Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-04-08 / 15. szám

gazdasági küzdelembe olyan szempontokat vettek bele, amelyek részben a társadalmi békés együttélés tekintetében ellenszenvesek voltak. Azt a hibát követték el a magyar agráriusok, hogy betüről-betüre átvették a német agráriusok programmját. A junkerek mintájára szervezkedtek és viselkedtek a közélet fórumain. Német példa pedig nem vonz Magyarországon; évezredes történetünk bizonyitja ezt.

Sok a jó, hasznos és üdvös az agráriusok programmjából, de német elfogultság és a junker gög ostyájába göngyölítve a magyar nép nem veszi be ezt az orvosságot. Hogy az agrárizmus nem tudott eddig nálunk érvényesülni, annak az is az oka, hogy féktelenül rontott neki a merkantilizmusnak, valósággal el akarta tiporni. Már pedig a magyar merkantilizmusnak olyan számos közhasznú alkotása van, melyeknek leron. bolása egyenértékű a nemzet megká- rosodásáva1.

Ebben a helyzetben csak egy útja van a nemzet gazdasági boldogulásának; az arany középút.

A merkantilizmus és agrárizmus érdekeit össze kell és lehet is egyeztetni. S ez az igazi. A kereskedőnek és gyárosnak éppen úgy, mint a kis gazdának és földbirtokosnak meg kell adni a magáét. A földet és a vállalkozást összhangba kell hozni és egyaránt kell istápolni. Arányosan és igazságosan.

A merkantilizmus és agrárizmus problémájának megoldása immár égető szükség: Nemcsak gazdasági bajaink orvoslását várjuk tőle, hanem a szocziális bajainkat is.

A ref. egyháztanács gyűlése.

— 1900, április hó 1 én. —

Mait vasárnap tartotta a ref. egyház pres- byteriuma ez évben első gyü'ését, melynek egyedüli tárgya volt a főgondnok, presbyte- rek és egyházgazdasági bizottsági tagok választását megsemmisítő egyházkerületi bíróság lapunkban annak idejében szószerint közlőit ítélete, és annak végrehajtása tárgyában szükséges intézkedések megtétele, az ülés lefolyásáról vettük a következő tudósítást:

Szilády Áron lelkész a gyü'ést megnyitván előterjeszti, hogy az egyházkerületi bíróság a múlt év junius hó 28-án eszközlött főgondnok, presbyter, egyházgazdasági bizottság tagjai választását megsemmisítette ; ezen ülés egyetlen tárgya lesz az annak folytán szükséges intézkedések megtétele, s miután a presbyte- rek választása meg van semmisítve, az újak helyett a régiek lettek meghiva, minthogy azonban Csontó Dénes ur ki az egyháztanácsnak jegyzője volt — Halasról elköltözött s nincs jelen jegyzőül az eddigi gyakorlathoz képest helyettesíti az „egyház ügyvédjét“ Gyenizse Antal urat.

Ezután felhívja az egyháztanácsot, hogy az ítélet foganatosítását eszközölje, mert az ellen íelebbezéanek helye nincs, a perújításnak

pedig indokát találni nem lehet, s miután azt úgy, amint van első betűjétől az utolsóig végre kell hajtani, legelőbb is a panaszosok javára megítélt 56 frt 35 kr költség kiegyen ütéséről való gondoskodást javasolja éspedig miután a választás elrendelésekor 21 presby- ber volt jelen a múlt évi május 28 án tartott gyü: ésen, de Osontó Lajos elköltözött, a kitett összeget 21, illetőleg 20 felé javaso’ja felosztani, s a kifizetést annál inkább eszközöltetni kéri, mert az ítélet márc. 19 én kézbe sittetett, s a 15 napra kiszabott fizetési idő lejárt. Felolvasta azok neveit, kik a választásra vonatkozó határozat hozatalnál jelen voltak, fizetni tartoznak az eljárási költségeket.

Vári Szabó István polgármester egyházta nácsos előadja, hogy az ítéletre is az adott okot, mert az egyházi törvények és szabályok meg nem tartattak, hogy tehát az egyház tanács ugyanazon hibába ne essék — java solja, hogy a jegyzőt bár ideiglenesen maga a presbyterium teljesítse, válasza, nehogy a lelkész ur által eszközölt helyettesítés miatt kifogásra ok legyen; megnyugszik Gyenizse Antal úr személyében sőt indítványával annak nevét kapcsolatba is hozza, de kéri, hogy ezt az egyháztanács mondja ki.

Kolozsvári, Kiss István Kaszás Lajos és Balogh Mihály is oda nyilatkoznak, hogy az egyháztanács válasszon ideiglenes jegyzőt, mire az egyházi anács közfelkiáltással megválasztja Vári Szabó István polgármestert.

Vári Szabó István kijelenti, hogy a jegyzői állást ideiglenesen elfogadja, mert az elől az egyház érdekében ki nem térhet, s mert oda kell törekedni, hogy a rend és nyugalom az egyházban helyre álljon, s a törvényes szabályok érvényesü jenek.

Szilády Áron lelkész tárgyalás alá bocsájtja az ítéletnek költségekre vonatkozó részét, s annak eldöntését, hogy a marasztalási összeg 21, vagy 20 felé osztassék-e ?

Kolozsváry Kiss István országgyűlési képviselő kijelenti miszerint, őt a fizetés törvény értelmében nem terhelheti, mert az alaphatá rozat hozatalában részt nem vett, a választás nak a presbyterium által való jóváhagyását kifogásolta, sőt a jóváhagyás megtagadása iránt indítványt is tett, bár ezek a körülmények kivánata daczára a jegyzőkönyvbe bele nem foglaltattak, kijelenti mindazonáltal, hogy ha az általa most előterjesztettek a mai ülés jegyzőkönyvében kifejezést nyernek, a költség 21-ik részét ki fogja fizetni, másként nem,

Dr. Dobó Menyhért tanár megjegyzi, hogy a határozat hozatalakor — mint az igazolható ő nem volt jelen, mindazonáltal kész fizetni, de csakis a 21 ik részt, többet semmi esetre sem.

Kaszás Lajos előadja, hogy a választásra vonatko’ó határozatot maga a lelkész ur hoz ta javaslatba, ő és presbyter társai, azt fogad ták e', amit Szilády Áron lelkész úr akart, tehát miután törvénytelen intézkedés tétetett, fizessen a lelkész úr egyedül.

Szilády Áron lelkész utal a jegyzőkönyvre a nélkül azonban, hogy azt felolvastatná.

Vajda Sándor megjegyzi hogy ő a zöld asztalnál ülök után ment, nem szívesen ugyan de ba muszáj tizet, bár nem látja igazságos вак, hogy más hibájáért lakoljon.

Szilády Áron lelkész nem engedheti meg, hogy az Ítélet felett vitatkozzanak tessék nyilatkozni hogy ki hajlandó fizetni, ki nem ?

Szalai István szintén mondhatná, hogy nem volt jelen, de ha kíkerülhetlen fizet, indítványozza azonban, hogy a nyertes panaszos urak kéressenek fel a megítélt összeg elenge désére.

Fuss E!ek kész fizetni a rá oső részt.

Szálay Sándor s vele egyértelműen több pres- eyter kijelenti, hogy a választásra vonatkozó egyháztanácsi határozat délután hozatott, mi kor ők jelen nem vol ak, fizessenek azok akik abban részt vettek.

Szilády Áron lelkész elismeri, hogy a hatá zat délután hozatott, de ez a jegyzőkönyv bői nem tűnik ki, s az sem hogy délután kik voltak jelen.

Vári Szabó István javasolja hogy a marasztalási összeg előlegül fizettesék ki az egyház pénztárából, s azután szedessék be az arra köttelezett presbyterektől, igy kikerülhető lessz a végrehajtás és a kellemetlenség, mert az egyháztanács majd talál módot az ősszeg beszedésére utólag.

Szilády Áron lelkész erre megjegyzi hogy miután czél a törvényhez való alkalmazkodás az indítvány el nem fogadható, s az ellen kifogást tesz, mert nem érti ugyan a proká- tori mesterséget, de nem akarná hogy ha az előlegezett összeg vissza nem térül a szám szék észrevételeire ok legyen.

Kolozsváry Kiss István egyet ért a lelkész úrral, az egyház pénztára csak azt fizetheti ami törvényszerint rá utalható, mást nem, a törvényhez pedig alkalmazkodni kell.

Több rendbeli kisebb nyilatkozat után abban történt megállapodás, hogy a marasztalási összeg 21 felé osztatik, s jegyző a jelen nem voltakat ^írásban, elnök lelkész pedig a jelen lévőket szóval felhívja hogy a reájuk eső öt korona néhány fillért 48-óra alat a gondnoki hivatalba fizesék be, s gond nők azt egy summában jutassa panaszosok kezéhez. Ezután:

Szilády Áron lelkész kér intézkedést a választás összeírása tárgyában, mert ki van téve az egyháztanács a sürgetésnek.

Vári Szabó István indítványozza, hogy a választók összeírására bizottság küldessék ki, oly utasítással, hogy munkálatát a választók névjegyzékének megállapítása végett az egy háztanácsnak mufassa be.

Szilády Áron lelkész aggodalommal van a bizottság kiküldését illetőleg, mert az ítélet szerint az önjogúságra figyelemmel kell lenni, s kifogás lehet később, hogy az összeírást a bizottság és nem az egyháztanács eszközölte.

Kolozsváry Kiss István múltra vonatkozó megjegyzései után pártolja a bizottság kikul dését, utasításul adandónak tartja azonban, hogy az minden adózót írjon fel, de jegyezze meg, hogy kik nem önjoguak, s majd a névsor megállapításánál az egyháztanács esetről esetre dönt.

Szilády áron lelkész azt tartja aggodalmas nak hogy ki tekintendő önjogunak, mert fel merül a kérdés h^gy a kiskorúakon kívül a cselédek városi szolgák melyik kategóriába tartoznak, mit ő maga eldönteni nem tud. Törvényszerint önjogú mindenki, aki szülői gyáini hatalom alatt nem áll, gondnokság alá helyezve nincs, csődbe nem jutott, vagy a kinek kiskorúsága meghosszabbítva nincsen. Az által hogy valaki cseléd, vagy szolgaként alkalmazva van önjogusága érintve nincs. Sserk.

Az egyház tanács Vári Sz. István indit ványát elfogadja, s annak elnöklete alatt Gyenizse Antal gondnok betudásával ifjú Gál István, Balog Mihály, Sza'ay István, Bácsi Benő Jakab Sándor, Monda Sándor,