Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-17 / 25. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Junius 17. 25. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill. Fél „ 6 „ - . Négy. „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Krach előtt...! Közéig a junius. Piros pipacs, kék búzavirág nyílik . Megszólal a pitypalatty ... Hirdeti a napsugaras kedves idény eljövetelét, amelyet „holt szezonénak tisztel a mai módi. Boldog ország ilyenkor ez a Magyar- ország. Még a politika is szünetel benne. ügy kell, hogy szüneteljen minden. Fürdözzék utazzék, szórakozzék és vigadjon mindenki. így hozta be, igy kívánja a — mai módi. És amit a módi diktál, annak meg kell lenni. Kerüljön akármibe, áldoz érte vért, életet, vagyont, boldogságot és gyakran becsületet is a társadalom. A legutóbbi években már nagyon sok áldozatot szedett. A köznyomor évröl-évre ijesztőbb mérvben lépett föl az országban s az igények nem idomultak hozzá. Ellenkezőleg: napról- napra divatosabbak, szeczessziósabbak legyünk. Szüli ez azután a sok megdöbbentő szomorú jelenséget. A kapczabetyár, a csirkefogó mellé odakerült a bankóba- misitó sikkasztó gavallér a vádlottak padjára, az öngyilkosokról három év krónikájában több parfünös szalonkabátot, mint daróczot húztak le a morVigasztalan szomorú lett a közép- osztály helyzete. A modern kor a czifranyomoruság letéteményesévé tette. Két vigasztalója van : a hitel és a revolver. Ha egyikből kifogyott, a másikhoz folyamodik. Azután marad hátra család, amely koldulni szégyenl, dolgozni rest, lemondani nem tud s megszül a bűn. Ilyen társadalmi viszonyok mellett közéig az idény, amit a módi „holt szezou“-uak nevez. Hajdanában örültünk neki. Aratás előtt álltunk Magyarországon. Megduzzadt újra a bugyelláris. A holt szezon az öröm szezonja volt. Az idén sötét következményeket sejtet. Nagy krach előtt állunk. Igazi halott szezon Ígérkezik. Egy sereg vállalatot készül halottá tenni. Már beköszöntött hivatalosan akkor, mikor január elsejét datáltuk. Az év egész első fele egy ijesztő, csendes holt szezon volt. Sehol semmi élet, semmi jövőbe vetett remény. Mintha egy irtózatos háború viselte volna meg az országot. Mindenütt a legnagyobb szükség, nyomor. Sehol pénz nem csörgött, Ipar, kereskedelem, művészet, minden, mindenfelé pangott. Egy sereg hatalmas ipari vállalat jutott koldusbotra. Mindenfelé csak sopánkodás és jaj telíti meg a léget. A szükség nyomását kínosan érezték fenn és alant. A hitel óriási mérvben megrendült. Bankok, pénzintézetek, szűkkeblűén elzárkózni voltak kénytelenek ott is, ahol előbb két kézzel olvasták le az aranyat. Senki sem tudja, mi e nyomorúság oka. Senki sem veszi észre, hogy annak a bizonyos módinak milyen jelentékeny része van benne. A jövedelem immár végképp nem bírja meg az igényeket, amelyre annyian építettek, alapítottak. Az agyag kolosszusra súlyos köveket emeltek. A hatalmas épületnek össze kell roppanni. Már roskadozik, inog. Ropogása báutó. Beáll a túlzások törvényszerű eredménye: a reakczió. _____________ A „KUN-HALAS“ tárczája. Hépclalolv i. Iharfából készült az én furulyám, Azért jönnek a lányok a hang után. Fúvóm,fúvóm kora reggtöl napestig, Ki lesz az én boldog párom, Nemsokára kitetszik. Hej ! ez a szó, furulya szó de csalfa, A gazdája fejét иду megzavarta ... Annyi a lány, mint a virág a réten, Nem tudom, hogy kit éltessen, Szerelmetes beszédem. Hej! ez a szó furulya-szó de árva, Nem hallgat már senki siró szavára, Egy volt, aki megértette nótáját, De a néma temetőbe, Sötét sirbd bezárták, II. Piroslik már a cseresznye, Egy kis madár kóstolt bele. Piroslik a rózsám arcza, Az én csókom ott ég rajta, A madárral nem cserélnék, Mind megeszi cseresznyéjét, En meg annyi csókot adok, Amennyit csak csókolhatok ! * Taksonyi József. Az elcserélt anyós. (Vallomás a vizsgálóbíró előtt.) Hát bizony, szégyen ide, szégyen oda; leittam magam a rogyásig. A gyalázatos vin- kó elfcolonditotta a fejemet, én meg elbolon- ditottam a kasszafrajia fejét; a kávésnak pofonokat Ígértem, én pedig kaptam is vagy kettőt, hogy kitől, máig sem tudom. Három boros üreget a földhöz vágtam, a klarinétossal hajba kaptam, mert rettenetes hamisan fújta „tarara bumm dihéM. Mikor aztán kifizettem a zechemet, a fizető pinczér szó nélkül nyakon csipett és úgy kiióditott a kávébázból, mintha sohasem lettem volna odabenn. £z ellen ugyan appelláihattam volna a kávéshoz, de a mint ismerem, helybenhagyta volna az Ítéletet és ráadásul helybenhagyott volna engem is. Szóval, kimulattam magam a rogyásig és indultam hazafelé. A kerepesi- uton barátságot kötöttem egy utczaseprővel s a jámbor egészen hazáig kisért, sőt még a csengőt is megnyomta, hogy megkíméljen a fáradságtól. A házmester félóra múlva ajtót nyitott és elém tartotta markát, várva a kapupénzre. Természetes, bogy beleköptem a markába, mire a jó ember elkezdett rémitően káromkodni és ott hagyott a sötétben. Nagy nehezen lakásom elé jutottam s akkor elfogott a rémület, mert, noha forgott velem a világ s a csillagos égen komfortábiinak néztem a gönczöl szekerét; mégis eszembe jutott, hogy egy-két perez múlva szemtől szembe állok a feleségemmel, meg az anyósommal. Szent Nepomuk 1 micsoda zivatar előtt állok 1 Nem merek csengetni, hanem „csak úgy kopogtatok, piszegek, köhiutek, megiut kopogtatok, mig végre Zsuzska kinyitja az előszóba ajtaját s én belépek — lábujjhegyen, miközben kevés híjjá, hogy hányát nem esem. Zsuzsika szürnyüködve szól hozzám : — Jézusom, már megint be tetszett ká- íolni ? — Pszt, Zsuzsika 1... Pszt!... — Már meg Zsuzsikának szólít I Nó nem szeretnék a bőrében lenni. Az öreg nagysága
