Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-14 / 3. szám

A viros 1899. évi ügyforgalma.

A városhoz a mult év folyamán beérkezett összesen 22,298 beadvány, illetőleg ügy drb., — a mely az egyes igazgatási ágakban a következőleg oszlik meg:

1. Közigazgatási ügy érkezett 11,556, — ebből elintéztetett 11,407, — hátralék 149.

2. Gyámhatósági ügy érkezett 1708, — ebből elintéztetett 1671, — hátralék 37.

3. Rendőri ügy érkezett 6158, — ebből elintéztetett 6137, — hátralék 21. A rendőri ügyek igy oszolnak meg:

a) kihágási ügy 1020,

b) toloncz ügy 191,

c) cseléd-könyv ügy 169,

d) munkás könyv ügy 106,

e) bűnügyi panasz 130,

f) a csendőrség bűnügyi jelentése 102,

g) egyéb folyó ügy 4440.

4. Kőzségbirói beadvány 2204, mely mind elintéztetett.

5. Mezőrendőri ügy érkezett 672, amely mind elintézést nyert.

A város ügyforgalmában az összes hátralék : 207 drb., amely az egész ügyforgalomnak V107 részét teszi.

A mai számunkban közölt költségvetés kapcsán érdekesnek tartjuk kuriózumként megjegyezni, hogy szemben a múlt évi szorosan vett adminisztrationális kiadásokkal, a 29,455 frttal, tekintettel az elintézett 22,091 drb. beadványra, minden egyes beadvány 1 frt 32 krba került a városnak, a mi elég drága közigazgatásnak mondható.

Még égj szó.

A főgondnok és presbyter választási ügyében közöltetett írásban is az érdekeltekkel az Abonyban 1899. dec. 12-én megtartott tárgyalás alkalmával hozott és szóval meghirdetett ítélet.

Múlt számainkban részletes tudósításokat hoztunk ezen sajnálatos ügy minden fázisáról, mert kötelességünknek tartottuk, hogy hű képét adjuk ezen monstre panaszos ügynek, melynek tiszta ismerete minden esetre szükséges ahhoz, hogy a közönség igazságos véleményt alkothasson az ügy egész menetéről.

Nekünk nem lehet czélunk és feladatunk sem pró- sem contra állást foglalni; a mi kötelességünk csak az ügy igazságos megvizsgálásáig s az igazságos bírálat mon- j dásig terjedhet, — a mely mellett mindenki oly álláspontra helyezkedhetik, a mely véleményének leginkább megfelel.

Az Ítélet rendelkező része, — a melylyel a panaszosok elutasittattik, — mindenki előtt ismeretes lévén, egyedül csak az indokolás közlésére szorítkozunk, — a mely igy hangzik :

Indokok.

Mert a panasz tárgyát az képezte és képezi, hogy a Halason 1899. junius 28-án megejtett főgondnoki, a presbyterium! és gazdasági gyűlés tagjai egynegyedrészének választása körű; a választók névjegyzéke a törvényeknek megfelelően összeállítva nem volt vagyis az összeállítás által némelyek jogaiktól megfosztottak, még mások jogosulatlan és illetékteleneknek a választásnál esetleg jogadatott és biztosit tatott.

Minthogy azonban sem az Írásban beadott, sem a szóval előterjesztett panaszban megnevezve senki olyan nem volt, aki akár választási jogától megfosztatott volna, az pedig épen panaszosok által becsatolt okmányokkal és szóbelileg tett előterjeszté- sök által igazolást nyert., hogy a halasi egyház elöljárósága, nemcsak minden törvényes de gyakorlati módot is elkövetett arra, hogy a választásról nemcsak minden adófizető egyháztag, de általában minden egyháztag tudomással bírjon, ugyan azért panaszosokat kérelmükkel mint alaptalannal elutasítani kellett.

A költségek egyetemleges, de egyenlő arányú fizetése azért volt megítélendő, mert a szóbeli előadás folytán a bíróság

panaszosoknak az egyház irányában való ügybuzgalmukról győződött meg- — stb. Ádám Kálmán s. k. Ansos János g s. k. e. m. gondnok, Osekey István s. k. ii e. m. e. aljegyző (P. H.)

Olvasva ezt az ítéletet, az egyház biró- i, ság iránt való minden reverentiánk kije- lentése mellett is kénytelenek vagyunk constatálni, hogy ez az indoklás jogászi- rabulisztika akar lenni, — de hát — amint a példa bizonyítja — papi emberek ehhez

il vajmi keveset értenek — Mert:

először is, a rabulisztika a való tények, állítások forgatásából, más-más oldalról való megvilágításából áll s nem abból, hogy valótlan tények állíttassanak a vita, a kérdés élére. Ez az Ítélet is azért omlik össze, mert az indoklás alapjául vett leg főbb erősség nem létezik. — vagyis valótlan az, hogy a panaszosok panaszát az képezte volna, hogy némelyeknek jogosu- V latlanul és illetéktelenül a választásnál szavazati jog adatott, vagyis, hogy néme- 7 lyek jogosulatlanul szavaztak le. A panasz tárgyát ez nem képezte, — tehát ez az

■ Ítéleti indok egészen elesik, — és ami fő • — nem azért esik el, mert téves, vagy

törvényellenes, hanem mert nincs ! ® Az ítélet másik indoka az, hogy mert . panaszosok nem igazolták, hogy ki fosz- 1 tatott meg választási jogától, panaszuk alaptalan. Ez már rabulisztika, a tények megfordítása Csakhogy ebben se szeren s esés az ítélet, mert ott fordít, a hol fordi- ” tani lehetetlen, s az erdőben nem látja a г fát; Hiszen Szánthó klek előadta a tárgyalás során konstatálta, hogy :

„A vizsgálat és ennek során a felek által tett nyilatkozatok szerint a panaszosokra meg van állapítva, hogy: tény,

. a választási névjegyzékbe csakis azon 1 adózók vétettek fel, kik nemcsak a rendes fejadót, hanem ezen kívül a főgimnázium építése folytán kivetett 20’/„-os adót is befizették.“

Tehát ezen tény nyel szemben az egyház megyei bíróságnak nem azt kellett volna 1 keresni, hogy lei az, a ki megfosztato t ’ választói jogától, hanem arra kellett volna nyilatkoznia, hogy a fenti eljárás törvény es-e, vagy törvénytelen. Mert ha tör vényes, akkor senki sem fosztatott meg 1 választói jogától, de ha törvénytelen,

. akkor tényként megállapítható, hogy, ige- í; nis, többen fosztattak meg választási l ; joguktól, de hogy kik voltak ezek, az teljesen lényegtelen !

í A harmadik indok az, hogy az egyház J! elöljárósága minden törvényes és gyakorlati módot elkövetett a választás tudomá■ sül hozása körül. És ennyi indokkal az : ítélet megelégszik, — mi nem. Nem, mert 1 nem tartjuk meggyőzőnek, nem tartjuk:

" igazságosnak és törvényesnek.

Ki kellett volna terjeszkedni arra, hogy J törv nyes-в az :

a.) hogy a választók névjegyzéke az ; J egyház tanácsnak be nem mutathatott, az L által jóvá nem hagyatott; i b.) hogy ez a. névsor közszemlére ki : nem tétetett; ki nem nyomatott;

» c.) hogy a választásra vonatkozó értesiI tés kinyomatott ugyan, de ki nem oszta- tott;

d.) hogy a szavazás együttesen eszkö- I zöltetett főgondnokra, presbyterekre, gazdasági gyűlés tagjaira stb.

Mert a törvényesség kérdését nemcsak a választási határnap közhírre tételében tudomásra hozásában kell keresni, hanem

■ az egész választási eljárásban, a milyenek a választási névsor összeállítása, jóvá hagyása, közszemlére való kitétele, I kinyomása, választó gyűlés egybehi. vása, s meg a választási aktus, a szavazás !

, Ki kellett volna terjeszkedni a < ana szosok által hivatkozott egyházi törve- \ nyekre és rendszabályokra.

Ha ezt teszi az egyház megyei bíróság, — Ítélete tab n megnyugtató lett volna,! de igy könnyen azt a feltevést keltheti, í hogy az ügy elől ki akart térni

Sajnálatos, hogy a bíróság egy elfő- j gadható Ítélettel még mind ez ideig nem |

г' győzte meg, nem világosította fel a közönig ] séget, hogy igaza van-в a panaszosoknak, s i vagy nincs, — tehát mind ez ideig nem

■ hozta meg azt a megnyugvást, ami egy ily nagy egyház község békés fejlődéséhez- és a vallási érzés erősbitéséhez elenget- hetlen feltétel!

r \

i

l Hangverseny és táncz.

Hosszú szünet után ismét egy olyan j élvezetes esthez volt szerencsénk, mely I műérté ét tekintve a legelsők között fog- 3 lalhat helyet, abban pedig, hogy mennyi- ■> ben érte el a czélt a melyért rendeztetett c és mennyiben felelt meg a hozzá fűzött várakozásnak : határozottan páratlanul áll.

1 A tanító testület által rendezett hangver■ senyt és tánczvigalmat értjük, melyet a

■ Budapesten épült Tanítók háza javára f.

1 hó 6 ikán tartottak meg a vendéglő nagy- ' termében.

1 Közönségünk tán még egyszer sem 1 nyilvánított akkora és oly általános ér- 3 deklődést, mint ezen est iránt, mit leg- I jobban azon szerencsés körülmény bizo- ' nyit, hogy az előadás napjáig kétszáznál t többen váltották meg helyüket. Ez maga biztosította az anyagi sikert. Pedig a java ; része csak azután következett: délután í és estve, mikor a belépőjegyek váltása szakadatlanul folyt, úgy, hogy az ember- öiikénytelenül is azt kérdezte: ki, hogy i és hol ? lógja elhelyezhetni az érdeklő- dőlmek ezt a roppant tömegét. És akaratlanul is a szegény szintársulat jutott

; eszünkbe. Ha bár csak két három heten- . ként fél, nem, harmadrész enynyi nézőt hozhatott volna össze, akkor most: „vigan [ dudál a portugál.“ — A rendezőség külö- . . nősen annak ifjú tagjai, kik az érkezőket . már a folyosón finom előzékenységgel fo- [ gadták, az előbbi kérdésre bámulatos i ügyességgel adták meg a feleletet. Gyor- r san, a mellett csendben, zajtalan úgy el- L1 helyezték ezt az óriási közönséget, hogy ; i panaszról, disputáról, aprehenzióról — t már a mint ilyenkor szokás — nem hogy . I szó lett volna, de még csak ideje sem volt rágondolni senkinek. Pedig mondjuk,

* hogy a félezerből egy sem hiányzott.

A műsor első száma Hüber K. férfi !| négyese, az „Édes hazám* volt, melyet [ I Id. Balogh László zenetanár ur nagy gonddal tanított be. A mai alkalomra alakult dalárda e szép, de egyúttal nagyon

■ nehéz dalt, mely az ódái lelkesedés felé hajlik, rendkívül szépen adta elő. Mind.1 járt észrevehető volt, hogy nem csak je- .! les mester tanította be és dirigálja, hanem : az is, hogy a dalárda olyanokból áll, kik nemcsak zenei érzékkel, de zenei tudással is rendelkeznek. Csak igy érthető, hogy aránylag rövid idő alatt a szép dalt nem ! csak betanulták, de képesek is voltak ily prccziz előadásában bemutatni. Tanár és tanítványok egyaránt kiérdemelték azt a ; viharos tapsot, melyei a közönség a műsor ezen számát jutalmazta.

Most Szabó Попка к a. -lépett a dobogóra, hogy a „Menyasszony“ monologot előadja. A kisasszonytól, kinek ma ■volt első nyilvános fellépése, hogy úgy mondjuk, szinte vártuk, hogy küzdelme lesz a lámpa lázzal. Azonban kellemesen csalódtunk, mert szerepét, daczára hogy huruttal küzködött, oly kedvesen, annyi bájjal adta elő, mely akármelyik naivának is dicséretére vált volna. A rendezőség egy szép csokorral, a közönség pedig tapssal és éljenzéssel jutalmazta szég elő- j adását.

A műsor harmadik száma Pipis Ida I kisasszony éneke volt, ki Szentirmainak egyik bánatos magyar dalát énekelte tiszta. finoman csengő hanggal, mely azon három év alatt, hogy alkalmunk volt hallani, melegségéből, érzés teljes tisztaságából mit sein veszített. Énekét, melyet a i közönség alig győzött tapsolni, Id. Balogh, De. Ilodossy, Pintér R , Ifj. Balogh és I Szentpétery urak kisérték megfelelő fi- j nőm simulékonysággal. Pipis k. a. ki I nagy hatást ért el, ezt még fokoz.ta azzal,