Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-09 / 45. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. november 9. 45. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. = ЪАЕСКПЕ ДВЫЬТ IvdIIISrnDElsr SZOMBATON. = Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V (léken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős S7.rrfce?z;ö: Dr. líODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERX SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, FŐ-utcza 1752. tEürd-etésI á,r©3s:: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiínt. H8SF“ líTyilttér: soronként 15 fillér. Iparunk fejlődése. Hazánk ipara csak az újabb időben kezd életre ébredni, — nagyobb lendületet venni. Oka ennek egyrészt az, bogy a régebbi időben az iparosoknak nem álltak olyan alkalmas segédeszközök — szerszámok — rendelkezésére, másrészt oka az, bogy az iparosság maga is nélkülözte azt az ügyességet és műveltséget, mely nélkül ma már a társadalomban illő helyének elfogla lása — s a tisztességes megélhetés ki van zárva. Pár évtizeddel előbb az iparos foglalkozását alig becsülte valaki, sőt le- alacsonyitónak tartotta különösen a kisebb városokban. S habár az újabb időben ezen viszonyok nagyon megváltoztak, mégis fájdalom — a kisebb helyek iparosai a társadalom részéről nem részesülnek oly méltánylás és el* ismerésben, a milyent joggal megérde meinének. innen van, hogy inig a müveit külföld iparosai, kereskedői sőt tudományos pályán működő lakói nem átalják gyermekeiket az iparos pályára adni, addig hazánk, különösen kisebb helyiségeinek lakosai csak azon gyermeküket adják az iparos pályára, kik vagy tanulni nem akarnak, vagy nem tudnak, vagy mert sem libapásztornak, sem kanásznak nem használhatók. Még ma is, ha az apa serdülő gyermekét ijeszteni akarja, azzal fenyegeti: „ha nem tanulsz — vagy nem jól viseled magad, — inasnak adlak.“ Így készítjük elő gyermekeinket az iparos pályára, mely pedig ma már a iegbecsültebb foglalkozások egyike. Ritkán választjuk meg gyermekeink életpályáját az odavalóság és rátermettség szerint, hanem amit — ambitiónk diktál s nem szakavatott, értelmes iparosokat, — hanem hitvány kontárokat nevelünk, s szaporítjuk veiök a társadalom elégedetlenjeinek számát. Ezért is puhatoljuk ki gyermekeink tehetségeit — hajlamait, vessük latba testi erejüket s úgy válasszunk neki életpályát. Mindenekfelett pedig ne szégyen! j ük gyermekünket iparos pályára adni, vegyünk példát a müveit külföld százezrekkel rendelkező iparosai és kereskedőiről, kik fiaikkal elvégeztetik ugyan a középiskolákat, hogy a szükséges műveltséget elsajátítsák, de azután iparosaak vagy kereskedőnek adják. De tekintsük meg közelebbről helyi iparunkat. Tagadhatlan, hogy mi is megéreztiik az ipar terén a haladást városunkban is, mert még ezelőtt néhány évvel nem is volt ruha, a melyik legalább is nem Szabadkán készült, ma már oly képzettséggel és kézügyességgel rendelkező iparosaink vannak, hogy mindennemű czikkekben még a legkényesebb igényeket is kielégítik. S hogy ez áll, élénk tanúbizonyságot tesz a nemrég lefolyt Kecskemét vi déki kiállítás, hol is résztvevő iparosaink ízléses és jő munkájukért jutalmakban részesültek. Iparunk fejlesztésére sokat tett az 1884 ík évi ipái törvény, mely elrendeli, hogy „minden községben, a hol legalább 50 tauoncz van, ipariskola állíttassák.“ Városunkban is fel lett állítva az ipariskola 1886-ban s ez idő óta nálunk is sokat javultak a viszonyok, mert ma már ritkán akadunk az utczákon csavargó, falakra firkáló és A Halas és Vidéke eredeti tárcája* Gárdonyi Géza „A bor,“ (Halason elöadatott i901. nov. 5-én.) Szerelném, ha Gárdonyi nem „paraszt vig játék“ nak, hanem paraszt drámának, vagy népszínműnek nevezné müvét, s ennek megfelelőnek kevésbé bohózaiosan jaíszanák színészeink. Mert én szóval-lélekkei hiszem és vallom, hogy ime valahára az igaz magyar nép színmű íöiíogása és hangja. Íme valahára egv iró, a ki az ő nagy szereltében le tudni szállni a nép lélek mélységeire, eltanulta a magyar nép eszejárását, beszédmódját, meg ismerte és elénk állította a magyar paraszt lelkét a maga egyszerű szépségében úgy, mint még soha senki. Drámairó legalább nem. És itt tulajdonképen erről esik szó, lévén a dráma az előadásnak legközvetlenebb módja. Az elmúlt íélszázad gyermekét egész sereg népszínmű gyönyörködtette és mulattatta Szig ligetitől Bokor Józsefig. S ha kijött Tháiia templomából meggyőződéssel vallotta: Íme & nép; mint érez, mint gondolkodik, mint örül, mint szenved. Ah beh szép, be regényes! S ime az uj évszázad első évében előáll egy iratai költő s azt mondja, hogy a magyar népszínmű Szigligetitől egész Bokor Józsefig hazugsággal van tele. A nép, a magyar nép nem I olyan mint azok íes ik. Meg van hamisítva érzése, gondolata, szava, cselekedete. Nem érzeleg, nem romantikuskodik, nem deki?unál úgy mint Göndör Sándor és társai, de sokkal magyarabb, eredetibb, egyszerűbb és igazabb. Egyszóval a múlt század népszínműveiben idegen a lélek. Feledi Boris és Göndör Sándor szerelmi kettőse épen úgy megtörténhetik a szőke Rajna mellett is, csak a megfelelő ma gyár népdalokat tanulja meg a szép Katharina és lovagja. Sői I Lehet hogy a szép Katherine beleugrik a Rajnába, de Feledi Borisnak nem volna szabad azt tennie. Nem olyan könnyen hal meg szerelmi bánatában a magyar nsp sugaras róna szülötte, — elzengvén előbb érzelmes hatiyudalát. Göndör Sándor is lehet tőlünk bevándorolt német Wandarbursch, a ki megtanulta a magyar nyelvet, föltette az árvalányhajas süveget, fölvette a pitykés Iájb- Ш. Nem a lájbliban van a magyarság ; egy kissé mélyebben. Hiába öntik ki érzelmeiket csupa népdalban, Feledi Boris és Göndör Sándor, Göndör Sándor és Finom Rózsi, a népszínmű nem magyar. S mikor mindezt elmondja Gárdonyi, egyszersmind elénk állítja müvét, „A bor“-r. Egyszerű töri énét, egyszerű szereplőkkel. De minden részében igaz. A bmtuió gazda dalol, igaz, de nem áll oda a sugóijuk elé, nem illegett magát jobbra balra, hanem vegceien szomorúsággal az asztalra könyökölve moudja a dalt, a mit a középén elnémít a torkát szorongató sirás. Az asszonya meg nem is dalol három felvonáson at. Helyes, mert igaz. De igaz itt minden szó, minden cselekedet elejeíői végig, igaz és megkapó. Nem olyan nevetséges ám a Göre bíró uram okoskodásai, mini olyik gondolja. Nem olyan megvetendő ám a paraszt ember, a miért megveri feleségét. Nincs joga szemére vetnie a müveit férjnek válván semmit, S minden érző szívben keli, hogy visszhangra találjon а В iracs Imre lelkének hanykodása szerelem és büszkeség között. 8 ki faját, népét kissé jobban szereti, örömmel kiált föl: Ez az én vérem, ez az én magyar fajom minden izében, minden mozdulatában, 8 büszke vagyok reá, hogy én evvel a paraszt emberrel egynek valikatoin magamat! Petőfi azt írja Arany Jánosnak 1847-ben legyünk rajta, hogy a nép uralkodjék a kői tészetben s ba ezt emri, közel lesz hozza, hogy a politikában is uralkodni fog. A két dicső barát uralkodóvá is tette a népet lírában és epikában. A drámában csak most történik az első lépés a helyes irányban. De sajátságos, hogy az igazi népszínmű, a magyar lélek megkapó rajza nem
