Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-29 / 26. szám

pénzviszonyokban. Az idegen tulajdon révén a költekező életmód folytattatik, csakhogy a világ meg ne szóljon. Tart ez pedig addig, mig ki nem derül a turpisság és az egész család megszégyenítve nem lesz.

Csak anapokban olvastunk ismét ilyen tragikus esetről. A brassói állomás egyik pénztárossá több ezer koronát sikkasztott, csak azért, hogy családja fényűzésben élhessen. Meglehetősen jó fizetése volt, mégis idegen pénzhez kellett nyúlnia, hogy „szerepet játszhasson.“ Nagyobbat, mint a minő megillette és gyatrábbat, mint a minőt a becsület megengedett neki.

Nem az első, nem is az utolsó sikkasztás ez. Még se térhetünk fölötte napirendre a nélkül, hogy a saját lelkiismeretünk meg ne szóljon; mert ha a főbűnös ugyan maga a sikkasztó, a társadalom még se oldhatja fel magát minden vád alól. Nem-e valamennyien vagyunk az okai annak, hogy önmagunktól és másoktól — egy képzelt „mumusMól: a megszó- lástól ijedezve — többet követelünk mint a mennyit becsületes munka révén megszerezni lehet.

Addig, mig a társadalom felfogásában gyökeres változás nem áll be, a brassóihoz hasonló esetek sűrűn fognak ismétlődni.

A társadalomnak le kell ráznia magáról azokat az úri passziókat, melyekre pénz nem tellik, kell hogy birjon mindenki annyi erkölcsi erővel, hogy a világ Ítéletével, mely csak külsőségekből alakul, szembeszállhasson és jöKapuauy ur Köszönöm a jósagát.

Adja másnak azt a bárom csillagját. Van énnékem odahaza galombom Annak a szemében van a csillagom.

S büszkén dalolja, hogy:

Extra sapkám jobb szememre rágom Szabadságos kis könyvemet várom. Hanem sutba kerül az extrasapka nem sokára, mert :

Kapitány nr kiadta a parancsot, Nyolczbeliek vehetnek már kalapot. Kalap mellé szabadságos virágot,

Hadd sírjanak Budapesten a leányok. Levetem én a mondurom, a csákóm, Már énnékem nem szól többet komandó. Nem szól nékem rekszum,linkszumsemhapták, Csak a szabadságos könyvem kiadják,

S eljön végre három, hosszú esztendő után a nagy nap, a mikor kezébe adják a kiszolgált katonának azt a sokat óhajtott, szabadságos kis könyvet és a czirii gúnyáját, a miben három évvel ezelőtt berukkolt. Biz’ az sokszor nagyon szegényes, az ördög se ismerne rá benne sok hetyke káplárra, de azért boldogabbá teszi régi gazdáját, mint a ozifra ruha,

védelménél többet ne költsön. — Többre becsülendő a takarékos ember a gazembernél.

Fegyveradó összeírás. Az 1901/2 évi fegyveradó összeírása megkezdetvén, a vonatkozó bevallási ivek kibocsáttattak, fehivat nak az érdekeltek, hogy fegyvereik bejelentése végett 4 nap alatt az adójegyzői hivatalban a kiadott ivekkel annál inkáb megjelenjenek mert ellenkező esetben fegyveradójuk hivatalból fog megállapittatni.

— Gazdasági cseléd jutalmazása. A megye alispánja tudatja, hogy a vármegye területén ez évben is 5 o'yan bű gazdasági cseléd, kik becsületes munkával hosszabb időt töltöttek ugyanazon munkaadónál, és 5 oly gazdasági munkás kik megbízhatóságuk, szorgalmuk áitai munkás társaik közül ki tűntek, egyenként 100 korona jutalomban fognak részesíteni. Felhivatnak tehát mindazon gazdasági cselédek, kik a jelzett követelményeknek megfelelnek, hogy esetleges megjutaimazásuk iránt a polgármesteri hivatalban aug, 5 ig jelentkezzenek.

Nyilványos számadásra kötelezett egyletek és vá!:alatok 1901 évi adókivetési lajstroma érvényesítési záradékkal ellátva 4 napi közszemlére az adojegyzői hivatalba van kitéve.

József föherczeg ur cs. és kir. Fensége honvéd főparancsnokságának 25 ik évfordulója akalmara és emlékére a m kir. honvédség árvái részére a József fíárvaházban egy, és az Erzsébet leányárvaházban egy helyre a pályázat julius 1-ig beadandó.

III. oszt. kereseti adó kivetési iajtsroma érvényesítési záradékkal ieérkezeit, a hivatalos Orak aíait az adójegyzői hivatalban megtekinthető.

Munkások és az iparpártolás.

Nagyon elcsépelt do ogrói írok, de aktualitást kölcsönöz themámnak az, hogy az ipar- pácto ást а шипа ásókkal Innom kapcsolatba, amiről ezideig egy szó sem hangzott el. — Mielőtt azonban ezt tenném, egyet-mást meg kell említenem az iparpartolas jelenlegi állapotára nézve.

S íölharsan a botdogssaggai tmjee nótái: Komáromnál, Komáromnál áll egy hadihajó, A négy sarkán, a négy sarkán, nemzeti lobogó. Fújja a szél fújja, hazafelé hajtja,

A nyolozbeli öreg bakák mennek haza rajta.

Mennyire tele van érzéssel az az egyszeiü kebel, mikor megáll hosszú idő után az apai ház előtt:

Nyisd ki anyám, zöldleveies kapudat, Ereszd be a szabadságos fiadat.

S a jó édes aDya örömtől repesve siet elébe szivéről szakadt magzatának:

Beeresztlek, kedves ham, vártalak. Három éve mióta nem láttalak.

S másnap harmadnap estéjén egy rég nem hallost nóta hangzik végig a nagy utczán S egy „kökény szemű barna kis lány“ a ki ezelőtt három esztendővel könnyes szemmel nézett a távozó után, dobogó szívvel szalad ki a kis ajtóba. Ez az ő nótája, ez az ő hangja. S mind közelebb hangzik a nóta. Legénynek leánynak csak úgy nevet a szive a régi dalra:

Elmegyek a régi szeretőm után Megkérdezem szeret e még igazán.

Magvas czikkek, hazafias beszédek, lelkes falragaszokból állt eddig elé az iparpártolás, bár el nem vitatható, hogy a társadalmat szoktatni, nevelni kell valamire, ha czélt akarnak elérni. De mégis mi a tapasztalat ? A társadalom java része közönyös e mozga lommal szemben. És nem csodálom. Mert utóvégre is a fogyasztóra nézve az teljesen közömbös, honnét ered az áru, külföldről-e, belföldről e ? fő, hogy olcsó és jó legyen. Nemzetgazdasági szempontból azonban másként áll a dolog. Korlátokat kell állítani a külföldi portékáknak, melyek a belföldi termelésre sok esetbm sorvaszíólag hatnak. Ezen baj megszüntetését célozza az iparpártolási mozgalom, a mi azonban a kereskedelmi és gazdasági szabadság hátrányára van, a gazdasági élet természetes fejlődésmenetét megakasztja. De egy nemzetnek első sorban saját jólétére keli törekednie és épen ezért nem helytelen gazdasági politika az, mely első sorban a belföldi iparversenyt igyekszik előmozdítani azt helyes irányba terelvén, csak azután en gedi át a külföldivel való versenyre. Ebbe bele is nyugszunk, de az irányok, melyekkel ezt megvalósítani akarják, tévesek, nem a természetes u’on haladók.

Kárba vesznek a magvas czikkek, hazafias beszédek, lelkes falragaszok; a fogyasztó közönség nem fogja az iparpártolás ügyét dűlőre vinni. Mert a fogyasztó közönség csupán azt vásárolja meg, a mit a kereskedő vagy iparos elibe tesznek, a minek belföldi vagy külföldi voltáról vajmi ritkán győződhetik meg a fogyasztó. Hiába tiltakozhatik esetleg a vevő, hogy a szóban forgó áru külföldi, ez mit sem változtat a kereskedő álláspontján, rá fogja ő az idegenre is ж „honi termék“ elnevezést.

ily módon tehát nem a fogyasztó közönségen, hanem magákon a termelőkön, az iparosokon, a közvetítőkön, a kereskedőkön múlik, hogy tényleg magyar és ne idegen termék kerüljön forgalomba.

A mozgalom első és természetes útja az iett volna, ba az iparosokhoz és kereskedőkhöz és nem a fogyasztó közönséghez vezetett volna. A kereskedők és iparosok vannak közvetlenül hivatva, hogy a közönséget, magyar ipartermékek vásárlására szoktassák és nem megfordítva. (Tudom sokan lesznek, kik ehenkezö nézetet vallanak.)

Immár két hosszú esztendeje, hogy az ipar- pártoíási mozgalom felkeltette a sziveket, lelkeket, feltárva az ipar nyomorúságos helyzetét, követeli; „pártold a magyar ipart,“

Az lett voina a legtermészetesebb formája a mozgalomnak, ha a munkások, az ipartermékek készítőinek helyzetét tűzte volna ki czéljául; ha feltárva a munkások és nem az ipar nyomorúságos helyzetét, követelte volna „pártold a magyar munkást“. Hisz ez termó szetes is. Azt hiszem, első sorban az embert keli megbecsülnünk, ha azt meg fogjuk becsülni, úgy akkor tisztelni, pártolni fogjuk egyszersmind munkáját is: az iparterméket. „Pártoljuk a magyar munkást“, természetes folyománya lett volna: „pártoljuk a magyar ipart.“ És nem megfordítva,

De különben az okos politika megkívánja, hogy a közgazdaság első sorban társadalmilag legyen szervezve. Az iparpártolás kérdé sénél pedig osakis a munkás társadalmi helyzetéről lehet szó. Itt tehát a munkások és kisiparosok s nem a nagyiparosok és gyárosok társadalmát kell rendeznünk, a hol a tőke egymagában is képes rendezni, UU