Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-31 / 35. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. Augusztus 31 35. szám. HÄLÄS ES TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGl HETILAP. = IvdlEO-TEI-.SlSr SZOMBATOST. = ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V'déken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. EEird.etési á,rals: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiínt. ШЯР' LTyilttér: soronként 15 fillér. "BHB Vakáezió után. Immár ma-holnap az iskolaépület komor falai benépesülnek. Lelkes, mim kára kész, tettvágyó sereg költözik be abba a hajlékba, hol komoly munkára, lelkiismeretes dologra oktatják az ifjú ságot, a jövő nemzedékét. A tanév izgalmait, fáradalmait a nagy szünidő alatt kipihenvén, a fiatalság, ujult erővel, nagy kedvvel és törhetetlen akarattal lát ismét a tanuláshoz, hogy jövőjének, ekzisztenciájának szilárd alapját lassan előkészítse. A czivilizáczió oly magas fokán állunk ma már, hogy nélkülözhetetlenné teszi akárminő pályán és téren boldo- dogulni akarónak a tanulást s az alap ismeretek elsajátítását. Az ifjúságnak tisztában kell azzal lennie, hogy a szülők a legnagyobb áldozatok árán is taníttatják, iskoláztatják gyermekeiket, nehogy idővel, midőn a megélhetés gondjaival kell már foglalkoznak, a szülők szemére vessék, hogy megvonták gyermekeiktől azt, a mi boldogulásukhoz múlhatatlanul megkivántatott volna. A szülő dolgozik, fárad, latba ve‘i minden erejét, csakhogy gyermeke tanulatlan, tudatlan ne maradjon. Inkább azt óhajtja és akarja, hogy tapasztalatokkal, ösraeretekkel legyen ellátva, szóval emberré, tökéletes emberré váljék, a társadalom, a nemzet pirulás nélkül vallhassa magáénak; találjon benne egykor a haza erős, dönthetetlen támaszra, hü, igaz, tevékeny fiára. Azt nem kívánja senki, hogy örökké a könyveket bújja a tanulóság, nem várja senki, hogy az éjjelt nappallá téve, buzgolkodjék a diákság, Kellőleg kell a munkát megosztani, úgy jut is marad is idő egyéb dolgok elvégzésére. A változatosság kedvéért kis szórakoztató, nemesitő olvasás, kis testmozgás, játék nem árt, sőt jótékony hatással van úgy a szellemi, mint a testi fejlődésre. A lélek épségét, üde- ségét, a kedély frisseségét, elevenségét fenntartja. Lényeges azonban a kellő mérték szigorú betartása. A túlzásba hajtott dolog mindenkép káros és a legnehezebb, de aztán a legértékesebb a nap olyképeni felosztása, hogy mindenre teljék. Ily képen kedvező eredményeket érhetünk el és nem bánt a lelkiismeret, hogy most ezt vagy amazt kellett volua tennünk és nem tettük. Lebegjen a fiatalság előtt szüntelen egy szent czél: a jövő megállapítása; legyen tisztában azzal, hogy a szülőknek idővel az érlük hozott áldozatokat meghálálni kötelességük. Tudnia kell az ifjúságnak, hogy egykor belőlük lesznek a hon oszlopai, főerősségei, tőlük függ egy ország sorsa, tőlük várja egy nemzet haladását, fejlődését, boldogulását. Komoly, tevékeny munkájukkal fölemelhetnek, — közönyükkel, nembánomságukkal agyon tiporhatnak egy országot. Az iskola falai között szedjük magunkba mindazt, a minek segélyével künn az élet forgatagában kormányozhatjuk magunkat. Eme szempontokból is tehát lelkiismeretesen, komolyan, férfiasán kell vennünk hivatásunkat; kötelességtudóknak, buzgóknak és törekvőknek kell lennünk, mert idővel megsiratjuk az elröpült szép esztendőket, miket okosan fölhasználni lehetett volna, bár nem tettük; megbánjuk ezerszeresen amit elmulasztottunk, de a legtöbb esetben már késő a múlt felett való kesergés. Ezért dolgozzunk mig van alkalmunk, minden pillanatért kár, mit tétlenül elsurrani hagyunk. A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A halasi krónikából. Toóth János volt az egyedüli halasi ember, aki Halas város történetét megírta, Megírta nagy türelemmel ée szorgalommal, de ki nem nyomtatta maga, hanem azt Szilágyi Sándor nagykörösi nyomdász eszközölte Tooth János halála után 40 esztendővel — 1861 ben. Ez a 124 oldalra terjedő történeti munka az egyedül álló, a melyből városunk történetét ha legalább vázlatosan is ismertetjük a XV. század elejétől a nélkül hogy a város levéltárát felkutatnunk kellene, mit ha volna is alkalmunk tenni, olyan munkára vállalkoznánk, mely a levéltár rendezetlensége folytán alig járna kívánt sikerrel. Toóth János munkájajcsaknemnégy századot ölel fel, röviden velősen időszerinti sorrendben adva eiö a tényeket, melyeket szigorúan levéltári adatokból áhított össze. Sajnos, hogy ebből a könyvből két példány van csak levéltárunkban. Pedig volt ám sok. Hanem jött egy magasrangu vendég, jött másik jött sok, kiknek kedveskedésből a banketlra ráadásul elajándékozgattuk, Jó része azoknak talán újra pspirosmaíomba került német regénynek vagy újságnak. Azt hiszem nem teszek rósz szolgálatot, a mikor e könyvet lapozgatva némely históriát felelevenítek, meg emlékezvén első sorban is Toóth Jánosról, ki munkás életét kizárólag a közügyeknek szentelte Toóth János 1774-ben született Karczagon, Atyja szintén János volt, kerületi „szalmabiztos.“ Iskoláit Karczagon és Debrecienben végezte, 1792-ben Pestre ment patvariára Döri László mellé. Két év múlva a félegyházi kerületi gyűlés a kis kun kerülethez írnoknak nevezte ki. 1796 márcz. 15 én Halas város harmadik jegyzőjének hívták meg, s áprii 30-án feieskettették. 1808-ban nősült, elvette Mócsy István volt ref. lelkész leányát Máriát, kitől négy gyermeke maradt. 1803 jul. 18-án letette az ügyvédi vizsgálatot. 1807 ben halasi tanácsossá, a következő évben aljegyzővé választatott. 1809-ben január 1-én bemutatta a tanácsülésben a „Halasi Krónika" eredeti példányát — kéziratát — újévi ajándékul, de ezt a krónikát tovább is folytatta 1814-igamikor a jegyzőségtől lemondott, és a reformáltak főgoudnokává megválasztatott. 1815-ben kiskun megyei esküdtté neveztetett ki, e szerint a kerületi törvényszéknél Ulési és ítélő bírói jogot nyert. 1820-ban vesztette el első nejét, 1822 ben újra nősült. Második neje Nagy Erzsébet volt Kecskemétről, de a házassága 4 évig tartott, mert 1826 szeptember 9-én bevégezte tettdus életét, Krónikájával és azzal a munkájával, meiyiyel a reformáltak egyházának levéltárát lajstromozta és rendelte 1821 ben, maradandó emléket hagyván maga után, 1451 évben Halasnak már városi létét, rangját, és hogy ez oly kun város volt, melyben kun kapitányok az ő 12 tanácsosaikkal törvényszéket tartottak, bizonyítja a budai káptalanból hiteles formában kiadott levél. Ez a levél a halasi archívumban a „Paiatináie Transumptum" alatt ievő Priviiegiális könyv 6*ik levelén taláhatik. A levél ide tartozó része igy hangzik „Nos Gregorius Egregius vir, filius Emerici de Szerdahely, memoriae commend amue der präsentes, quod Feria quinta proxima post Festum Conceptionis Beatae Mariae virginis, cum essemus in sede judiciaria in oppido
