Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-02 / 44. szám
hogy a mostani borárak mellett valaki borhamisításra vetemednék és hogy magának a borkereskedőnek is as az érdeko, hogy a termelők és a fogyasztók iránta bizalommal legyenek és ezen bizalom folytán hitele szi lárduljon, tisztességes polgári haszon mellett megélhetését biztosítsa. Egyéni szempontból tekintve a kérdést, az ügynek ekkénti befejezése elégtételül szolgálhat az illető kereskedőknek, legfeljebb saját reputátiójuk érdekében megtehetik a törve nyes lépéseket, mert hiszen bármily becsületes is legyen valaki, a róla terjesztett rossz hir mégis szárnyra kap és az emberi gyarlóság gal jár, hogy inkább higyje a rosszat. Köz gazdasági szempontból azonban óriási hoid- ereje van e kérdésnek. Ha az a kereskedő hitelében, jó hírnevében hátrányt szenved, ezt nemcsak az illető kereskedő érzi meg, de megérzi a termelő is, akinek az az érdeke, hogy termését helybeli kereskedőnél értékesítse, számíthasson arra, hogy termése itt helyben talál kelendőségre. Ezt pedig akként éri el, ha a helybeli kereskedőnek is módjában áll azt tovább eladni. Vidéki, vagy külföldi kereskedő nem, vagy legritkább esetben fordul magához a termelőhöz, hanem fordul egyenesen a helybeli kereskedőhöz, akire meg a termelő van utalva. Ha tehát a helybeli kereskedők hiteiét veszélyeztetjük, megtámadjuk közvetve a termelőket is. Óriási tőke fekszik homokjainkban. 20 év óta megkétszereződött a szöllővel beültetett terület. Olyan vagyon az, melynek évi hoza déka sok százezer forintot képvisel, ez a pénz a ' árosban marad, abból és az után él igen sok gazda, még több munkás. A halasi bor jó kire meg van állapítva. Megbocsáthatiau bűnt követ el az, aki könnyelműségből — hogy más indokot no is hozzunk tel — közgazdaságunknak ezt a nagy fontosságú oldalát támadja meg, nem kevesebb böut annál, aki valóban gyártja a hamis bort. Tiltakoznánk az ellen, hogy a bor ellenőrző bizottság a legkisebb visszaélés előtt is szemet hunyjon, de sőt elvárjuk, hogy éber figyelemmel őrködjék nocsak a borhamisítás fölött, de egyébb más irányban is, melyet a törvény köleiességévé tesz, eljárásában azonban a legszigorúbb ellenőrzés mellett a legnagyobb tapintatosságot kérünk. várát arról fogalmunk sincs. Nem valóim lelkiismeretes munka lehet, mert még ezen évben jött a parancsolat a bródi és más végbelyek kommandánsától, melyben fejek és minden jószágok elvesztése alatt parancsolják, hogyha a rebellis Rákóczinak mozdulásáról valamit észrevesznek, azonnal bírt adjanak. Reinacb, a szolnoki vár kommandánsa parancsolja, hogy a „szolnoki vár karókkal való körUlvéteíére minden 8 nap múlva újakkal felváltandó ein berek küldessenek,“ e mellett sürgeti, hogy „a minapában a városra vetett contributiót 4 nap alatt ha egészen le nem fizetik, katonai excentioval borítja a várost.“ így fenyegetőztek a császáriak, mi pedig fizettünk ha volt miből, Rákóczi mozdulásáról azonban birt nem adtunk. A halasi csata után, melynek emlékét hirdeti a Kuruczhaíom, városunk sok szenvedéseken ment keresztül. Ez a vonal volt körülbelül a császáriak és Rákóczi által birt területek választóvonala, mely még kuruezuak tartotta magát, s mely a fejedelemmel összeköttetésben állott, mert magitól a fejedelemtől Bay Íjászló ezredes kapitánytól, Török András a jászok és kunok kapitányától többrendbeli A kalandorjogász. A „Kun-Halas“ múlt hoti számában jónak látta a „Halas és Vidéke“ szerkesztőjével közérdekű czikkben foglalkozni. A ozikk, melyben szerkesztőnknek annyira toporzékolva neki rontott, azt hozz* fel bünül hogy a „Halas és Vidéke* 41-ik száma vezető czikkében a főjegyzői állás körül utazva, azt a kijelentést tette, hogy a főjegyzői állásra olyan egyén való, aki nem kalandorjogász. Hát btta ez ? Hanem egy a bökkenő ! Hogy bogynem, a „Kun Halas“ czikkezöie ezt a szálló igévé lett jelzőt mint a ludas asszony, magára vette. Csodálatos véletlen játéka-e, hogy a ka. landorjegászban önmagára vélíismerni ? Avagy e jelzőt szándékosan olyannak minősítette, melylyel egyéniségét, tettekben gazdag múltját a czikk sérteni akarta, hogy alkalom adassék neki bebizonyitani azt, hogy a „Kun-Halasnak* külömb s stílusa mint a „Halas és Vidékének* Bízzuk azt a nyájas olvasóra. Részünkről nem törődünk sem egyikkel sem másikkal, legfeljebb gratulálunk, ha a czikkiró saját előnyére külömbséget tud tenni a pályázók között, amikor az emberi bölcsességnek arra a magaslatára tudott helyezkedni, melyet a bölcsész azzal fej ez ki: „ismerd meg magadat.“ Sem a Marcsi, sem a Karcsi, sem a Zoifi bölcsessége tehát, — akik arra a buzdító igékre sem reagáltak : szólj már te is bibasz, — uem ér egy fabatkát. Látszólag a kartársak védelmére keit a för medvény, de a sanda mészáros módjára nőm is kétfelé, hanem háromfelé nézett; egyik pislantásával a saját egyéniséget toiván elő térbe, mintha a kalandorjogász vádja valami nagy hasznára lenne. Pedig hát egy kalandor- jogásznak nem árthat ugyan semmi, de nem .is használhat. Ennek előrebocsátása után a következőket vagyunk merészek kijelenteni. 41-ik számunk vezérczikkében foglaltakat minden részben fönntartjuk ; beismerjük azonban bogy az inkriminált czikk mégsem teljes, mert ismerünk oiyan tulajdonságokat is, nap- ról-napra többet, és igen sokat azóta, mióta a „Kun-Halas“ 8 frt. utánvét mellett szolgál bizonyos,érdekeket, melyektől »jóravaló halasi ember borzadva fordul el, és ezen érdekek között hijába keresi az önzetlen érdekeket, mert ha nyíltan nem, sunyi módra hirdeti, hogy milyen dicső embernek kell lenni a halasi főjegyzőnek, ugyanakor ezélzatosan a saját nevét emlegeti komoly jelöltül l Kötözni való bolondnak kell kvalifikálni azt, aki a birek és czikkek ilyen beosztása mellett az ál — igazságot és a talmi önzetlenséget ki ne tudná kaparni. Ez aztán jellemvonás 1 Nincs szükség a választási kampányon a hangulat keltésre. Ismernek Halason minden embert. Ismerik a múltját, megjósolják a jö vőjét is. Ilyen a kerek Halas! A meghibbant elme nem képes önma > a értékét kellően mérlegelni. A bolond, kinek rögeszméje, bogy királynak született, dúl fúl hogy adják kezébe a jogart. De az emberek okosabbak. Megkötözik, Hogy inkriminált czikkünk teljesebb legyen hogy a stilus hiányát a Kun-Halashoz méltóbbá reparáljuk, bátrak vagyunk a város jól felfo go*t érdekében kijelenteni, milyenek ne le gyenek még az áspiránsok. Ne legyenek kaiandormüvészek, kik a művészi pályáról letéritve, vagy letérittetve — természetesen ösztöndíj nélkül — a nyugalmas bitói pályáról eitérittetve, átkalandoznak a sikamlós fiskális, és a még sikamlósabb újság írói pályára, ahol az a rögeszméjük támad hogy náluk nélkül minden, csak Lipcse és Sopron lehet. Ne legyenek kalandor fiskálisok, kik ügyfelük pénzét MfcLliBUjqk, de a szegényeket a perköltségén mégis pörbe fogják, és ennek daczára azt hiszik, hogy miuden ügyvédi kamara, mely beleszól a dologba igazság nélküli elveteme- medetí kalandorNe legyenek kalandor végrehajtást szenvedettek, kik a közügynek azért akarnak használni, mert az a rögeszméjük hogy a főjegy- zőseg csak mentsvár. Egy szóval nagy az Isten állatkerjte 1 És ilyenkor mikor a kapeza szorul, mikor a felső kisteleki bor is megoczesedett, még nagyobb. Veszett kutya járáskor még inkább kitör a főjegyzöség iránti vágy az állatból. Biz igaz az : a kufya ugat, a karaván — szaiad. vedieveiet kaptak, Rákóczinak Egerben fekvő táborába, Horváth Sámuelnek a földvári hadak comisssariussának, Bottyán várába, Paíajba nagy mennyiségű gabonát élelmi szereket még „tyukfiakat* is küldöttek a kuruez hadak élei mezésére. Majd jött 1706 évben Generális Kabatin császári regein cinje, négy napig hevert Halas alatt, „még a földbe rejtett javakat is“ elvették. Ekkor még több kárt vallott a lakos ság mint 1703 ban, és annyira jutott, hogy a lakosságnak magának kellett a szárazmalmot hajtani, s azon úgy őrölni. A köve'kező évben már nem Rákóczinak, hanem Szegedre kellett a kenyeret szállítani. Feljegyezték az akkori elöljárók, mit harácsolt össze Rabatin generális 3 nap alatt. Elvitt 21 100 frt. értékű házi eszközt, 417 ökröt, 129 lovat, 503 tehenet 276 borjúi, 692 göböiy ökröt, 1422 juhot, 2832 mérő búzát, 3009 mérő áj pát, 1659 mérő zab és kölest. Ncvszerin; feljegyezték azt i* hogy kik, és kiktől ragadozták el e zsákmányt. Jó lélekkel feljegyezték azt is hogy 1703 — 1706 években a ráczok elhajtottak 1400 ökröt, 800 lovai, 5000 tehenet, 1.4000 juhot. 1708 ban parancsoiiaioit hogy „az ország romlott áílapotja orvoslása végett“ Pozsonyba országgyűlés tartassék, ő felsége kívánta hogy Halas is küldjön oda követeket, ugyanekkor „Rákóczi Ferencz a kiskunokat különöset! Halas városát is országgyűlésre mogliivta, Váczi Halász Is'ván“ idevaló nótárius, fejedelem Rákóczi Fertncz és vele összeszövetkezettek által Uaódon tartott gyűlésén Halas városa részéről“ jelen is volt. Az egri Rákóczy országgyűlés protokóluma a fejedelem pecsétjével ellátva ma is meg van a rejiekládában. Az akkori körülményekhez képest Haias város is küldőit a fejedelem táborába 50 katonát a maga költségén, lovai fegyverrel ellátva főhadnagy lett Farkas János, viczehadnagy Tegzes János. A felszerelés 6179 forint 86 dinárba került. Ez a kis csapat hát Rákóczi oldala mellett harczolt, sőt a két tiszt a sal- láriumába küldött pénzt, is a város, Jászberény városába, Két év malva (1810) a császáriak gróf Eszterházy Antal generális hadaival a Dunán által jővén, Halason 2 napig „rostogolt“ (Folyt, köy.)
