Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-10 / 32. szám

ennél fontosabb tényezője a kenyér

keresetnek, bizonyítani felesleges.

Egyébiránt ott vannak az ünnepek, ott vannak a vasárnapok, melyben a kereskedő rendszerint — unatkozik. Hát van fölségesebb dolog, ha hetenként csak egy órát is fordítani alkalmunk van arra, hogy tájékozódjunk, ismerjük fel kölcsönös bajainkat, orvosoljuk azokat a kölcsönösség elve alapján, hogy egy virágzó kereskedelem alapját megvethessük, kellemest a hasznossal párosítsuk.

Nem kevéssé fontos érv szóll a kör megalapítása mellett az is, hogy legtöbb kereskedő nem tagja a kaszinóknak. Ha mint testület olyan társadalmi kört alakit, melynek zömét a kereskedők képezik, alkalmat teremt magának a kellemes szórakozásra is.

Előre tehát uraim, alakítsuk meg a kereskedelmi kört. Hiszen ennél a „kezdet nehézsége“ sincs meg, melyen átesni kellene. Hát először szerényebb hajlékban szerényebb igényekkel. Majd meglátják hova fog az idővel fejlődni! A kereskedői testület tagjai rendezett viszonyai mellett áldozat számba se vehetik azt a kis kiadást mely a tagsági díj czimén reájuk háramlik.

Bízva bízunk tehát abban, hogy a legrövidebb idő alatt egy tekintélyes társadalmi körrel gyarapodunk.

Merkator.

Felhívás

a halasi kereskedők és kereskedelmi alkalmazottakhoz. Minden életpályához, a kereskedőihez is a folytonos önművelődés adja meg alapját a

hanem a vonat megállt, s Gerenday azt ha zudta, hogy itt kiszáll. Meggyőződve, hogy a szent atya nem tud a vonatba való fennmaradásáról, egész kétségbeesve csörtetett be a következő fülkébe.

De im egy nagyon csinos, de még jobban lefátyolozott nőnemű valaki Ült ott egyedül, ki midőn meglátta, Gerendayt, akart valamit szólni, de látva, hogy nem ismeri fel, kíváncsian vissza Ült.

Gerenday se szólt, hanem szembe ült vele, de oly közel, hogy a vonat, ha egy kicsit döczczentett, térdeik összeverődtek.

Várta, hogy talán egy kis barátságos pofon vagy e félét fog majd a bájos ismeretlen ar- czával közelebbi érintkezésbe hozni, — azonban csalódott.

Ezen kedvező előzmény nagyon kedvező következményt látszott Ígérni s arra bátorított» Gerendayt, hogy az ismeretlennek derekát átfogja.

— Még most se jön a pofon.

— Kissé magához húzta.

Ekkor az asszony felemelkedett, — félre tolta fátyolét.

Gerenday haloithalványan s kétségbeesne hebegi.

. . • Nagy ég ... Az anyósom .. .

Radames,

becsületes kenyérkeresetnek. Belátták ezt a nagyobb városok kereskedői, hol mindenütt találkozunk kereskedői körökkel, kaszinókkal, melyekben rendszerint a segédek, mint az/ intézet rendes, a főnökök pedig, mint pártoló tagok vesznek részt a czél elérése körül. Sajnos, hogy Halason még mindig hiányzik az ilyen intézet, pedig városunk fellendült kereskedelme immár kívánatossá teszi, hogy az ósdi szokásokat elhagyva, egy magasabb ezéli valósítsunk meg, a kereskedői osztály műveltségének kellő magaslatát elérni, a kereskedői kar tekintélyét illő helyére emelni. Ez a czél bátorít fel engem és néhány társamat srra, hogy ilyen irányú felhívással hivjam fel a figyelmet.

Teiemtsünk Halason egy kereskedelmi kört. Számunk eléggé fekiníélyes, a megv.dósifishoz csak az akarat kell. A czél ugyanaz lenne: az egymással való folytonos érintkezés, szak lapok olvasása, bizonyos kérdéseknek meg vitatása mellett az önművelődés, a kereskedői kar érdekei és tekintélyének előmozdítása.

Nagyon tapasztaljuk városunkban egy ilyen intézmény hiányát; mi kereskedősegédek, a mikor éietczéluukná! fogva helyünket változtatva, egy nagyobb városba jutunk, látjuk és tapasztaljuk, hogy ott a kereskedősegédek úgy az általános, mint a szakbeli ismeretek tekintetében jóval előbbre vannak nálunknál, mely előnyüket önképzési köreikből szerezték.

Tartsunk a czél kivitele érdekében legkö zelebb értekezletet 1 Felkérem a kereskedő és kereskedelmi alkalmazott urakat, hogy törekvéseinkben támogatni szíveskedjenek.

Társaimmal egyetértve legböze ebb, talán holnap, fogjuk meghívóinkat kibocrájtani ezen kör alakítása végett, melyben a helyet és időt jelezni fogjuk.

Halason, 1901 augusztus 10.

Tisztelettel

Grünvald Zsigmond kereskedősegéd.

Mozgó konyhák.

A belügyminiszter a szegényebb néposztályra felette fontos, igen humánus dolgot akar meghonosítani. A nagyobb külföldi államokban már rég létesüllek „mozgó konyhák“ név alatt ösmeretes intézmények, melyek előnyösen beváltak és értékük kétségbevonhatatlan.

Széli kálinán a vidéki városokat is megke reste, hogy véleményüket adják a mozgó konyhák hassznosságát vagy káros voltát illő tőleg,

A munkás osztályra megbecsülhetetlen a mozgó konyha iétositése, moiy némileg ugyan hasonlít a nálunk is „általánosanjösmert“ Laczi konyha intézményhez, de még ez bár olcsón de vajmi kevés tekintettel az egészségügyi viszonyokra, látja el a szegény embereket ennivalóval, addig a mozgó konyha szigorú ellenőrzés alatt állana, kiváló suiyt helyeznének az egészségügyi viszonyokra, a tisztaságra féltékenyen ügyemének. A szegény gyári munkás vagy más munkás olcsó, jó és meleg eledelhez jutna.

Főhivatása volna a mozgó konyháknak hogy munkástelepeken hol ebéd időnek egy órácskát kap a munkás, ott a gyártelepen azon módon megkapja ebédét.

Ez annál is előnyösebb, mert igen gyakori eset, hogy a gyári munkásnak egyúttal a felesége is munkában van, és igy nyilvánvaló hogy nincs aki annak a fáradt éhes munkásnak meleg ételt hozna amiből önként folyik hogy kénytelen — kelletlen állandóan hideg éledé«

leket enni, a mi, — kivált télnek idején — egyáltalán káro3 és nem tápláló.

Valóban nagy jelentőséget kell a mozgókonyhák intézményének tulajdonítanunk, annál is inkább mert felügyelet alatt állanak, és igy meggátolnák hogy az ilyen konyhák tulajdo nosai mindenféle kotyvalékot adjanak a munkásnépnek, mitől különféle bajok születnek.

Az lesz a nagy előnye, hogy igen olcsón jut tápláló meleg ég tiszta eledelhez a munkás népség, és igy ebéd ideje alatt jóllakván, nagyobb kedvvel íog a munkához, egészen átformálja az embert, munkaközben rossz gondolatokat nem bolygat agyában, hanem megelégedetten jókedvvel végzi a munkát.

Vajha mihamarabb megvalósulna ez a szép humánus intézmény.

Vigyázzunk a hitelezésnél!

Könyü mondani, bogy ne hitelezzünk, de megvalósítani, sokkal nehezebb. Mert hisz meg se lehetne élni, ha hitelt nem adna az ember Hát az nagyon igaz, De lrogy éljen meg az iparos, aki évi 2000—3000 korona forgalmat csinál, ha ebből éveukint csak 200 koronát, vagy még többet is elveszít. S még nem is ez volna a legnagyobb baj. A legkellemetlenebb a dologban az, bogy a legtöbb esetben a midőn sejtelme em volt a szegény mesternek hogy hitelbe kell majd oda adni a készítményét, a további munkálkodásban van többnyire megakadályozva. Abban a jó Íriszemben vitte vagy küldte haza a munkát, hogy az érte felveendő pénzen uj anyagot vásárol, s más már megrendelt munkát fog elkészíteni, s a a megrendelő azt mondja: „Kérem majd vasárnap fizeíek /“ Ilyenkor nagyon mindegy a szegény mesterembernek, akár biztos helyen van is a pénze, vagy nem. Mert bármilyen jó helyen van a pénze, a reménnyel hogy akkor, meg akkor biztosan megkapja, a szükséges anyagokat és kellékeket vásárolni nem iehet. S hány ilyen eset fordul elő. E'őfordul pedig azért mert, mert a mesternek nincsen meg a kellő erélye, hogy az ilyen eljárás ellen tekintélyének egész súlyával tiltakozzék. Mert a mily joggal a kereskedő tagadja meg az iparostól álhiteit, ugyanolyan joggal megteheti az a mester is a megrendelővel szemben is.

Sokszor hallottam már oz állitás eilen azzal érvelni, hogy a konkurrenczia kényszeríti az ipaiost arra, hogy erejét túlhaladó hitelt nyújtson rendelőinek. Hát kérem, konkurrenczia ide, konkurrenczia oda, a mi lehetetlen az lehetetlen. A kinek még elegendő üzemlő- kéje sincsen, az nem nyújthat hitelt a nélkül hogy annak a veszélynek tenné ki magát hogy előbb — utóbb teljesen fennakad. Már mostan kérdem, nem helyesebb e egyik vagy másik rendelőt elveszteni mint minden perezben a munkában fenakadni. ükozhat-e eg у két, vagy még többb rendelőnek az elvesztése annyi kárt, mintha a hét három napjában a künn levő pénzek miatt nem tudunk a további készítendő munkához anyagot vásárolni.

Meg aztán nagyobb is a félelem a kelletnél. Ha illő módon megmagyarázzuk a helyzetet az illető rendelőnek, s azt mondjuk neki, hogy nem bizalmatlanság, de a kellő tőke hiányában vagyunk rászorulva az azonnali fizetés elv szerint való eljárásra, akkor nagyon kényes természetű ember az, a ki ezért a már megszokott és őt kielégítő iparosát ott hagyja sőt megfordítva, egyszersmindenkorra tudomásul veszi, hogy a czikkért, a mely részére készül, azonnal fizetni keli. Ha ez nem tetszik neki, hadd menjen tovább. Egy fecske nem