Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-11 / 11. szám
Kun-Halas, 1900. márczius 11 TV. évfolyam. J&L Kéziratokat nem adunk viasza Az előfizetési és hirdetési díjak Kun-Halason fizet ndőkSzerkesztőség és kiadó- hivatal: Fő-utcza 1254. Felelős szerkesztő és laptulajdocos: Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. 11. szám. BlöÜMtéal árak: Egy évre 10 kar. — Ш. F-Л я I , - . N•»7« • > . •» . Egy*, síim ét* M Hl. Hirdetési dijak: Petit soronként el Mm. tőknek в fillér, sen előfizetőknek Ifi flQér. Nyilttér: petit веем- ként JO fillér. Iijjilia bíiüi !uím|. Márc ZÍlVS id 11 Síi. A nemzet nagy múltja iránt mindin kább hanyatlik a közérzés! Szomorú tapasztalat, de igaz! Mintha a 10. század magával vitte volna a nagy idők emlékeit, — mintha a nemes felbuzdulás, az őszinte lelkese des, amely félszázadon át éltető eleme volt, a magyar népnek s a történeti múlthoz való nemes ragaszkodás — mintha a lettint századdal kihalt volna a magyar nép leikéből. Az egyesek, a társulatok, a magánosok, a hivatalok, a társadalmi és politikai körök a márczinsi idus küszöbén nem arról beszélnek, ami ezelőtt 52 esztendő vei történt, s nem annak minél méltóbb megünnepléséről tanácskoznak, — a hírlapok se lelkesítenek s a megemlékezés hálós hangján nem írnak a 48-ról, hanem mindenütt arról van szó, mi lesz a púrtlcossxával, а кabszMlitás- aal! Egy nemzet társadalma, amely nem az ősök nemes példáján, nem a nemzet dicsősségén, — hanem a skandalumokon lelkesedik, — azt szívja mohón leikébe, mint moríinista a lassan ölő mérget! Nem jól van ez így 1 Nem az egymás gyalúzkodásában hanem a nemzeti jólét emelésében, a múlt emlékeinek kegyeletes istápolásában kel lene keresniük a működési kört mind azoknak, akiket a népakarat — vezetőknek törvényhozóknak kiválasztott! «/ Publikálni saját bűneinket szét a nagyvilágba, s hallgatni a nemzeti nagyságról kint és bent egyaránt: olyan bűn, — amelyet a magyarok istene meg nem bocsájthat — senkinek ! Am, de ha fölölről, azoktól, akik erre hivatva és kötelezve vannak, a nemzeti közérzés emelését, nemesítését nem tapasztaljuk, ha e helyett pártharczokat, kölcsönös gyalázkodást látunk, — innen, a néptől kell kiindulni — fölfelé a nemesítés nagy munkájának, — ha ugyan nem gyönge a nép s nőm romlott az értelmiség ! Márczius idusa ! Ha oly erős lennél, hogy feltunnád melegíteni országszerte a magyar nép lelkét arra a fokra, a melynél megkezdődik a jónak, a nemesnek kiforrása az egész magyar közéletet ellepő s buján tenyésző politikai és társadalmi rákfene közepette! A magyar ipar érdekében. A m. kir. kereskedelmi muzeum a társadalom részéről megindított mozgalomnak s illetve az erre hivatott tényezők óhajának megfelelni kívánván, a hazai ipari tér melósnek a hazai fogyasztó közönséggel lehetőleg széles körökben való megismertetése ozéljából kiállítási cziklust rendez olyan hazai házi-, kézmű- és gyáripari czikkekből, melyek közvetlen fogyasztás tárgyát képezik. A m. kir. kereskedelmi muzeum ezzel kiveszi a maga részét abból a nagy közgazdasági akozióból.a melyet a m. kir. kereskedelemügyi kormány a hazai ipar ée kereskedelem érdekében megindított s a melynek közvetlen célja az, hogy a fogyasztó közönség meggyőzessók arról, miszerint szükségleteinek legnagyobb részét a hazai ipar révén ie kielégítheti. E czél szolgálatában rendezi a m. kir. kereskedelmi muzeum az országos iparegyesület közreműködésével a jelzett kiállítás el§6 w cziklusát s gondoskodott a siker biztosítása tekintetében oly társadalmi eszközökről is, a melyeket az eddig szerzett tapasztalatok ‘ alapján a leghatályosabbaknak ismert meg. Intézkedett ugynitv A „KUN-HALAS“ tárczája. A kaszinóból. K. Z. A „Kun-Halas“ hasábjain egy- egy tárczaczikk alján az olvasó gyakorta találkozik ezzel a két betűvel Nem jelent ez sem Kemény Zsigmondot, sem Kenézy Zalánt, hanem azt, hogy : irta a Kis Zoltán, az engedelmes kis fiú a ki szépen ir és olvas. Mert igaz ugyan, hogy már harmincz éve múlt annak, hogy a czinkotai laposon a harmatos fűben egyik öreg gólya kérkedve beszélte el társainak, hogy Budapestre évtizedek óta nem érkezett olyan sikerült szállítmány, mint a minőt a Nilus vidékéről hajnalban ő hozott, azért az a töméi, pofók patent gyerek bár azóta kétszer is megmászta Boszniát és tevékeny részt vett az alvidéki gyakorlatokon, még is csak a Kis Zoltán maradt, mind- annyiunknak beczézett kedvencze; az aranyos kis fiú a ki szépen csörteti a kardot. A nagy tehetségeknek, mivel hogy számukra szűk határú az emberi élet, okos eszük sokkal korábban megnyilatkozik, mint a közönséges halandóké, kik közül sokunknak — tudjuk -- még negyven éve* korunkban sem női be a feje lágya. Mozartról fel van jegyezve, hogy már három éves korában értelmesen kopogtatta a zongorabillentyűket. Bernát Gazsi pedig már négy éves korában kedélyesen becsipett. Kis Zoltánunk azonban minden idők zsenijét lepipálta, mert két éves korában már politikai elveket vallott. Még járni sem tudott, de ülni már annál jobban, mikor egy ilyen alkalommal ; egyszer csak határozott e — e — e — e hangokat hallatott. A bátyja házitanitója szerint, aki pedig okos és tapasztalt ember vala — ez a két betű nem jelenthetett mást, mint azt, hogy a kis Zoltán papirost kíván, újság papirost, még pedig „Egyetértést“ mivel hogy ez is e betűvel kezdődik. Oda is adják neki, de a gyerek magától ellöki. Kis idő múlva ismét csak hangzik az e — e — e. Hamar az яЕ11в- nőrt “ A kis Zoltán örömmel kap utána, majd a földre dobja s azon módulag maga is rácsücsül Oh, a gyermek néha jobban tudja mint a felnőtt, hogy némely lapot milyen azemmel kell olvasni 11 i» olvasta úgy, hogy azt többé olvaeó asztalra tenni nem lehetett. Máékor hasonló körülmények között az • betű után többször is azt gyügyögte, hogy шм—ái. Ebből az okos házitanitó nyomben kisütötte, hogy a kis Zoltán a klerikális „ Magyar Államot* kívánja, mivel hogy az is m á betűkkel kezdődik. No ez*el aztán úgy elbánt a gyerek, hogy a lapot a szobából is sürgősen kikellett vinni, A zseniális kis fiúi kinek ily korán politikai elvei vannak. Nagy vesztesége életünknek, hogy annak a bájos naivságnak, mely gyermekkorunkat annyira kedvesé tette, idők múltával minden kis darabkája lepereg rólunk. Mint valami ékszer drága gyöngyei, miket valódiakkal pótolni soha sem tudunk, csak holmi utánzatokkal, melyek mutatósak ugyan, de értékük éppan semmi sincsen. A kis Zoltánnal éppen nem .történt ilyen dolog, ilyen veszteség még őt nem érte. Ma is csak olyan természetes, őszinte é6 keresetlen mint akkor volt, midőn gondolat világa a kedves gyermek- szoba szűk határán túl nem terjedt Mosolyában, mely lányos arozán örökké ott
