Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-10 / 24. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Junius 10. 24. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség, és kiadó- hivatal; Fö-uteza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Or. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap, Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill, Я Ö n я Négy. „ 2_ „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. irtodén vasárnap. Politika a községi rendszerbea. Szeret a magyar politizálni. Politizálás mellett kellemesebb izü a karczos, jobban szuperál a pipa. A politizálás a magyar vérében rejlik, mint szivében a honszeretet. Az ország dolga élénken érdekli s ha tettel nem segithet, legalább szóval akar rajta segíteni. Borivás közben meghányja-veti a politika minden napi mozzanatát, megmondja véleményét és panaszkodik a rossz időkről. A magyarnak e tulajdonsága korántsem becsmérlendő. Okosat vagykevésbbé okosat is mondjon a haza dolgairól: az, hogy beszél róluk, tanúság, hogy szereti hazáját. Nem is szólnék, csak dicsérőleg, a magyar jellemvonásról. Hiszen a magyar polgár borközi politikája, melylyel hazáját minden áron boldoggá akarja tenni —- ha alig is tudunk rá példát, hogy valaha valamit használt vohia — ritkán árt. A föld még mindig tengelye körül forog, az ország szekere még mindig szokott göröngyös utján döczög, bármenynyire is iparkodnak azt a korcsma asztala mellől tolni. Mondom, nem vesztegetnék ez ártatlan mulatságra egy szót se, ha mégis itt-otti kellemetlen utóize nem volna. A magyar vérré vált politizáló tulajdonsága ugyanis a komoly politikai jogok gyakorlásán s a korcsmákban folytatott, kevésbbé komolyan veendő politikai szóbarczain kívül is, kelleténél tágabb helyen érvényesül. A képviselőválasztások kemény tusái a képviselő megválasztásával nem szűnnek meg. A peticzionális és peticzió nélküli utójátékok sem képezik még a polgárok gyakorlati politikai ténykedésének végét. Nálunk Magyarországon a politikának sehol sem szabad szünetelni s a politikai pártállásnak minden, vagy legalább is a legtöbb bármily irányú akcziónál ki kell domborodnia. S ez már baj. Mert a politikának v,an .otthona s_a politikára hivatott testület és tényezők hatáskörén kívül sem a községházában, sem bárhol másutt helye nincs. A szőkébb körű érdekeket nem szabad a politika általános terére vinni. E helyett mit látunk különösen a községi rendszerben ? Áskálódások, ármánykodások folynak a politikai ellenI felek ellen. A községi képviselőválasz- I fásoknál nem az illető jelöltek képességeit, érdemeit, jellemét nézik, hanem politikai pártállását. Az a döntő, hogy a politikai párt érdekeit miként képes az illető előmozdítani. Klikk-rendszernek nevezik rendesen ezt, pedig nem az, vagy csak nagyon riíkáD. Mert a klikkek önös érdekeket szolgálnak. Általánosságban pedig Magyarországon — ha igazságosak akarunk lenni, be kell ösmerni —- a közpályán működő polgárok ügybuzgók és lelkiismeretesek s a köz érdekeinek rovására nem szolgálják saját érdekeiket. Ez a szabály, melynek kivételei hazánkban ritkábbak, mint másutt. Nem a klikk-rendszert kell okolni, hanem a politizálás módnélküli kiterjesztését minden közügyre. Ez a pol itizálás okozza, hogy a községi életben a béke nem talál állandó nyughelyét. Ez a politizálás okozza, hogy a legéletrevalóbb eszmék és törekvések nem ölthetnek testet; ez okozza, hogy néha egyesek hibáit a közjó rovására eltussolnak; ez okozza, hogy a községi képviselő testületekben a kisebbség rendesen elkeseredett s elkeA „KUN-HALAS“ tárczája. A fekete szín. Irta: Dr. Bohoska Soma. (Folyt, éa vége.) Karlsbad, 2(»/5 900. Egy másik kép. A szelíd szőke hölgy, zsíros otthonkában, fején megrakva papirtekercsekbel karos székében ül, valami franczia regényt olvas, bizonyosan Kocktól! A férj napi munkáját bevégezve fáradtan tér haza. „De édesem 1 Mily különös kinézósed van megint, mindig előre örvendek, hogy a fára- daimas nap után élvezetes estét tölthessek csinos nöcskémmel és — * „Jól tudhatod, hogy nem örömest öltözködöm.“ „Te te nem örömest öltözködöl“, szól a fél j szemrehányólag, akkor ne öltözködjél ha az utczára — Talán indusnők módjára futkározzam ? Hát azt kívánom én ? Szól a férj, én csak azt nem szeretem, ha valaki az utczán fényt üz, czifra és otthon szegényes, ronda. — Ti nők csak akkor öltözködtök, ha bevásárolni, sétálni, templomba, vagy hangversenyre men teb, tehát csak akkor; a midőn éppen felesleges. Egyszerű ruhában olcsóbban vásárolhatnátok és buzgón imádkozhatnátok. — Ott hol a séta élvezet, mezőn és erdőben, a hangyák és nyulak nem bírálják ruháitokat, s a színházba, hangversenyre az előadás, vagy uj köpenyíek és hajdisztek miatt jártok ? Mily pedans vagy 1 Éu pedáns ? A férj fűzbe jön, a szelíd szőke nyugodtan ül székében, körmeit tiporgatja, fogait vájja s könyvének tábláján dobol. Ki találod-e mit dobolok ? A férj már erőssen bosszankodik. A Rákóczi indulót, szól a nő közönyösen. Igen jól illik lázongó véredhez. En egészen nyugodt vagyok, fele! a szőke szelíden, te jöttél izgalomba. Nem szólok utczai és színházi öltözéked ellen, de ne unasd mag az otthont velem. Az én otthonkám oly kényelmes, válaszoló a nő. Rajongok érte, dühöng a férj, de nem az oly foszlányért és piszkosért mint á tied, viselj itthon kényelmes, szép, jó felöltőt, mi oly szépen veszi ki magát a német alföldi genre képeken. A képen igen szép, nevet a nő. De az alföldi nők hordják is. En nem vagyok alföldi, Yálaszolá a szelíd szőke, megzavarhatlan hidegséggel. De ha kérlek. Ne untass, erre ásítani kezd, elveti magát székébe és íovább olvas. A férj dühöng, de a nö nem hallgat reá. Egyszerre csak keblére ugrik macskája, megsimogatja és igy szól: Boldog állat, neked az uíczán és ittbou mindig egy toiletted van, veled senki sem veszekedik, a te életedet senki sem keseríti meg. Oh azok a szelíd szőke hölgyek 1 Oh azok a tüzes barna nők ! Tessék választani! Hisz ezek férjes nők ! Igaz, de vonatkoztatással érthetni róiuk az asszony palántákat a lányokat is, kik az elébbiekkel egy bordabeliek . . . Sokan irtóznak a macskáktól, különösen a feketéktől. Boszorkány természeíüeknek gondolják, amennyiben bizonyos, hogy képzelt kisértetek kíséretében rendesen ott vannak vannak kik az ellenszenvet a fekete nők és fekete macskák közötii hasonlóságból merítik. En nem tudom, hogy hasonlitanak-e ? Annyi bizonyos, hogy a macskákban sok a tetszel;
