Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-10 / 32. szám
kalmával, hogy ő vele a győzelem csakis a legnagyobb erőfeszítéssel volt kivívható: (Igaz 1) miután pedig saját pártunk tagjai részéről oly kijelentések nyilvánitattak, melyek kétségtelenné teszik, hogy Kolozsvári Kiss István ur jelöltsége esetén, a választásban való részvételtől nagyobb számban tartózkodni fognak (Igaz!) méltán aggódik azon, hogy a mostani képviselő úrral a párt zászlóját győ zelemre juttassa ; bizonyára ez volt oka, hogy a közgyűlés körültekintő előre látással szabad kezet engedett a választóknak a jelölt állítására. (Úgy van) Ónok a gyűlés által biztosított jogukkal élve mint pártunk többsége a párt részére nekem ajánlják fel a jelöltséget, s miután a fennforgó nehéz viszonyok és körülmények daczára azt elfogadtam, (Éljen) kötelességem nyíltan közölni az okokat, melyek elhatározásomra döntő befolyást gyakoroltak. (Halljuk). Köztudomású — tisztelt elvtársak az, — hogy az utóbbi négy választás alkalmával nevem a párt részéről a jelöltek közé felvéve volt, én a megtiszteltetés elől mindanynyiszor kitértem, most azonban önök határozott felhívása folytán ez kötelesség sértés nélkül nem tehetem, (Éljen) 1 mert ha én a jelölést visszautasítom és más nevével a párt esetleg elbukik — az erkölcsi felelősség egész súlya rám tog nehezedni és sem Isten, sem ember nem fog felmenteni a gyanú alól, hogy a bukásnak szándékos előidézője voltam, (igas, úgy van !) El kell tehát vállalnom a jelöltséget (Éljeni) de az imént jelzett okon felül azért is, meri én úgy tudom, hogy ha nincs olyan egyén, a kinek személye körül katholikus választó polgártársaink tömörülnek, a néppárt nálunk is lépéseket fog tenni saját érdekében; (valószínű 1) sokkal jobban ismerem a mi kath. lakótársaink hazafias érzületét és gondolkodás módját, sem hogy átlói tartanék, hogy a néppárt itt a maga javára nagyobb számban híveket tudna szerezni, (Éljenzés) mégis a mi városunkban eddig fennálló felekezeti békesség megzavárhatására még a legkisebb alkalmat sem akarom megadni, (Helyes I) s miután kath, polgártársaink legnagyobb részét szintén itt látom, s tudom azt, hogy irántam ők is bizalommal viseltetnek — én már azért is meg kell, hogy hajoljak az önök akarata előtt hogy a néppártnak városunkban még a kísérlet is lehetetlenné legyen téve, (Hosszas éljenzés) mert uraim nincs széies e hazában város, a hol különböző le.ekezetek: protestánsok. katolikusok és zsidók oly békés egyetértéssel élnének egymással, mint ez miuáluuk történik, (Igaz, úgy van 1) s én mint az önök elöljáróságának egyik tagja (Éjen!) a város és közönségének boldogulására oly lényeges befolyással bíró ezen tiszteletet parancsoló állapotot, ezt a testvéries viszonyt megbontani engedni, megbocsáj hatatlan bűn nek tartanám, főleg a mostani közviszonyok között, midőn oíy nagy szüksége van a hazának arra, hogy minden magyar összetartson, és tőiO telhető.eg oda működjék, hogy a te iekezeti és osztály-villongás ellenségeink örömére és hasznára ki ne törhessen. (Hosszan tartó helyeslés és éljenzés) mert a mily erősek vagyunk összetartással, ép oíy gyengévé vá- tunk a meghasonl ássál (Igaz!) már pedig ha egyszer közibünk dobatik a feiekezetieskedés üszke, s a szenvedélyt lángra gyújthatja, akkor úgy a katholikus, miut a protestáns vaiíásu, általában az összes lakosság erőben, erkölcsben és tekintélyben annyit vesztbe^ hogy a veszteség helyre pótlására évtizedek békés munkálkodása sem lesz elegendő. (Igaz, úgy van!) A jelöltség elfogadását parancsolja nekem az elmondottakon felül városom s ennek közönségének jól felfogott érdeke és a haza iránti kötelességérzet. Engedjék meg önök, hogy ezen kijelenté semmel kapcsolatban részletesebben nyilat- kozhassam. (Halljak.) Uraim, tisztelt elvtársak 1 Midőn az elöljárók választására hivatott képviselőtestületnek egy hangulag nyilvánított bizalmából 1882. márczius 2-án a város főjegyzői székét mint 24 éves ember elfoglalni szerencsés voltam (kitörő lelkes éljenzés) beköszöntő beszédemben egy linnepies Ígéretet tettem, őzt mondván : minden ügyben, mindenkor és mindenkivel szemben a törvény és igazság szerint fogok eljárni* (megtartotta) azóta közel 29 év telt el, s én el merem mondani, hogy Ígéretemből soha el nem tértem (úgy van) s bizonyára nincs senki aki megczáfolna midőn azt mondom, hogy legjobb tudásom szerint, minden rendű és rangú lakos társaim jogos érdekét iparkodtam szolgálni, s mindenkor készséggel álltam rendelkezésére szegénynek és gazdag nsk egyaránt, (igen, úgy van) s biztosítom Önöket, hogy a sokszor nehéz küzdelmek és nagy kitartást igénylő munkásságom közepette mindig az az öntudat adott nekem megnyugvást; — és lelkierőt a továbbiakra — hogy kötelességemet teljesítettem, s szives megjelenésükkel, és a képviselő jelöltségnek részeraie lett felajánlásával Önök nekem jól eső, megdönthetetlen tanúbizonyságot tettek mellettem, s miután Istentől nyert képességem érvényesítésére nagyobb teret kívánnak biztosítani, bizonyára azért, hogy ezzel városunk javát is előmozdítsák — joggal elmondhatom hogy az Önök czéíjához képest a jelöltség elfogadását nekem Halas város és közönségének jól felfogott érdeke is párán csoija, amelyért munkálkodni ezeníui is szent kötelességemnek tartok. (Lelkes éljenzés.) De a jelöltség elfogadását parancsolja a honfiúi kötelesség érzet is, mert az uj országgyűlésre sok olyan feladat elintézése vár, mely a polgárságot a legközvetlenebbül személyi leg és vagyoniiag fogja érinteni, és igy szükséges hogy av.ok akik a gyakorlati élet terén a népért a néppel együtt dolgoztak, ismereteiket az illetékes helyen érvényesítsék, mert habár önmagában kicsiny az amit a haza jövőjének alapjához tudásukkal oda visznek, annyi bizonyos, hogy a magyar nemzeti állam kiépítéséhez becses anyagot szolgáltathatnak. (Igaz, úgy van!) Azt mondanom is felesleges, mert hiszen mindannyian jól tudják, — hogy én szívvel iélekkel a lüggetlenségi és negyvennyolezas párthoz tartozom, hogy pedig ebbe nem számitó előrelátásból, hanem komoly meggyőződésből léptem be, — 6lég megjegyeznem, hogy akkor, midőn én pártunk tagjai közé mini fiatal ember beiratkoztam, — Halason a függi ílenségi párt kisebbség volt, hogy kü zei 25 év óta mit tettem pártunk érdekében ée hogy elvünk mellett minő kitartást tanú sitottam. (Tudjuk 1) azt mindenki ismeri, a miután agyamuak minden gondolata, szivemnek minden dobbanása össze van nőve hazánk függetlenségének szent eszméjével és az ezen eszmének diadalába vetett hittel — bizto- siihalom öDöket, hogy a zászlót, melynek győzelméért és dicsőségéért es ideig dolgoztam, hütlenül elhagyni nem fogom soha. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Tisztelt elvtársak ! még egyszer köszönöm önöknek szives bizalmát, s kérem hogy annak idejében a választási küzdelemben azzal a kitartással, lelkesttlfeéggel, elv szilárdsággal, megdönthetien akaraterővel és buzgalommal méltóztassanak részt venni — aminőt eddig kifejtettek, s amely a múltban biztosította és bizonyára most is biztosítani fogja pártunk győzelmét. Isten áldása legyen városunkon annak lakosságán és szeretett hazánkon I (Éljenzés.) Ezután Molnár Mihály emelt szót és kő vetkező beszédet intézte a jelölthöz: Igen tisztelt jegyző ur: Kedves barátom! Enged meg, hogy jelen pillanatban egy ígéretet és egy kérelmet terjesszek elő. — ígéretem, a mely a velem együtt megjelenő elvtársak ígérete is a következő: Kebelünkben évtizedeken keresztül egy zászlót rejtegettünk, ezen zászlót — melyre arany betűkkel a Te neved van felírva — rejtekhelyéből immáron kiemeltük s kibon lőttük, — ünnepélyesen megígérjük, hogy magasan lobogtatott zászlódat diadalra jut tatjuk. Kérelmünk pedig ez: Te eddig Halas városának 8 polgárainak csillaga s jóságos atyja voltál, csillaga azért voltál, mert lánglelkeddel, ékesszólásaiddal Halas város érdekeit mindenkor megtudtad védeni, jóságos atya pedig azért voltál, mert jó sziveddel Halas város polgárainak vagyon s rangkülömbség nélkül jót tetté). Arra kérünk, hogy ha majdan eljutsz a megérdemelt helyedre, a hol kitartó képességeddel nem csak városunknak, hanem szeretett hazánknak is dicsőséget hozhatsz, — ép úgy mint eddig, légy csillagunk és jóságos atyánk. (Dörgő éljenzés.) Erre: Dr. Babó Mihály igy válaszolt: Uraim 1 Az általános helyeslés, mely Molnár Mihály tisztelt barátom, rokonom és kollegám beszédét követte, azt mutalj n, hogy amit ő mondott, azt az önök nevében is mondotta ; ezekre én röviden annak kijelentésére szorítkozom, hogy ígéretüket, mint a kitüntető bizalom és személyemhez való őszinte ragaszkodás ékessen szóló kifejezését köszönettel fogadom és meg vagyok győződve, hogy önök mint férfiak, szavukat be is fogják váltani; kérelmükre pedig ünnepélyesen kijelentem, hogy annak teljesítését elengedhetetlen kötelességemnek tartom, mert hiszen itt születtem, itt folyt le eddigi életem, Halas város és közönségéhez kapcsolnak engem a családi, rokoni, baráti, valamint az anyagi viszonyok is; közel 20 évi hivatalos szolgálatom alatt pedig az én énem úgy szólván egybeolvadt a várossal és lakosságával, s hűtlen lennék önmagamhoz és múltamhoz, ha városom és ennek derék polgárairól bármily körülmények között megfeledkezni tudnék. Isten áldja önöket, családjukat összes hozzátartozóikkal együtt. (Lelkes éljenzés.) Nyomdai munkák csinos kivitelben = és jutányos árban== l^észittefnel^ jttrthOpMfsírsa könyvnyomdájában Szabadkán.
