Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-04-08 / 15. szám

IY. évfolyam

Kun-Halas, 1900. Aprilis 8

15. szám

Kéziratokat nem adunk vissza.

Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők.

Szerkesztőség és kiadó- hivatal; Fö-utcza 1254. szám.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos.

Dr. Hermán Ferencz.

KUN-HALAS.

Közgazdasági és társadalmi hetilap.

Agrárismus és merkantilismus.

Közgazdasági életünkben egy nagy problema vár megoldásra. Ez az agrárismus és merkantilizmus érdekeinek összeegyeztetése. Nem csak közgazda- sági, de társadalmi életünk megújhodását is várjuk e két érdek egybeolvadása által, melyeket a halandó korszellem irt a zászlójára.

Ennek a két érdeknek a harcza az, mely fél Európa gazdasági politikáját mozgatja s ebben a harczban már vagy tizenöt esztendeje benne van Magyar- ország is. Az agráriusok tizenöt esztendő óta szakadatlanul vívják a merkantiliz- j mus hatalmas bástyáit, de a harcz' ezeket a bástyákat nem ingatta meg. Széchenyi óta ez volt a magyar nemzet gazdasági vezetőinek vezérelve:

Magyar ipart és kereskedelmet kell teremteni.

Ez óta minden vonalon érvényesült ez a vezérelv. Megmaradtunk ugyan földmivelő országnak, mert hisz a földből éltünk mindig, de amit tettünk újat, amit áldoztunk nagyot, azt mind a merkantilizmus oltárán helyeztük el.

Minden érvényesülő törekvés odairányult, hogy Magyarország megvalósítsa a nagy Széchenyi István gróf félben maradt programmját.

Részrehajlás és rosszakarat volna, ha azt állítaná valaki, hogy ennek a czéltudatos következetes munkának nincsenek meg e nagyszabású hasznos eredményei. Az eredmény szembeötlő mindenütt. Remek vasúti hálózatunk, hatalmas kereskedelmünk és gazdaságunk tényezői között első helyen álló gyáriparunk van. Mindezek hatványozot- tabb mértékben vannak meg most, mint voltak nehány évtizeddel ezelőtt. Uj egészséges lüktető életet teremtettünk meg s Magyarország a müveit nyugat nemzetek mellé sorakozik.

Ez a merkantilizmus diadala Magyar- országon.

De erőnk felosztásában nem tartottuk be a kellő arányt. A merkantil érdek ápolása elterelte a figyelmet Magyar- ország létének tulajdonképeni és természetes alapjától, a földtől. Óriási érdekei vannak a földnek, egy modern ország gazdasági politikájának felét az őstermelés foglalja le. S ebben a tekintetben

az elmúlt időn keresztül nem voltunk modern ország.

S nem az volt a főbaj, hogy nem részesítettük kellő ápolásban és állami kedvezményben a földművelést, hanem inkább az, hogy a földet némely főtekintetben a merkantilizmusnak rendeltük alá. Nem egy törvényt, nem egy kormányintézkedést, nem egy közérdekű újabb intézményt leng át az a szellem. Amellett, hogy kiváló gondoskodás tárgyát képezte a földmivelés mesterségé- jnek javítása, a földmivelésre alkalmas I területek szaporítására, a föld produk- ! tumainak értékesítése a merkantilizmustól lett függővé téve. Ez az utóbbi pedig gyakran érdemelte ki azt a szemrehányást,. hogy a helyzetet a maga előnyére aknázza ki. S emellett óriási I s évről évre növekedő adóteher nehe- I zedett a földre, aránylag jóval nagyobb j mint a kereskedelemre és a gyáriparra.

J. Ezek ellen jajdultak fel és léptek a ] síkra az agráriusok. Jogos, szükséges 'ez a harcz, de hogy nem tudták egy csapásra a közvéleményt a maguk I részére hóditani, annak az agráriusok harczmodora az oka. Ebben a tisztán

A „KUN-HALAS“ tárczája.

Egy igaz ember.

(Vége.)

Csodálatos, másnap délelőtt az utczán megint összetalálkoznak. Pali uríi már nem látszott haragudni.

— Hova megy, Kondor.

— Haza a szállodába, délbe elutazom.

— Bajban vagyok Géza baráDml

— Ne ijeszszen meg, tekintetes ur.

— Igen, elvertem a pénzem és nem tudok beiratkozni.

— Hát mennyi kell abhoz ?

— Elég egy ötvenes.

— Ha nem sértem meg, annyim épen van, szólt Pál urfi és leolvasta az öt darab tízest.

Azután elváltak. Kondor egy ékszerüzletbe ment, vett egy kis női gyűrűt, azután hazautazott. Torka sugárzó szemekkel fogadta, mikor ismét ott állt az ablak előtt :

— Jöjjön be, Géza.

Géza odaadta a kis ajándékot.

Istenem, de szép, ujongott a leány, nézd édes anyám, rám gondolt a Géza.

Meg is kell becsülni az ő ajándékát.

Mikor e szavakat mondta az öreg asszony, Torkának már ujján volt a gyűrű és úgy vitte oda ajkához.

* *

*

Másnap Pali urfi is megérkezett és Terka, mikor meglátogatta, el sem tagadhatta magát, ott volt ép az udvarban és eleséget osztott a kis lábas jószágnak. Egykedvűen fogadta az urfi köszöntését.

— Hát már hazaérkezett ?

— Nem hiányzottam magának, Terka kisasszony ?

— Ugyan, högy is kérdhet ily furcsaságot ?

— Hát gondolt-e a Kondor magára ?

— Hogy gondolt-e ? kérdé hetykén a leány és ujjacskáit mozogtatta, lássa a gyűrűt, persze, hogy gondolt rám.

— Mutassa csak azt a gyűrűt, szólt a fiatal ur.

— Nem huzom le az ujjamről, de úgy megnézheti.

A fiatal ember elkezdett fitymálodni.

— Nem hiszem, hogy arany, mert a kö benne az hamis 1 Lássa én kttlömb ajándékot hoztam magának.

Abban a perczben lépett az udvarra Géza

Es Pál gyorsan elrejtette zsebébe az ajándékul szánt csomagot. De Géza figyelmét ez nem kerülte el.

Terka pedig kitárva karjait, rohant Gézához :

— Géza, Géza szól aztán, igaz, hogy ez a gyűrű bamis ?

Kondor meglepve nézett Pál urfira :

— A tekintetes ur mondta ?

Terka bólintott fejével.

Kondor Pál urfihoz lépett: a tekintetes ur úgy látszik jobbau érti, mint én. Igaz, hogy szebb ajándékot vehettem volna én is, de mikor az urfiuak kellett-leczkepénzre!

Es ezt oly egyszerűen, szemhunyoritás nélkül mondta a fiatal ember.

Pali uram elpárolgott és Terka ismételt kérdésére, igy szólt Knndor Géza:

A gyűrűt én adtam s azért legyen becses előtted, mert ha én nem vagyok talmi, és hűségem nem hamis, akkor a gyűrű sem lehet az.

Es mint a ki most nagyót mondott, mély lélekzetet vett. Terka boldog volt, kitárta újra karjait és magához szoritá az egyszerű, igénytelen becsületes fiút.