Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-24 / 34. szám
viselőjével szemben oka nem is volt, — hanem igenis küzdött és küzd elvekért elvek ellenében, — Elveinek diadalra juttatása érdekében mindannyiszor lelkesedéssel bontja ki a harczi lobogót, valamennyiszer arra szükség van, mód és alkalom kínálkozik, — s mi természetesebb, minthogy ez elvekért va'ó küzdelemben ugyanazon erélyt, kitartást és igaz lelkesedést fogja jövőben is kifejteni, legyen bár az ellenpárt jelöltje akár városunk mostani képviselője, akár Dr. Babó Mihály ur, vagy bárki más. Török István, a halasi szabadelvű párt elnöke. Néhány szó a kereskedelmi kör alakításához. Igazán fontos és szép azon eszme, melyet ezen lap múlt számában Grünwald Zsigmond ur megpendített és felette kívánatos volna, ha nevezett ur felhívása az illetékes körökben visszhangra találna. Különösen szükséges volna azon eszme megvalósítása közművelődési és társadalmi szempontjából, de főleg azért, hogy megczá- foljuk sokaknak a kereskedők és kereskedelmi alkalmazottak iránt táplált azon téves nézetét, miszerint a kereskedő és kereskedelmi alkal mázott nem lehetne épp oly társadalmi mű veltségü egyén, mint bármely diplomás ember, vagy diplomás hivatásra készülődő egyén pl. joghallgató vagy orvosnövendék. Mert sajnálattal tapasztaljuk, hogy különösen itt Halason általánosan el van terjedve azon téves nézet, hogy a kereskedelmi szakmabeliek, sokkal alacsonyabb társadalmi műveltségűét, mint pl. az általánosan köztisztelt „Dr,“ előjelzővel bíró személyek. Da még annál inkább megbotránkoztató az illetőknek ez a nézete, mert annak gyakran nem csak zárt talak közt, hanem nyíltan és épeu kereskedők jelenlétében is kifejezést adnak. Elég sajnos, bogy rólunk kereskedőkről ez az általános vélemény. Ezen téves felfogás ellenkezőjének bebizonyítására egyedüli mód és eszköz a kiránt kereskedelmi kör eszméjének megvalósítása volna. Mert mint minden nagyobb városban, úgy itt Halason is megvolna erre nézve az alkalom, kereskedőink tekintélyénél és a kereskedelmi alkalmazottak tekintélyes számánál fogva. Körünk megalakításánál például szolgálhatnak a Halason szépen virágzó iparos körök. Mutassuk meg tehát, hogy a kereskedő és iparos sem éppen megvetendő foglalkozás, de nemcsak foglalkozásuk nem megvetendő, hanem társadalmi műveltség tekintetében is méltán sorakozhatnak más köztiszteletben áiló foglalkozással biró urak sorába. Legyünk erősek és kitartók, czéiuuk és akaratunk megvalósításában. Keresk. alkalmazott. * Némely megjegyzést kell fűznünk e sorokhoz. A czikk névtelen beküldője sokkal jobban tette volna, ha megnevezi magát. Aktuális kérdésről és általunk is helyeselt eszméről van szó. Vezérczikkeztünk is e tárgyban, még vissza is fogunk arra térni. Aki velünk tart, ne bújjék el szerényen, hanem álljon síkra, hadd lássák, hogy sokan vagyunk, igy hama rább jutunk czólhoz. Grünwald Zsigmond nyíltan fellépett, lám Ön is követi; igy megy ez tovább, Ami a társadalmi műveltséget iFeti, a társadalmilag müveit egyénnek bírnia kell olyan általános ismeretekkel, melyekei iskolában sajátít el az illető, járt akár hat, akár tizenkét oskolát és ezen ismereteit a gyakorlati életbeli tapasztalataival bővíti, a mellett modora olyan, mely az emberekkel való érintkezésben ked- veltté teszi. Ezt a tulajdonságot pedig mód jában áll megszereznie bárkinek is, sőt egy kereskedő vagy iparosnak a mai világban meg is kell szereznie, Ezzel a tulajdonsággal a mi helyi társadalmunkban legalább egyformán társadalmilag müveiteknek elismerhetjük és el is kell ismernünk egymást. Véletlenül, vagy tudatosan használta czikkében e szót „szak mabeliek“ ? Hát ennél a szónál válik el az a másik dolog, mely egymagában nem az általános, a társadalmi műveltséget jelenti, hanem azt, hogy egy bizonyos „szakmából“ valakinek több a tudása, mint a másiknak. A kereskedőnek több a tudása ezen a téren — mert hiszen ezt tanulta az iskolában és az életben — mint a doctor phiiosophioenek és kérdem, hogy ez utöbbi, bármily magas legyen is szakmabeli tudománya, ha az emberek társaságában, azokkal való érintkezésben a jó ízlésnek meg nem telelő magaviseletét tanúsít, vájjon a társadalmilag müveit egyénnek ismeri e mindenki, vájjon akkor, amikor társadalmi műveltségről van szó, nem e helyeztük előnybe azt a kereskedőt, aki a fentebb mondott követelményeknek megfelel ? Ép igy megfordítva is állhat a dolog, Aki tehát a társadalmi műveltséget csak a dr. jelzőhöz tűzi, vagy legalább is ebben a tekintetben különbséget tesz, a társadalmi műveltség fogalmát aligha ismeri és sajnos reá nézve, ha önmagát nem akarja oda becsülni, a társadalmi műveltség térén nem akar mással egyenlő lenni. _ Lám ezen Öu is megbotránkozik 1 Hanem abban, bogy általános lenne az a nézőt, aligha van igaza, Ha itt-amott egy két kislelkü el- busulta magát, ez nem átkot társadalmi tör vényt, mert egy fecske még nem csinál nyarat. Legyen csak erős és kitartó a czéi és akarat megvalósításában. Nyílt levél Halas város polgáraihoz! Mint országgyűlési képviselőjelölt intézem önökhöz e sorokat; kérem, fogadják azzal a jó indulattal, miut amilyennel éu írtam. Mélyen tisztelt polgártársaim/ Hosszú és nehéz küzdelmek, 3 a honszeretet által sugallt kitartó szellemi munkásság tolyománya volt nemzetünk aiko máuyán&k azon átalakulása, mely az 1848 iki törvényekben nyert kifejezést, azon korszakot alkotó törvényekben, melyek kÖ2ül az V-ik az or szággyülési követeknek „népképviselet aap ján“ való választását rendeii el. Magyar hazánk tettleges függetlenségét, és nemzeti önállóságunkat nyílt kifejezésre juttatóit 1848-iki törvényeink teijes végrehajtását meggátolták a közbejött eseméuyek. A nemzet jogait és törvényeit fegyverrel volt kénytelen védelmezni; a dicsőséges harcz az idegen hatalom beavatkozása és túlnyomó erejével szemben szerencsétlen véget én ugyan, de a világ előtt fényesen bebkouji totia, hogy a magyar: — alkotmány szerető, törvénytisztelő, vitéz és kitartó, a szabadságra méltó nemzet, s csakis ezen nemes erényeinek köszönhető, bogу a szabadságharezra következett önkény uralommal szemben is fenn- tudta tartani a nemzet olévüJhetetlen jogait, s hosszas szenvedés és pótolhatatlan veszteség árán ugyan — de újra feltámadott, és el mondhatjuk, hogy „él nemzet a hazán.“ Alkotmányunk visszaállításával lehetetlen volt mellőzni a népképviseleti rendszert, s azóta az 1848, V. törvónyezikk alapján meg van adva a jog arra, hogy a nép — választói által — befolyást gyakorol a törvény alkotásra, úgy hogy választja az országgyűlési képviselőket, és pedig újabban öt évről öt évre. Az 1896. évi november 23 ik napján megnyitott országgyűlés képviselő-házának működési ideje közel jövőben lejár, és igy alkalma nyílik a nemzetnek arra, hogy az alkotmányos jogok legszebbikét, de egyszers* mind legfontosabbikát is választó polgárai által gyakorolja. A választási mozgalom ország szerte meg indult, és amint az köztudomású, városunkban a halasi függetlenségi és negyvennyolezas párt részéről annak többsége által a képviselő jelöltség nekem ajánlatott fel, я én azt kö szönettel elfogadtam; minek folytán úgy is mint Halas városának ez időszerinti elöljárója, kötelességemnek tartom nyilvánosságra hozni elhatározásomat, és ennek indító okait, tartozván ezzel városom közönségének, és a képviselői állás méltóságának. Mélyen tisztelt polgártársaim 1 Elméleti tanulmányaim bevégeztével az önök osztatlan bizalma mint huszonnégy éves embert arra hívott fel, hogy álljak szülő városom szolgálatába, Ea akkor is meghajoltam az önök akarata előtt, teljesítettem kívánságukat, és Isten kegyelméből immár közel 20 év óta működöm mint Halas városi főjegyző ; működöm pedig anélkül, hogy hivatalos állásomnak másikkal való felcserélésére valaha gondoltam volna. Két évtizedet önök előtt, az önök Ügyeinek intézésében töltöttem el; hogy az ezen idő alatt kifejtett munkásságom mennyiben elégítette ki polgártársaimat, — azt a közönség jogosult eldönteni, én azonban mindenkor nyugodtan vártam az elfogulatlan Ítéletet, mert tudom, hogy ügyszeretetem, munkakedvem és a közügyek iránti meleg érdeklődésem összhangban állt azzal a tevékenységgel, melyet a város lakossága tőlem várt; 3 féléméit fővel és Djugodt loikiismereítei állítom, hogy kötelességeimet híven, — becsületesen iparkodtam teljesíteni, s az igyekezet és a jó akarat nálam sóba sem hiányzott. És én abban a megtiszteltetésben mely szerint a függetlenségi és negyvennyolezas párt részéről annak többsége által az országgyűlési képviselő jelöltség elfogadására foikérettem — annak kifejezéséi látom, hogy városom közönsége belém helyezett bizalmában ez ideig nem csalatkozott, s meg vagyok győződve, hogy a politikai elvtársaim által kifejezésre juttatott ezen felfogást, — szabadelvű polgártársaim is osztják, mert tudják, hogy én hivatalos működésemben párt és párt, —- felekezet és íelekezet, — ember és ember között iülömbséget nem tettem, a mint hogy nem is tehettem, mert hiszen a város összes lakosságának voltam és vagyok elöljárója. Amint 20 évvei ezelőtt, úgy most is kötelességemnek taitom polgártársaim óhajtását teljesíteni, nehogy a megtisztel!etés elöl való kitéréssel, a város nagyrabecsült közönségét, a választás gyüiölséget és visszavonást szülő nagyobbmérvü izgalmainak tegyem ki, s nekem a jelöltség elfogadását nem csak pártom, — hanem városom és ennek közönsége iránti kötelesség é«e{em is parancsolja, miután élet
