Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-10 / 32. szám
II. évfolyam. Halas. 1901, Augusztus 10. 32. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. = ълтз^гтэ^ът szombatoit. = ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Y (léken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMERI £ ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-uteza 1762. EEiráetési árait: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeánt. ЩЯР~ IbT^ilttér: soronként 15 fillér. '5P Kereskedelmi kör. Griinvald Zsigiuond és néhány barátja lépett a cselekvés terére. És mint lelkes felhívásából következtetjük, az ige testté fog válni. A kereskedelmi kör eszméje már a múlt évben meg- pendült, amikor irányadó kereskedőink az időt nem tartották alkalmasnak és nehogy a czél veszélyeztetve legyen, magának az eszmének helyeslése mellett maguk tanácsolták a jobb időre való halasztást. Ez az idő ime elérkezett. De vájjon minő akadálya is lehet az olyan czél- nak, melynek semmi köze se a politikához, — ahhoz legkevésbé — se személyi érdekekhez! A felhívásban foglaltakkal mindenben egyet értünk. Ennek a kereskedelmi körnek az alakítását nemcsak a kereskedői kör érdeke és tekintélye czéljából tartjuk szükségesnek, hanem a nagy közönség és magának a városnak a tekintélye érdekében is. Amikor a kereskedői kar önmagáért tesz, ugyanakkor tesz mindnyájunkért is. Életrevalósága mellett szolidnak szeretjük tapasztalni kereskedelmünket, a kereskedői kart pedig olyannak, mely a közgazdaság terén vezérszerepet vigyen, hasznos irányt adjon. így tovább is megyünk a fel hívásnál, mely az általunk most említetteket csupa szerénységből is elhallgatja. Az ipar és kereskedelem egyes kérdéseinek taglalgatását. tárgyalását annak idejében megtettük, megtesszük ezentúl is. Különösen akkor, a mikor ezek a kérdések helyi érdeküekké válnak. A kereskedésnek a legtöbb ága olyan mely folytonos figyelmet, jelenlétet ki ván. A folytonos munka és törekvés az, mely kereskedőinket a pult mellett tartja. Tény az, hogy a ki maga néz folyton utána dolgainak, fog legtöbb- nyire boldogulni. Ma már a szerencsét nem tartja senki oly tényezőnek, melyre támaszkodni lehessen, hanem dolgozunk lázasan. Sokszor többet is vállalunk, többet is akarunk, mint a mennyit elbírunk. És talán az az ellenvetése lenne a kör megalakításának, hogv nem érünk rá, mert hiszen minden időnket igénybe veszi maga a foglalkozás. Daczára annak, hogy elismerjük azt hogy legtöbb kereskedőnket foglalkozása a pult mellett tartja, és a folytonos éberség és utáulátás egyik megteremtője a boldogulásnak, mégis szükségesnek tartjuk a tervezett kör alakítását, melyben alkalom adatik minden eszmecserére, az önművelésre. Ez pedig azt hisszük épen olyan fontos tényezője annak az érdeknek, talán még fontosabb, mint a pult mellett való ácsorgás. De meg aztán hol van megírva az, hogy a boldogulásnak csakis a pult legyen és lehessen kizárólagos tényezője ? Hol van megírva, hogy azt a pultot folytonosan őrizni kell ? Hát nincs-e akárhány kereskedőnk, kik gazdálkodnak, más haszonhajtó vállalattal is foglalkoznak, melyre kell időnek lenni. Ép úgy kell időt szakítani annak a körnek a látogatására, mely épen azt szolgálja, melyet a pult, azt a kenyeret keresi, melyet a pult. De hogy A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A kis kalandos. Gerenday Győző, fiatal bázis ember fekete kávéját megitta, azután egy nagyot prüsz- szecteü, я oda szólt az ő éielepáijának, hogy „asszony ! elutazok a délutáni vonattal, mert sürgős levelet kaptam.“ A megszólított először is száját sirásra rántotta, azután kérőleg nézett az urára, de végre is belátta, hogy a hivatalos dolog min dennéi előbbre való. — Jól van Győző, csak minél hamarabb meg jöjj ám. — Mit gondolsz, hiszen nem is tudnék so káig oda maradni. Gerenday ravasz mosolylyal szája körül hagyta el lakását, s erősön monologizáit magába. — Mégis fölséges színész vagyok. — Mily hamar elhitte a feleségem, hogy sürgősek az ügyeim. — Ah kaland, isteni kaland; jöjjön el a te országod. * * ♦ Kikisérte az asszony az állomáshoz, s azután a fejében podgyászolt ilyen féle mondásokat : — vigyázz ám kis csúnyám czugot ne kapj, el ne aludjál édes, mert akkor tovább visznek, hállóinget is tettem a kufferba kis betyár, kü dj sok levelező iapot, te... te kis sarok díszem. Még talán tovább is nyomorította volna a világ összes édességeinek és czifraságának a rárak ásával szegény urát, ha a vonat egy nagyot nem fttttyenf, s a kis csúnya ennek a hallatára fel nem ugrik. A kényeztető szavak sokaságától felspékelt Gerenday első kötelességének tartotta egy nagyot lélegzcni, azután e§y őszinte szívből fakadó fohászt sürgönyileg meneszteni az egek urához a végett, hogy csak most az egyszer ismerőssel ne találkozna. Ezek elvégezte után pedig bajuszán egyet sodarintott s szemeivel a vonat ablakán egy főpróbát rendeztetelt, hogy tudnak-e azok még kacsintani. Azon reményben, hogy talán ismerősre nem akad s igy ismeretlen bájosságokkal fog majd ügyletein!, benyit az első fülkében. Alig dugta be a fejét, midőn egy nagy köbtartalmu asszonyság elkezd hájizü hangon lamentálni, hogy „mily régen látta az ő általa is nagyrabecsült Gerendayl“. — Oh, hogy üssön beléd . .. — Mit mond ? kérdi mosolyogva az asszony. Kössön csomót a zsebkendőjére Nagysád, s mondja meg az urának, hogy írjon már arról a kérdezett ügyről, — Hiszen tavaly temettük el szegényt, áilitja hüledezve az asszony. Hát igaz . . . igaz, a testvérjét akartam mondani. Ilyen ёз még bhhez hasonló dolgok* * t hadart össze nagy zavartságban szegény Ge- rsnday, midőn azon helyes hazugságra jött, miszerint nem akarja, hogy a fennt említett hölgyetegnek siró masinája ,ő általa zavartassa magát az alvásba. S ezen ürügy ala't ott hagyta az asszonyt. A másik fülkébe is benézett, ott meg az egyik díványon fekszik egy szekerész hadnagy S erősen dudál az orrával valami kupplé félét, a másik ülőhelyen meg valami vigécz fajta egyéniségek verik erősen a balattott. Végre elszántan benyit harmadik szakaszba, hol valami selyem szoknya félét vélt látni. Ah . . . Ah .. . Laudedur kedves Győzöm, mióta kikerültünk az iskolából, nem is iáttaiak. — Certo deusz nagy az én örömem. Hát te pap lettél te vén huaczut, fakad ki Gerenday. — Cito, Citissime ülj ide mellém, elmesélem az egész életemet. — ügy áll a dolog Care amice, hogy az egyetlen rokonom az anyai ágról való nagybátyámnak az unoka öoscsét is elsrólitotta a jó isten ezen árnyékvilágból se miatti bánatomba határoztam el, hogy haljon hát ki az egész család ; s igy lettem pappá. Még tovább is mondta volna élete folyását.
