a vendéglői személyzet pontos é* gyors szolgálatit.

— A halasi Önképzö-Egylet 1901. deozem bér hó 25 én Karácsony első napján saját helyiségében zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti dij személyenként: férfi 1 korona 90 fii. nő 80 fii. Kezdete este 7 órakor. Bor in gyeu adatik.

— Ref. egyháztanács gyűlés volt múlt vasárnap, ott lett kihirdetve a kerületi közgyűlésnek a kibontakozásra vonatkozó hatá rozata. Tárgyalta az egyháztanács a professori laknak felvetett alapítványi természetét is, és a sóstóét. Mindkettőre vonatkozólag megállapította, hogy ezek az ingatlanok nem alapítványi jellegűek. Köszönetét szavazott Dr Nagy Dezsőnek a kibontakozási ügyben tett eljárásáért. Dr. Nagy Dezső voit ezen ügynek az előadója a kerületnél.

— Az uj szabályrendelet alig hogy megszületett, már is megvénhadett, íme belátjuk, és maga a polgármester is belátta és indítványba hozta, hogy miután az a megváltozott viszonyoknak nem felel meg, legalább is reperáini keti. A vármegye főjegyzője ezt a szabályrendeletet vágta arezunkba, és mintegy azt mondotta: amitt főztetek, egyétek. Hát a szabáiyrendeiet a bűnös, igaz hogy ez abban az időben c3Ínáiodott, a régi jó világban. Jói volt az meg csinálva — annak akinek. De hát hói voltak annak szerkesztésénél azok akik a mai állopotokon — elég méltán — megütköznek ? Reméljük a repe- rátiónál nagyobb iesz az érdeklődés.

— A ezöllőcsöszöket decz. 22-én fogadják. A vállalkozók a rendőrkapitánynál je lentkezzenek.

koldusoknak nevezi őket s nymán hirdeti, hogy nem hagy rájuk semmit.

Ámbár nem is vágytak a tízobosziai Ferencz gyerekei a Mihály bátyjuk, vagy a mint hivatni szerette magát — abácsikájuk vagyonára. Kern is tartották hozzá jussokat. Hiszen abból a nyolezvan iánczból csak negyven láncz volt a tízobosziai vagyon, a másik negyvenet a kettős malommal az ángyika, — a büszke Madarász Zsófi, — hozta a ház hoz. Csak az fajt Szobosziat Ferencznek, meg a gyerekeinek, hogy olyan kevéiyen lenézte őket Miháiy meg az ő pucczos felesége. Szegény tízobosziai Ferenczné sokszor airvafak&dt, mikor vasárnaponként hazajött a templomból. Külön padja volt a tízobosziai-családnak az udvari templomban. Oda szokott ülni a két tízobosziai menyecske. Kevéiyen, selymesen az egyik, szerényen, szegényesen a másik. Itt találkoztak már csak, miért egymás házához regen nem jártak. Csak a kisebb gyerekek szöktek át néha a szomszédba, a bot néha süteménnyel, gyümölcscsel jóltartották, máskor meg haza küldték őket. A milyen kedvben volt az ángyika. Hanem mióta egyszer templomból hazajövő! azt mondta Mibályné Ferencznének, bogy van nekik két oldal avas szalonnájuk, meg hat zsák tavalyi krumplijuk, küldjenek át érte, jó lesz annak a sok gyereknek, azóta keményen meg voit tiltva a Ferenczék gyerekeinek, még a hosz szuinges Lajosi gyereknek is, hogy valaha a bácsikájuk küszöbére merjék tenui a iábukat.

Mikor pedig íöihaogzott a szomszédban a muzsikaszó, a tízobosziai Ferenczék ki nem jöttek volna egy világért az u czára. Majd kisült a szemök szegyenletükben, a mikor kihaiiatszott a nóta a népes piácztérre:

— Megeszem, megiszom,

Egy rongyosra se hagyom.

*

S csakugyan az lett a vége a sok mula« tásnak. Nem hiába mondják, hogy drága a muzsikaszó, de meg is siojlette a nagy vagyon hamar, tízobosziai Mihály csak akkor kapott észhez, a mikor már úgy tele volt bankte- herrel a birtoka, hogy már többet nem adtak rá. Tűi voit már a negyvenen, jóval, de azért belátta, hogy össze keli szednie magát, mert dobra kerül miudene. Eladott mindent s elköltözött a faluból. Valahol a delibláti pusztán vett egy kis birtokol. Még abból is megélhettek

volna ketten bo tig. Do a szerencse, a mely valamikor a tenyerén hordta, most ellene fordu t. Felesége ágynak etelt a egyik esztendő eljött a másik után, még sem birt lábra állni. Ő is betegeskedni kezdett. Valóságos ispotály lett a házból. A kis vagyont pedig napról- napra emésztette a doktor, a patika.

Nyomorúságban, szegénységben találta őket a fiatal tízobosziai Ferencz, a ki öreg édes apjának halála után eljött értök, hogy haza vigye őket, hogy gyámoluk legyen ínséges öregségükben. Megbocsátani nem tudó édes apja kibéküit már a világgal; sokszor megalázott édes anyjának jó szivében nem vert gyökeret gyűlölködő harag.

Ott lakik most a két, magával — jó tehetetlen öreg ismét a regi házban. ÖcscsUk, Ferencz gondoskodik élelmükről, ápolásukról. Minden fejésbői küldenek át a szomszédba egy köcsög tejet, minden sütésből egy ke nyerőt. A fiatal menyecske oiyan jó szívvel ad mindent, az öreg tízobosziai Ferenczné pedig elkeseredve a múlt emlékeitől, sírva mondogatja karosszékébeu :

— Nem felejt az Isten, fiaim I