Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-05-20 / 21. szám

amit ráparancsolnak birság és végre­hajtás ellenében. Első sorban humani­tárius intézmény a munkásbiztositás és igy egészen más szempontok alá kell esnie, mint az adózás vagy a katonai szolgálat Az intézmény részére évi államsegély van kilátásba helyezve, az első évben valami 100000 korona. Hát ez nem valami sok, de valószínű s mi bízunk is benne, hogy ezt az államsegélyt jó­val fel fogják emelni. Megjegyezni kí­vánjuk, hogy igen nagy áldozatokat az államtól nem várhatunk, de ne is várjuk már azért sem, mert csakis ab­ban az esetben fog prosperálnia mun­kásbiztositás intézménye, ha teljesen a maga erejéből tartja fenn magát. A tervezet szerint a munkások heti 20 fillérein kívül a munkaadók és a birtokosok is hozzájárulnak a munka- biztositási bevételének gyarapodásához S mig a munkást nem kötelezi a be­lépés, addig a tervezet értelmében egy birtokos s egy munkaadó sem vonhatja ki magát az anyagi kötelezettség alól, melyet a munkásainak biztosítására ráró. S igy is van az rendjén. Lényeges ez az uj intézmény nép­szerűsítésében s nagyban hozzájárul, a tervezetnek azon része, mely az orszá­gos pénztárnoknak, de meg a fiókok­nak is messzemenő autonómiát biztosit. S ezeket az autonomikus jogokat azok fogják gyakorolni, kik az intézményt fentartják: a munkások és a birtoko­/ a vízben s azt gondoltam, bogy kölyök czápa vagy tengeri kutya, mert épen olyan alakú volt. A hal roppant erőlködést fejtett ki, hogy elmeneküljön, de én két kézzel húztam magam felé, mindaddig, mig egészen közel jutván, egyezerre borzasztó ütést hallottam a csónak fenekén, mintha valaki egy karóval lyukat bökött volna rajta. Ezután pedig húzhattam a maozagot, a hogy birtam, nem jött odább egy ujjnyival sem többé. Mir azt gondoltam, hogy a hal elment s a horog beleakadt a csónak ímekibe. De nem úgy Zaid 1 Kihajolt a csónak oldalán, a mennyire csak birt, s egyszerű birántotta a ha'at a csónakba kopol- tyújánál tojva. Most láttam csak, hogy fog­lyunknak e# hosszú orsó forma szívó készü­léke van a feji hátulján, melylyel oda kapcsolta magát a csónrkhoz. A czethal szyók osztályának egyik pél­dánya volt a rtnora-fajból, és pedig jó nagy hal. Kivévén befle a horgot, megint a czethaj felé fordultunk, ue'y lassan mozgott tova; és még két ilyen zivó halat fogtunk ugyan ily módon. Ha a ho^ct a kellő helyre dobtam, mindig fogtam egy halat, s az ha huztukj mindig oda jött s csónakhoz kapcsolta magát. Ha a horgot ngyon közel dobtuk a czethez, annak nem volt semmi haszna; mikor igy tettem, sohasm kaptam semmit. Észrevettem azt is, hogy щек a szívó halnak, melynek igen hosszú, éle fogai és igen rövid fölső állkapcsa van, a rominai voltak azok, melyek az apró halakat a ;yegőbe ugratták. (Vége köv.) sok. így kerül egymás mellé a zöld asztalnál a gazda és a cseléd, a mun­kaadó és a munkás, az ur és a szolga. Az óriási jelentőségű tövényjavaslat, lehet, hogy még az idén törvénynyé válik. Ha jól megcsinálják a törvényt, az korszakalkotó lesz. — Hol lennénk ma, igy szólt a miniszter az ánketon — ha ezt a tör­vényt már 50 év előtt elfogadtuk volna ? ! Ez a mondás világos bizonyítéka annak, mily sokat vár a miniszter a munkásbiztositástól. Mi is sokat várunk s velünk együtt mindenki, aki a haza és az istenadta nép sorsa iránt érdek­lődik. Közgyüléá. A város képviselő testületé folyó hó 17 én tartott rendkívüli közgyűlést, melyen a még mindig beleg polgármes'er helyett Dr. Bábó Mihály főjegyző elnökölt. A gyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Mindenek előtt tudomásul vette a közgyű­lés a márczius 28-án megejtett községi kép viselő választás eredményét, s ennek folytán megalakulván. Dr. Babó Mihály főjegyző az őszinte részvét hangján tette meg előterjesztését Vári Szabó István polgármester betegségéről s kérte a közgyűlést, hogy polgármester urat egészsége helyreálltáig szabadságolja, s s az ügy vezetés érdekében a helyettest jelölje ki. Képviselő testület polgármester betegsége feletti sajnálatának adva kifejezést öt sza­badságolta s holyet'eséül felkérte és kijelölte a főjegyzőt, ki erről a megye alispánját je leütéssel értesítette. Az esküdtképes egyének összeírását eszközlö küldöttség tagjaiul a közgyűlés id. Gál Lajos és Mészöly Istváu képviselőket küldte ki. A villamvilágitás ügyében a város Zigány Zoltán bposti tanár к özött kötött szerződés jóváhagyó megyei határozat tudomásul véte­tett, va'amint a kir. pénzügyministerium azon értesítése is, hogy az italmérési jövedelemből a város évenként 688 korona jutalomban részesít tetik. A Halas—Bács-Almás—rigyiczai keskeny vágányu vasút kiépítésére vonatkozó kereske­delmi ministeri pártoló véleményt tartalmazó leiratot a közgyűlés tudomásul véve kimondta, hogy az ügyben akkor határoz, ha az enged­ményesek kérelme előteijesztetik. Ezzel аг ügygyeí alkalmilag foglalkozni fognak. A vármegye közúti költségvetése, s a köz­ségi közlekedési utak ügyében kelt minisz­teri határozat,, s a város erdejének állami kezelése ügyében kelt közigazgatási bizotsá- gi végzés tudomásul vétetett, miután a jelen­legi állapotán változást egyik sem tesz ; va íarnint tudomásul vétetett, a kir; járásbíró­ság azon ítélete is, mely szerint a város el­vesztette a Sóstói halászati 55 frt bérösszeg követelést, azon okon mert annak idejében a sóstó kiapadt, s igy halászatot a bérlő nem eszközöltette. A rendörlaktanya telkéhez Kolozsváry Kiss István által felajánlott 39 nsz. öl terület megvételét közgyűlés mellőzte. Jobi féle ho­mokhordó hegy eladása ügyében pedig ár­verést rendelt. A csendőrlaktanya és korona gyógytár helyiség bérbeadására a vonatkozó szerző­dések jóváhagyat'ak. Az ipariskolai bizottság tagjaiul megvá lasztattak: Horváth József, Tihy Gusztáv, Hajnal József, Vám István, Kaszás Lajos, Horváth István, Faragó Benő, Kiss István, KáDya József, Bornemisza Benő, Rótb Péter Horváth Ferecc7, Tóth Imre. Kívánságok és nehézségek. 1867 ófa hivatalnokaink fizetése alig vala­mivel emelkedett. Átvettük akkor az abszolút korszak rendszerét. — innen jutott be szol­gálati pragmatikánkba a rangfokozati rendszer is — s azon reformok, melyek e faarmadszá zad folyamán e téren végrehajtattak, inkább a kiegyenlítő rendezés, mintsem a kor igényei­hez mért gyökeres átalakítás mozzanatai voltak. Indoka ennek korántsem a kormány- közegek szükkeblüsége, hanem azon tagad­hatatlan tény volt, hogy államunk anyagilag nem birt annyira moggyarapodni, hogy folyton szaporodó alkalmazottait megfelelőbb ellátás­ban részesítse. Mert ime; iparra és kereske­delemre gyáralapitási kedvezményekkel és kiviteli jutalmakkal, földmivelésre telepítéssel és parczeliázással, városépítésre házadómen- (ességekkel csalogatni kell a magyar honfia­kat : eladdig a hivafalkereséstől inkább vissza­tartani, kiírni, hogy ennél s annál a hivatal ágnál be van töltve s évek hosszú sorára előjegyezve minden állás; nincs ablak, a hová uj asztalt lehetne tenni. Elszaporodott a diplomás hivatalnok. — az anyagi javak termelését elősegítő osztály — de nem szaporodik kellő arányban az annyrgi javakat közvetlenül létrehozók osztá­lya. Mind többen vannak az igazgatók, de nem oly mértékben sokasodnak az igazgatót- tak sorai. A társadalom csoportjai nem állanak egymással kellő arányban, hiányzik az erők egyensúlya. Nem gyarapodott oly arányban a nemzeti jövedelem, mint a mennyi szükséges lenne hivatalnokaink illő eltartásához 1 E té­tel helyességének igazolására mi sem szolgál inkább, mint hivatalnoki körökből elhangzott az a nézet hogy apasztani keli a hivatalno­ki létszámot s akkor elegendő jut kinek- kinek abból az összegből, melyet államunk alkalmazottai javadalmazására szánhat. Mert ez összeg kiterjesztése, emelése csak bizonyos és igen szűk határokig lehetséges, már a most elmondottakból folyólag is. Kép­zelje bármelyikünk magát ama számvevőségi közegek helyébe, a kiknek hivatása leend a fizetésemelések összegének megállapítása s helyes elrendezése. Fejtörő s hálátlan egy foglalkozás. Talál nánk az előttük fekvő személyzeti tabellákon sokakat, igen-igen sokakat, a kiknek sorsán csak úgy javíthatnánk igazán, mint a kötelező korona számítás, hogy megkétszereznők a nekik járó összegeket. Tekintettel kellene ovábbá lenni kinek-kinek a családi viszo­nyaira s egy oly rangfokozati lajtorját találni feJ, melyeken kiki nemcsak az évek, de családtagjai szaporulata folytán is emelkednék s még száz és száz kívánalmat kellene figye­lembe venni, hogy igazságosan és méltányosan jómódú helyzetre segítsük államhivatalnokain­kat, Mindezt végrehajtani 6gy lépéssel s egy budget keretében, merőben lehetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents