Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-29 / 18. szám
IV. évfolyam Kun-Halas, 1900. Aprilis 29 18. szám Kéziratokat nem adunk ▼issza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : Dr. Hermán Ferencz. KUN-HALAS. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill. Fél , 5 , - , Négy. , 2 „ 59 , Egyes szám ára 29 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek io fillér. Nyltttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. A gép. A franczia kormánynak a szoczialista- csoportból vett tagja a párisi világkiállítás megnyitása alkalmából mondott beszédében elég merészen ünnepelte a munkát azzal, hogy szemébe vágta a jelen társadalmi berendezkedésnek, hogy ezentúl a gép lesz a király. A gép, melynek egyedüli czélja, hogy az erőknek felhasználásával anyagi ozélokat szolgáljon, a tulajdonosnak zsebét tömje és rabszolgájává tegye a gépnek a gép által a gép gazdáinak az embert. Mert Millerand, a franczia közmunkák minisztere, is jól tudja, hogy a gépet emberek vezetik ugyan, de a gép is vezet egy csomó embert, kényszeríti őket, hogy mintegy alkotó részeivé váljanak a szerkezetnek, végezzék azt a munkát, melyet maga a gép el nem végezhet. Az embernek tehát a gép mellett is joga van, hiszen ba nem olajozzák pontosan annak kerekeit, kárba vész a munkára kényszeritett természeti erő s bármily elmés legyen is a szerkezet, nem végezheti feladatát. Az emberiséget soha nem lehet az egyoldalú anyagiasságba bele olvasztani. A szellem megmarad mindenkor s nem dicsőbb volt volna-e a gépekben ünnepelni az emberi szellem hatalmát, mely a csodálatos konstrukcziókat kigondolja, megszerkeszti, összeállítja, mint ünnepelni az anyagiasságot, a gépnek munkájából eredő hasznot. Valóban illetlen szavak ezek egy szocziálista miniszterhez, a ki az emberiségnek szellemi kincsei helyett csak az anyagi hasznot mutogatja, a mi soha nem lehet végső czélja semmiféle társadalomnak, nem még a szoczializmusnak sem, mely bármelyik alakjában is az embert felszabadítani akarja az anyagiasság rab- lánczaiból, s ba a közős munkával elérhető közös jólétet veszi is alapjául az uj berendezkedésnek, nem nélkülözheti a szellem teremtő erejét, nem állíthatja a szellemek fölé az éllettelen gép szerkezetét, mely mindig csak eszköze leszen az emberiségnek. És soha nem lesz czélja a társadalomnak, bogy a gépek szolgálatában feszítse meg a legvégsőig az emberiségnek fizikai erejét A gép tette rabszolgává már is a munkást. S kinek a rabszolgájává? A géptulajdonosnak, a nagy tőkének. Az a társadalom tehát, melyben a gép a király, már itt van, ezért nem kell a szoczialista uraknak fáradniok — csak tessék pontosan végezni dolgaikat a gép mellett, vigyázni a kazánra, a nyers anyagra, a kész czikkekre, hogy a baszon minél nagyobb legyen. Igen, de kié ez a baszon. A gép mellett fára- dozóké aligha. Nem lesz ez még a kollektivista társadalomban sem, a kit a géphez osztanak be, az szolga marad ott is örökkön-örökké. Mert a ki a szellemi erők alárendeltségét hirdeti, az megrabolja a népek szabadságát. A szellemi szabadság éltetője az emberiségnek. A mi nagy, a mi dicső alkotás van a földön, mind a szellemi erőnek alkotása, mind a szellem diadalát hirdeti az anyag felett. És ba a szellem felette áll az anyagnak, bizonyára az emberiség szellemi czélja, törekvései is felette állanak az anyagiaknak. A szellem pedig folyton a tökéletességre törekszik, arra munkál még tévedéseiben is s ezért az erkölcsi jóra való vágyakozást soha ki nem irthatják az emberiségből. Az anyagiasság a gazdagnak A „KUN-HALAS“ tárczája. Mi a sziczíalizmus ? Mi is a szoczializmus ? Először megkérdeztem égj igen jó és okos barátomat, Ő beszélt az ó-korból. Elmagyarázta Mózes idevágó tanát, azután Stuart Miiből, Saint Simonról és Fourierről beszélt sok okos és szép dolgokat. De nem voltam okosabb. Elővettem a Lexikont. Ott találtam csak sok idegen urat: Kousseax, Locke, Hall, Godrin, Thompson, Plato. Becsaptam a Lekxikont. Ott voltam, a hol azelőtt. Annyit jegyeztem meg: „A szoczializmus egy egész csomó oly feladatnak a gyűjtőneve, a mely feladatok megoldását az emberek társas egyUtléte követeli.“ No ez is valami. De még nem az, a mit én keresek. Tovább mentem. A szomszédunk ban lakik egy nyugalomba vonult csizmadia. Szép fehérre meszelt házára olyan büszke, mint egy kis király. Keveset beszél, de gyakran. Ahányszor ablakunk alatt elmegy, jól benéz, nem talál-e benünket a közelben, hogy véleményét a dolgok mikéntjéről elmondja. Ot interjuholtam meg I — Gáspár bácsi, mit tart a szoczializmusról ? — Ugyan mit? Az egy csúnya jószág. Es mindennek az urak az okai. Ezelőtt a nőm ötven csizmát adott el a vásáron, most tíznek is alig van kelendősége. Azelőtt, a régi jó világban, házakat kerestek a mesteremberek, most a lakfizetésre sem igen telik. Biitatgattam az öreget: Dehogy nem. Most is vannak házaik. Ott van a Kürtös szabómester, meg a Huugli szűcsnek is milyen palotája van, hogy az Erős kalaposról ne is szóljair, a ki uj házának második emeletéről nézi le a világot. Csak iparkodni kell, dolgozni és meg lesz annak a látszata. Azt hiszem, a szoczializmus tulajdonképpen — munkátlau- 8ág. No hiszen. Majd, hogy nem toporzékolt az öreg. En egyre tüzeltem őt. Mind többet akartam megtudni tőle. Utoljára elmondta, hogy ezelőtt vasárnaponkint kél liba került az asztalra, meg öt meszely lisztből sütött rétestészta jól megtöltve, most meg két kicsiny csirkére is alig kerül. Azelőtt tiz-husz forintjával vihette a takarékpénztárba, most a hetenkinti két forint befizetését is alig győzi a vőjc. Ez a szoczializmus. fejezte be nagy haraggal, mig az uraknak, naponkint telik arra, hogy pénzt, adjanak ki egy kis jeges vízért, vagy fagyott czukros léért. Igen, ez a szo- czializmui. Ez az elégedetlenség, gondoltam magamban távoztakor, 0 som tudja megmagyarázni a szoczialisztikus szektákat, nem tud meggyőzni azok létjogosultságáról; de megtanít arra, hogy elégedetlen ember, igazságtalan ember. Azelőtt két liba került az asztalára, mert sokan voltak hozzá, akik elfogyasztották. Most a két öregnek két puhára sült kicsi csirke is elég. Házakat szerzett a régi időben, a mostaniban is az, a ki józan munkásággal tudja gyűjteni pénzét és szerencsével. A régi világban sem volt mindenig mesterembernek háza, ma sincsen. Gáspár bácsi 10—20 forintokat vihetett a takarékpénztárba hetenkint, azt elhiszem. De a régi emberek mesélik, hogy mind a két leánya bekötött fejjel ment a piaczra és nem átallotfa hazahozni a tele kosár zöldség és más egyebet, mig az unokája után arasznyi skatulát is a bolti szolga hozza haza. Az unokája is pedig csak csizmadia-leány. Hanem mikor a nagy takarítás ideje jön, bizony ott van a napszámos asszony. Hímzett batiezt ruhájának kiva3alása miatt napokig
