Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-29 / 26. szám
II. évfolyam. Halas, 190i.fJunius 29. 26. szám. HALAS ÉS ¥ ffiíK E TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= MEG-JELE1T SZOMB^.TOiT. ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V'déken „ „ 6 „ „ 3n— „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉSA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Itala , Fü-utcza 1752. EEird.etésI ára Íz: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiínt. iMF" LTyllttér: soronként 15 fillér. ~~9i Úri passziók. Félszeg társadalmi felfogásaink, melyeknek legvadabb fattyúhajtása az urhatnámság, sok áldozatot sodornak a szerencsétlenség örvényébe. Ma, amikor legnagyobb gondot okoz a kaputos embernek, hogy rangja szerint élhessen, mindenki rangján felül költekezik, csakhogy barátjai, ösmerősei és szomszédjai által „ne hagyja magát.“ De honnan veszik ehhez az anyagi eszközöket — a pénzt ? A mi közép osztályunkban kevés a gazdag vagy jómódú. Legtöbben korlátolt anyagi viszonyok között élnek, iparunk és kereskedelmünk még általában nem jövedelmeznek annyit, hogy bőséges megélhetést biztosítanának. Hivatalnokaink panaszai, hogy íizetésök nem elegendő, sohasem némulnak el, 4a gazda pedig aratástól aratásig lesve várja: fog-e hozni annyit a gabonaszem, hogy ismét egy évet áttenghessen. — Honnan veszik tehát mégis a pénzt fényűzésre és úri passziók kieló- gitésére ? Először csak kisebb adósságok révén sikerül a háztartás meghibbant mérlegét egyensúlyba hozni. Nem is igen vesszük észre, hogy nyomasztóak volnának ezek az adósságok és aztán azt a néhány száz korona adósságot könnyen meg fogjuk fizethetni. De a kiadások egyre szaporodnak és a hiányokat, ha kezdetben csekély volt is, folyton növekszik; íedez- hetésére csak újabb kölcsönök felvétele által gondolhatunk. Ha nincs elég jövedelem, fokozni kell azt minden uton-módon, — ez a mai kor felfogása. Hogy van az ügynek más oldala is, kinek volna bátorsága erre figyelemmel lenni? Kinek van annyi erélye, hogy kiadásait csökkentse, daczára az általános fittogtató urhatnámság- nak ? Ki maradhatna el onnan, a hol az „egész inteiiigentia“ együtt van, ki engedhetné meg, hogy felesége ruhája az összes hölgyek szúró kritikájának legyen tárgya, hogy szégyenszemre kellene hallani azokat a megjegyzéseket, hogy ime ez az ur olyan smucig, hogy még egy bankett csekély költségeit se akarja fedezni. Megfékezhetlenül ragad magával az ár, melylyel ellenkező irányban úszni még meglehetősen nagy akaraterővel is alig lehetséges. Sokszor — és ez a legsajnosabb jelenség középosztályunk mai társadalmi viszonyai közt — az érdek az, mely indokolatlan költekezésre ösztönöz. Aki a társaságtól húzódik a társadalomban nem játszik szerepet, erre pedig jövője és előmenetele érdekében szüksége van. Ha azután a kölcsönforrások megapadnak, a kiadásokat hirtelen és feltűnően csökkenteni nem lehet. A „rang“ parancsolólag követel és a maró kínokat szenvedő családapa még csak golyót sem röpíthet agyába, mert ki fog akkor gondoskodni adósságokkal megterhelt családjáról? Van a kibontakozásnak egy módja, csak meg kell fizetni az árát, magas a dij, meg kicsi is; könnyen megszerezhető. A becsület árán változás áll be a A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Katona dalok. (Folytatás és vége.) Egy másik szép busoogó, komáromi nóta a szabad életet siratja : Októberben rukkoltam be huszárnak, Megörültem a aarkantyus czizmának. A sarkantyúm huszárosán pengetem, Jaj istenem, hol a szabad életem 1 A pocsolyakerülö baka „a szép, czitra ruhának“ örül meg s igy folytatja: De még jobban örülök, ha levetem, Kisangyalom a szivemre ölelem. Kezdi gáncsolni a bakancsot, mert . . . Rövid a szára, Hosszú marsot fújnak Elmerül a sárba. Vagy a székely nóta szerint: Hartgszik a baka, mikor masírozik Minden kis kapuban nagyot káromkodik Átkozza a vargát egye meg a tormát Mért szabta rövidre a bakancsa szárát. Nincs kibékülve a bornyujával sem: Verje meg az isién, a mészáros bárdjáí, Minek is vágta le, a kis borjú lábát. Most mar a kis bornyu nem mehet a lábán, A szegény bakancsos czipeli a hátán. Mikor aztán letellik a nehéz regruta esztendő, valamennyire kibékül sorsával, nem kíván kozik annyira haza. Talál magának vigasz talót; mint a következő mondva csinált nóta is beszéli i Három ablakos ház, Mindegyikben rózsa kinyílva. Lábamon a czipő. *. Fényesre van vikszolva. Fejemet a csákó, Derekam az übersvung, Lábamat a bakancs szorítja, Naptól égett orczám Az én kedves rózsám Minden este forró csókkal borítja. A következő két dal budapesti bakák közt termelt, mert a „három ablakos ház* helyett azt emlegeti az egyik, hogy Márvány kőből van a kisangyalom udvara, Mollimáry-baka lassan gyere be rajta. Ne kopogjon eksztra czipő patkója, Ébren alszik a nagysága, meghallja. A másikban kedveséről s a velejáró vacsoráról ábrándozik a bezárt baka: Áristomban lefeküdtem a pricire, Rád gondolok szivem egyetlen kincse. Hogyha majd el mosogattál estére, Hiába vársz maradék pecsenyére. A harmadik esztendő ismét nehéz; számon tartják a napokat nagyon, azért múlnak olyan Dobezen. De már bíznak erősen a szabaduláshoz, mert némelyiknek már a nagy adó fáj: Ferencz Jóska Budára utazott Három öreg bakával találkozott Kérdi tőlük : Fiaim, mi újság ? „Nagy az adó, nem bírja az ország.* A másikat az bántja, hogy nem várja otthon senki: Ha még egyszer 20 esztendős lehetnék, ▲ leányok közt jobban széjjel nézhetnék, Választanék olyan igaz szeretőt, Ki megvárná ezt a három esztendőt. A káplárnak kit, a kapitány marasztani szeretne, van otthon valakije: Kapitány ür azt mondja a káplárnak, Maradj itten kedves fiam zupásnak. Három csillagot kapsz a gallérodra, Egész század hallgat a parancsodra,
