Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-20 / 29. szám
II. évfolyam. Halas. 1901.^Julius 20. 29. szám. HALAS ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= MHTDB1T SZOMBATOM1. =— ELŐFIZETÉSI .ÁJK-A-KI: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vdéken . „ 6 . „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA- Kiadó: &ÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-ntcza 1752. EEiretetési áraik:: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 2>Tyilttér : soronként 15 fillér. "^j Mégegyszer a vidék szellemi élete. Könnyű illetékes bíróknak lennünk. Játszadozva, bogy ne mondjam: francia könnyedséggel, graciositással szólunk a közügyekről, akár magán emberek nyilvános és nem nyilvános dolgairól, akár a szépmíívészetekről. Csakhogy eljárásunk nem mindég kifogástalan. Legtöbbször csak annyit teszünk, hogy jól-rosszul elmondjnk a szóbeli dolgot, de mélyebbre hatolni, azt már nem tesszük egyszer egy, máskor meg más okból. Pedig ha tövére mennénk a dolognak, talán jobban czélt is érnénk néha: megtalálnánk legalább az okot, hogy miért van valami úgy, a mint van, s miért nincs másképen. Mert ok nélkül nincs okozat, előzmény nélkül következmény. Erre az utolsó mondatomra bátran ráfoghatni, hogy lopott jószág. Elismerem magam is, de annyit forog közszájon, hogy meg nem tudnám mondani, honnan plagizáltam; — gondolom mégis, hogy dr. Öreg János Logikájából. Allons au fait! Nincs szellemi életünk; mert távol esünk a tudományok, művészetek, szép litteratura középpontjától, az ország metropolisától. Ennyiben megokoltuk szellemi hátramaradottságunkat. Evvel megelégszünk. Összetesszük szépen a kézi' nket, mintha minden rendben volna, s nyugszunk babéramkon, — a mik nincsenek. Pedig egy kis körültekintéssel, magunkbaszállassal valami egyebet is kisüthetnénk, valami közelebbi okot. Csakhogy azt az okot nem örömest publikáljuk. Mindég csak az a bizonyos szálka és gerenda kisért. Mert ha másokról van szó —jogosan is, jogtalanul is — minden ember egy-egy látó. — Prédikálunk erkölcsről, kötelességről, tisztességes, becsületes életről etc., s utoljára is kimondjuk a föltétlenül elitélő „ceterum censeo“-t. Arra azonban egyikünk sem gondol, hogy mikor a más háza előtt seperget, a maga ajtaja eleje is szemetes. Hátramaradottságunk oka a fővárostól való távoliét, hogy nem részesülhetünk a szellemi középpont nyújtotta élvezetekben. Régi nóta, sokat fújták. Hiszen igaz ez is. De nem csak ez az oka; mert hisz édes mindnyájan tudjuk, hogy kicsinyben sokat megtalálunk itt vidéken is a fővárosi élvezetekből, — sok részét bár ne találnék meg. Nézzünk csak körül a házunk tájékán. Itt van a mi városunk. Hétköznap vagy vasárnap, reggeli és déli órákban egyaránt, mindig találhatunk szép számú közönséget egyik korcsmában úgy, mint a másikban. És pedig, nyugodt lélekkel mondhatom, intelligen- tiánk jár elől itt is jó példával. Nos, a helyett, hogy fogyasztják minden időben a jó homoki vineót, vagy Dreher sörét s szereznek a testnek szórakozást, nem táplálkozhatnának lelkileg is néha. néha? Néha-néha, mondom, mert mint a néhai való jó Phaedrusnál olvastuk: Ludus animo debet aliquando dari. Tehát aliquando, de nem mindig. Szellemi szórakozást is aliquando. — Előnyös helyzetünk van oly igen sok kisebb- nagyobb község és város felett annyiban, hogy iskolánknak gyönyörű szép, nagy könyvtára, casinónk és polgári olvasókörünk könyvtára, azután meg mit én tudom, milyen kisebb nagyobb gyűjtemények állnak rendelkezésére a lelki táplálékot óhajtó közönségnek. Azaz, hogy csak állnának, ha valaki igénybe venné a könyvtárosok szives fáradságát. De a helyett, hogy elolvasnánk vagy egy könyvet a babonáról s más ilyen féléről, összeállunk Dúdoliné komám asszonynyal, s tárgyalunk rituális gyilkosságokról, eltűut fiatal lányokról „és a többi, jaj de mennyi.“ Dúdoliné ko- mámasszony, csak természetes, hogy ott kezdte a mondókáját, hogy ő a harmadik szomszédasszonyától hallotta, a ki megint megtudja nevezni azt a valakit, a ki... és igy ad infinitum. És mégis szellemi táplálékra sóvárgunk? Az előbb nem akartam egész kereken kimondani, hogy senki sem látogatja a könyvtárakat, culturalis intézményeket. Oh igen, van ott közönség. Hisz nyaláb számra hordják innen is, onnan is az érdekesnél érdekesebb regényeket és képes lapokat; Montepin, Kock Pál, Eeval Pál, Cassanova, Raul Bourget, Zola Acaeíera ad infinitum, nagy keresetnek örvendenek, szívesen látott vendégek minden háznál — nádfedeles az, vagy cserépzsindelyes, — különösen a 20 éven alóliak (bővebb körülírást is alkalmazhatnék) kapnak rajtuk. — És mégis szellemi táplálékra sóvárgunk? A felsoroltam classicusok csak eléggé szórakoztatnak; szellemi táplálékot nyuj. tanak bőven így hát azt mondhatná valaki, hogy ha nem olvas az is baj, ha meg olvas, az is baj. Nem egészen úgy van, atyámfia az urban. Előbb azt kell megtanulnunk, hogy mit és hogyan olvassunk. Ez az első és legfontosabb kérdés, a mi a szellemi táplálkozásnál felmerül. De erre édes kevesen gondolnak; hanem csak Hűbele Balázs, lovat ád az Isten. Csakhogy nem az a dolgom, hogy az olvasás mikéntjéről diskuráljak; nincs is ott semmi szavam se, a hol már a dánok nagy aesthetiensa megmondotta a magáét. Különben is intelligens ember tudja ezeket a dolgokat. Tehát volna módunkban szellemi életet élni is. Hanem az a Casino, a polgári olvasókör s más eféle hely mire is jó amellett, hogy ott kaphatók olcsó pénzen a legjobb regények ? Mondja csak meg nékem ezt valaüi. Ezt olvasva, hányán mondják, hogy de bárgyú lehet az a tisztelt ur, aki ezeket írja? Hát arra, hogy ott elüssük az időt valahogy, eljátszunk egy pár calabriast, megigyunk egy pár pohár sört; hármasban, négyesben csak jobban telik az idő. No meg azután arra is jó, hogy ott csaphassunk akkora füstöt, hogy a ki más járatban van, mint mi, hát rá sem ér megfordulni, mikor ránk nyitotta az ajtót, hanem csak úgy húzódik vissza egy-kettőre, minél gyorsabban. Szóval ambróziával és nektárral élünk nyilvános és nem nyilvános helyeken egyaránt. Van egy ország messze innen, Sveci- ának hívják. Zordon, rideg föld. Lakosai jóformán minden falat kenyeret élet- halálharcz árán csikarnak ki a természettől, különösen fokozott mértékben a legészakibb részen, a íéiesztendős nap
