Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-02 / 44. szám

Színház.

„Unalmas órák isten veletek !“ sóhajt föl , szerelmesen a kamasz diák. „Ha ei nem megyünk, én tán bele balok“ suttogta mintegy magának a szende bakfis. „Tönkre tesz ez a sok kiadás!“ dörmögi az papa, —„Nezsörtölődj öregem Iй hizeleg neki a mama, — Csak hogy itt vannak I“ ujjongunk valameny- nyien.

Merthát végeredményképen azért örülünk mindnyájan, hogy megjöttek a színészek, s a papák is csak a „tekintély“ megóvása érdekében ellenkeznek egy kissé. S hogy örömünk nem hiábavaló, bebizonyítják „Thália papjai és papnői“ mindjárt a bemutatón. Rákosi Jenő „A bolond“ czimü operettjével kezdték az előadásokat a czimszerepben Ágotái Ferenczczei, Ágotái jeüemazinész, a szó teíjes érteimében jellemszinész. A bolond komédiás sajátságos lelki állapotát, keserűségét, könnyelmű nem törődömségét, közvetlen előadásával érvényre juttatta, s azt mondom, hogy nekünk sok kellemes estét fog szorozni, Partnere M. Herczeg Eugenia sem áiit játékával alacsonyabb tokon, s iskolázott, nagy terjedelmű hangjával és aprólékosan kidolgozott, átérzett szerepével művészi ambícióinkat teljesen kielégítette. Az epizód szereplők közűi Monory az öreg sekrestyést a természetes inteligencziával eljátszott szerepe kedvenczévé tette már is a közönségnek. A korcsmáros

— Keller Antal — leányaival — Kovács Kornélia, Kovács Aranka és Zöldi Hermin

— túlzásoktól menten diskrét játékukkal emeltek az est sikerét, ugyan ezt monthatjuk Vig Ernőről — a Deli lovagról is.

Egy szóval bálásnak bizonyult a város válogatása a társulatokban, mert a jelen társulat összjátékivai (ez is magyar szó ám) a várakozást kielégítette. Műsoruk uj darabokból van összeállítva, s dekuraczióik valóban jól esett szemünknek, mely már az utóbbi években egészen hozza szokott, hogy ha muszáj volt még a zöld erdőt is oda tudta képzelni a szoba valamelyik u.daíába, azt nem is emíitve, hogy minden népszínműben előfordult egy hajószerencüétienség láttad volna a bátulsó függönyt. I.

Kaviesgarmadák.

Ntsm uj tbema, mégis vissza keli térnünk arra részben azért, begy Kiss István utmesteri, rehabilitáljuk, részben azért, hogy rámutasuuk a közvetlen forrásból nyert intormátió után annak az okára, miért ágaskodnak, a főutezán a kavics és füídgarmadák, ellenére a nyáron ■ az áliamépitészeti hivatal főmérnöke által kiadott rendeletnek.

Nyáron történt. Rendőrkapitányunk erélyes közbenjárására a tőmérnök elrendelto, hogy az. utmester a már meglevő, valamint a később lerakandó kavicsgarmadákat nagyobb szabályos idomokba baimoztassa főt, és erre a czélra alkalmas tereket jelöljön ki, ahol azok nem aggatnak.

az utmea er ennek a rendeletnek folytán a Szentgyürgy és Széna tereket jelölte ki a tartalék kavics garmadák helyéül, és költség vetését be is terjesztette.

Erre a költségvetésre a főmérnök azt válaszolta, hogy ő bizony a költségvetést jóvá nem hagyja, és hogy a kavics rakások a úttesten fognak maradni.

Erre az utmester egy más к költségvetést terjesztett föl, ezt meg a műszaki tanácsos nem hagyta jóvá, hanem elrendelte, bogy a

nem kevesebb, mint 66 köbméter kavicsot kerékvágásokba kátyúkba, ahol azok okvetlen szükségessek, térítéssé el.

Ámde a vonalon irmagért sem lehetne annyi kátyút és kerékbevágást felfedezni, melyekbe 66 köbméter kavics elférhetne. Nincs más módja tehát szegény utmeaternek. mint hogy a kavicsokat elsikassza, mórt a legjobb igyekezet mellett sem tudott 18 köbméternél többet a kátyúkba és gödrökbe elhelyezni.

Erre az utmester újabb költségvetést nyújtott be, hivatkozva a közönség és az olöljá róság kívánatéra, hogy a kavics garmadákat és a kaparékokat a vármegye valahára tüntesse el.

Még ez ideig nem történt semmi intézkedés

Azért ágaskodnak a garmadák és kaparébok tehát a a főutezánkon, mert a nemes vár megye nem érdemesít bennünket arra, hogy nehány fuvar költséggel megszabadítson bennünket ezektől a szemétfogó piszkos közlőké déri akadályoktól.

Uj országgyűlés.

Királyi szózattal nyílt meg az országgyűlés uj, öt évre szokott cziklusa. A régi képviselők közül sokan elmaradtak, helyettök újak léptek a porondra. Többnyire az újak ifjúk is, tehetségesek és mun kakedvelők. Az uj rendben bőven nyílik alkalmuk, hogy a munka terén érvényesítsék képességeiket. A pártok engesztelőbbekké lettek, legalább egyelőre Dines ok félni attól, hogy a tárgyalások során oly ádáz tusáknak leszünk tanúi, minta legutóbbi cziklus kezdete alkalmával.

A vita, ha hangja nem lép túl bizonyos határokat, csak előnyére válik a hazának és aki okosan él a vita szabadságaival, csak használhat annak az ügynek, melynek előmozdítójául szegődött,

Füvet, fát és minden egyebet az emberiség hasznára teremtett a gondviselés, éppen azért, amikor azokat okosan czéíjainkra haszna jut, a gondviseléstől nyert szabadságot használjuk. Ha például a vadonban eltévedt, ember nem i tudván másképpen tűzet éleszteni, két fadarabot addig dőrgölno egymáshoz, mig az igy előidézett melegség végre lángra lobbanna, a két fadarab sem panaszkodhatnék egymás ellen, hogy miért illeti a másik oly keményen, mert könnyen felismerhetnék, hogy egy hatalmasabb éri ei általuk és szenvedésük altai a őzéit.

Az emborek nem azért lettek ezredek őta bölcsebbek, mert egyaok szavát vakon elbitték, hanem mivel elienmondásaikka! annyira kény- szemelték a másikat, hogy az kétségtelenül be is bizonyította, hogy neki vau igaza. Efféle erős, igen gyakran fájdalmas küzdelmek következtében lett megrostálva az igazság, meri az emberi elme is úgy világosodik meg, mint az a czél, hogy simára dörgölik és csiszolják, mig végre olyan tiszta lesz, mint a tükör s ami előtte és elébe áll, azt híven visszamu tatja.

Az alkotmányos élet, éppen azért mert élet, elevenségből, azaz: küzdelemből áll. Egynek okvetlenül el kell kezdeni a beszélgetést va tárni szükségesről, a mi a hazát illeti, a többiek aztán meghányják vetik a tervet s mivei a vitában mindenkim к jut valami eszébe, végre megérik a gondolat, s bár a vitatkozók néha élesen is szóltak is egymás ellen s egy némely szó az illetőknek zokon esett, meri fájt, a köz nyert vele, a hasznos igazság kiderült, s a hasznak polgárai hasznát veszik.

Könnyebb volna, ha az igazság az égből

úgy hullana alá, mint az esőcsepp; de az Úristen munkára rendelt bennünket, egyrészt azért is, hogy az unalom meg ne öljön, igy magunknak kell sorsunk elintézéséről gondos kodnunk, sezt az állapotot magunk is oly becsesnek tartjuk, hogy valahányszor azt követelte egy zsarnok, uogy minden ember hallgasson és azt tegye, amit a zsarnok maga kigondol: az ilyen, a gondolkodástól fölmentő állapotot mindannyiszor az emberiség joga és szabadsága megsértésének tekintették.

Ha kell a szabadság, tessék tűrni a vitatkozásnak kellemetlenségeit is, s mivel vitatkozás nélkül nem találhatjuk az igazságot, ne irtózzunk a szótól, az ellenvéleménytől, mely akkor is szükséges, ha helytelent mond, mert a kettőt egymás mellé téve látszik meg igazán, milyen fehér a fehér a fekete mellett.

Vitatkozás közben az egymás iránt való türelmesség ma szükségesebb, mint valaha, mert az uj országgyűlésnek nemcsak sok munkát kell végezni, hanem sok kényes természetűt is. Felséges királyunk trónbeszé- dében körülményesen elő vannak sorolva azok a feladatok, melyek képviselőinkre vár nak. Versenyezniük kell egymással ki végez többet.

A pártok . közti béke jegyébe nyílik meg az uj cziklus. Ha egyes kisebb pártok némi zsörtölődéssei tekintenek is egymásia, a köl csönös tisztelet nem hiányzik. Ebben a körülményben vélünk garancziát látni arra, hogy a rr.unka, melyet az országgyűlés végezni fog áldásos lesz a hazának s ha itt-ott a viták élesebbek is lesznek, a hazára ezáltal nagyobb baj nem fog bárami ani.

Helyi és vidéki hírek.

Lapunk szombati száma az ünnepek miatt csak vasárnap reggel jelenhetett meg.

— Jutalomkiosztás. E héten érkezet le a helybeli főgyran. igazgatóságához a nagymél tóságu vallás és közoktatásügyi minister úrtól a tavaszi tornaünnepély alkalmával magokat kitüntetett tanulók részére a jutalmat Ádor Sándor VIII. oszt. tanuló kapta Vörösmarty müveit és egy ezüst érmet, Greksz István Vili. o. tan. kapta Vörösmarty müveit és egy ezüst érmet, Greksa István VIII. o. tan. kapót hasouiókép egy ezüstt érmer, továbbá Arany János munkáit; Weinmann Péter és Loilok László VI. o. tanulók egy-egy ezüstérmet, érdemeltek. A jutalmakat Szathmáry Sándor igazgató tanár osztotta ki pár buzdító szó kíséretében.

— Emlékünnepély. A helybeli ev. ref. főgymnasium saját körében a roformáczió megindulásának emlékére okt. 31-én sikerült ünnepélyt rendezett. A 70 ik dicséret bevezető hangjai után Bátory Gábor vallástanár méltatta lelkes és hatásos beszédben a nagy napnak jelentőségét, előzményeit és következményeit, majd Bernáth Lajos tanár szat vatta el saját alkalmi költeményét, melye jövő számunkban, közlünk. Az ünnepély a tent- emlitettszép ének 7-ik szakaszával éri véget.

— Az országos tornaverseny alkalmával kitűnt halasi deákok csak most kapták meg az ezüst és bronz érmeket, azonfelül egyikük Vörösmarty, másikuk Arany János összes költeményeit.

— A ref. egyháztanács csütörtökön d. e a főgymuaaium igazgató tanácsa pedig d. u. tartott ülést. A gyűlések lefolyásáról jövő számunkban számomnk be,