Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-02-11 / 7. szám
7. szám. tV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. február 11. JML. Kóziratokat nem adimk visszaAz előfizetési és hirdetési díjak Kun-Halason, fizet. ndők. Szerkesztőség’ és kiadóhivatal: F6-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermán Ferencz. 5) Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill. Fél „ 5 , - „ Négy, „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Böjti prédikácziő. Böjti prédikáczió — a farsang elején ? Kérdi bizonyára a nyájas olvasó. És mégis azt hisszük, hogy különösen most, a gondtalan vigadozások időszakában, szolgál ra leginkább a közönség a böjti prédikáczióra, melyet elntondai dó vagyok. Nagyon sokan vannak még nálunk azok az emberek, akik szívből tudnak örülni mostanság afölött, hogy az idei farsang hosszú. Mindenfelé annyi viga- dozásra van kilátás, hogy helyén legyen annak a lába, torka, — meg az erszénye, aki végig akarja mulatni a farsangot. Különös és jellemző vonása ez a mi népünknek : ha beköszönt a farsang, megszállja az el nem nyomható tudat, hogy most mulatni kell, kell — ameddig bírjuk. Máskülönben takarékos, dolgos, józan észjárású, de a farsang, mintha bubája volna, valósággal megbabonázza és bizony elegen vannak, akik ha módA „KUN-HALAS“ tárczája. Reunió. Karneval ö herczegségének egy igénytelen szolgájával ismét kevesebb van. A casinói R e u n i ó, a mely pedig több mint negyed századig volt társadalmi életünk kedvencze — kiszenvedett. Nem élte túl a századot, a melyben született. Pedig fiatalabb korában de sok szép hajadon szive íeldobogott érte, és mennyi ifjú vesztette el szivét miatta. Sőt mikor még oda a régi kaszinói épületbe kezdett följárogatni, ahoi most port és újságot csinálnak avatatlan kezek, (De kérem ! Szerk.) nem egyszer történt, hogy még az öreg urakat is megforgatta tüzes magyar tánezban. Hja, akkor még egészen családias viselkedésű volt a mi boldog emlékű Reüniónk, aki nem kívánkozott nagyra, lévén csak egyetlen vágya: mulatni jól, fesztelenül, mint a hogy családi körben szokás. A régi reministentiák hatása alatt szomorú szívvel parentá'om el a mi kedves Reuni- ónka*’, s halála annál jobban fáj, mert nem végelgyengülés okozta kimultát, hanem az orvosi kuruzslás. A vigalmi bizottság annyit s z о m о rjukban állana, elmerülnének a mulatságok tengerében. Nemcsak a melegvérű fiatalságot szálíja meg a farsang mámora, de a szülőket, az öregeket is, akiket más- külömben a „higgadt“ jelzővel szoktunk megtisztelni. Es nem vehetjük a kivételek közé azokat a boldogtalan családapákat sem, akik mostanában háborgó indulatoktól gyötörve futkosnak mindenfelé, hogy a bálozágra es estélyekre szükséges pénzt minden áron előteremtsék. A vidám farsang alakjai ezek az elkényszeredett családapák, akik nem tudtak ellenállni a mama zsörtölődésé- nek és az eladó leány, gyakran leányok, sóhajtásainak. A kis iparos, a kereskedő, akit végrehajtanak az adóhátralék miatt, a szerény fizetésű hivatalnok, aki meg- érez minden fillérnyi tulkiadást és mindazok, kik merényletet követnek el anyagi helyzetük ellen, midőn eleget tesznek az úgynevezett társadalmi köko dot t a múlt század végén szegény Reüniónk felet , mig vegre agyonütötte. De hát mi volt a baja ? Talán az, hogy a hölgyek nagy fényűzést fejtettek ki kedvéért, vagy az, hogy a fiatalság táncz helyett a boros fiaskók mellett kösizöntgette egymást ?! A vigalmi bizottság ugy taiálta, — a dolgok beható megvitatása után — hogy a hö’gyek fényűzése oka annak, hogy a Reunió kedé у-beteg lett, s hogy épen ezért látogatták kevesen. A hölgyek miatt kellett tehát meghalni néked szegény Reunió ! Pedig de igazságtalan halállal múltál te ki. Mert a kedves hölgyek nem voltak okai a te ke dvetlen séged nek, hanem az «arany ifjúság» — amely adja а «Ыа- zirt»-ot, és nem tánczol! Nem a ruha miatt nem jöttek a hölgyek, hanem a fiatalság miatt, a mely nem mulattatja 1 A Reunió a tánezért született s ha nincs fiatalság, a mely tánc/oljon, inegkellett halni magának a Reuniónak is I Pedig élhetett volna s ehhez nem kellett volna más, mint a hölgyek helyett az ifjúságot rendszabályozni. Ez könnyebb és biztosabb lett volna, amint hogy a példa is igazolta!! A feltámadás reményében nyugodj Reu- niónk! * * ♦ vetelményeknek, mint áldozatra szánt bárányok kisérik családjukat mulatság- ról-mulatságra. Elmúlik a farsang, elmúlik legtöbbször ugy, hogy a család büszkeségének a szép eladó lánynak nem húzta az ujj ára a karikagyűrűt . . . szerelmes vőlegény. Elmúlt az az idő, de talán nem is volt sohasem, hogy a háiasu- landó férfiak, a bálterem sikamlós parkettjére mentek asszonyt keresni. Egész más csíziója van most Hymen- nek. A telekkönyv, a protekezió és egyéb praktikus szerzői vannak Ámornak. De magának a ^szerelemnek sem éltető levegője a bálterem izzó atmos- férája. Hamar jön ott a mámor és gyorsan száll el. Hamvazó szerda nemcsak 'a lelki té?i. magába szállás napja, de a csalódás, a keserűség, a rideg anyagi gondok napja is. S eljön a kuporgatás és nélkülözés ideje és a helyzet sanyaru- ságát semmivel nem enyhíti az, hogy „jól mulattunk a farsangban“. Sőt a Karton estély. O.yan volt, mint a kis bakfis leányka, aki először lép a bálterembe : elfogódott! Ilyen volt az első karton estély is, és egész idő alatt nem tudott fölmelegedni ! Nem csoda, hisz alig láttunk egy-két karton ruhát, a nagy karton-hiány aztán a vigalmi bizottságot is elszontyoritotta ! , A vigalmi bizottságban pedig vaunak tisztes családfők, akik állítólag nincsennek papucs alatt — s még sem voltak a nagy fiaskóra elkészülve, bár befele tekintve nagyon jól tudják azt, hogy ha otthon — látva a szabónőt — szerényen megjegyzik: kedvesem, karton- eitíiy lesz, — „azértis" selyembe jönnek. Régóta mondom én, hogy a nők toalett kérdésébe férfinak beleavatkozni — legalább is — S7.\s7Ápuszi munka, a hol a «puszi» nem a kacsóra, hanem a kacsótol jön I Én legalább évtizedeken át igy tapasztaltam. Kívánom, hogy a vigalmi bizottság is minél bővebb tapasztalatot gyűjtsön e téren, a miért, hogy a mi kedves Reuniónkat kivégezte. Egy vén reuniónista.
