Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-29 / 53. szám
értesíti, bogy a hivatalos hirdetések közlése ügyében a költségvetéssel kapcsolatosan fog intézkedés tétetni. Kelt Kis-Kun-Halas város tanácsának 1900. évi deczember hó 27-én tartott üléséből. Kiadta: Kovács Károly tanács jegyző. Megnyugvással vesszük a városi tanácsnak ezen végzését, annyival is inkább, mert ez felmentett minket attól, hogy laptársunknak fenti kérvényét mi lássuk el kommentárra]. Pró domó. Most hogy a szerkesztésem a’att rr,eljelenő „Kun-Halas“ az V. évfolyam küszöbén áll. szükségesnek tartom feleleveníteni a lap megindulásakor adott programmot. Teszem ezt három okból : Első az, meri a lap megindulásakor magam sem bíztam abban, hogy a „Kun-Halas“ megérje az V. évfo’ya- mot. Hiszen az addig megjelent lapok is pár év alatt megszűntek pártolás hiánya miatt. Másik ok »?, hogy számot adjak a lefo'yt négy évről. Harmadik ok végül az, hogy a í, év végével a „Kun-Halas-‘’nak egy konkurrense akadt. Mielőtt azonban e három okkal részletesebben foglalkoznék, jöjjön a lap megindításakor adott programra ismertetése. A „Kun Halas1- 1897. évi első számának vezérczikkében többek közt ez foglaltatik: „Irányunk; pártoktól, emberektől, hatóságoktól s minden önös befolyástól független; czélunk: a közjó védelme; czélunk, hogy a sajtó által küzdjünk e város javáért, közre hassunk arra, hogy mindaz, amit csak a szellemi és anyagi gyarapodáshoz a kuUur- fejiődés megkövetel, e nemes városban meg- valósittassék; czélunk, bogy az eszmék közzététele, megvitatása által, előmozdilsuk e nemes város szabad népének boldogulását s egészséges irányú haladását.“ Majd tovább ezt irtain: zük egymásbafonódott. így üfek sokáig né mán. Nem hagyjuk el egymást sóba. suttogta végre a fiú s megcsókolta a leány kezét. Soha .., soha, ismételte a leány könnyezve Künn már alkonyodra kezdett a szobából etttint a napsugár, a beteg asszony föléb^edt E mehetsz édes leányom, — szóit Esztihez. Jói vagyok.,, jó érzem magam ... jó étszakát. A dg, hogy a leány a szobából kilépett, az özvegy közelebb szólította a fiát. — Édes fiam, su Lógta megtört hangon, érzem, hogy itt a? uto’só órám, Itt hagylak nem sokára egészen magadra. De azért nem maradsz pártfogó nélkül. Mikor apid meghalt, anyádnak a püspök adod kenyeret. Gondoskodni fog rólad is. Édes fiam, én papnak szántalak, megmondtam ezt akkor a püspöknek is, akinek annyi hálával taríojunk. Ígérd meg nekem... az özvegy itt már akadozottan kezdett beszélni, .. ígérd meg nekem, hopy engedelmes, jó fia leszel a püspöknek, kötelességtudó szobája az u~nak, A fiú megtörtén roskadt térdre haldokló anyja ágyánál és fuldokolva rebegte: (Vége következik.) , Kell egy orgánumnak lennie e nemes városban is, a mely organum specziáüsan a helyi érdekeket szolgálja s impulzust adjon •arra, hogy a szép, a jó, a nemes, a hasznos, mindenütt és mindenkor érvényesüljön. Keli egy orgánumnak lenni, a mely az eszmék találkozása, megvitatása által, a közszellemet felébreszsze, ébren tartsa a szellemi és anyagi gyarapodás minden fázisában, hogy a magyar conzervativizmusban a modern haladás hajótörést soha ne szenvedjen Kell egy orgánumnak lenni, a mely organum éber őre, har- ezosá, apostola legyen e város javának. Ezen ideális eszméktől áthatva indítjuk meg tehát a „Kun Halae“-t. Szolgálni fogjuk a közjót önzetlenül, becsülettel, — semmi mást! Akarjuk, hogy lapunk, mint emberiestbm a szív, telve legyen lüktető, íiszfa vérrel. Ara végszóul fogadjuk mindannyian lel künkre a vo!t turini agg eme bu ditó szavait: „nekem csak akaratom nagy, tehetségeim csekélyek s ha valamit életemben eszközöltem, vegyék azt, kik utánam következnek például arra. hogy erős akarat még a csekély tehetséget is hasznossá teheti a nemzetnek.“ Ezen szavakkal bocsátottam u'nak a „Kun Halasat s azon erős akarattal, hogy a közjó érdekében mindvégig küzdeni fogok a kö zöny, a rész vétlenség ellen is. A 4 évfolyamon keresztül ezen küzdelemből győzelmesen került ki a „Kun Halas“ és ez mindeneseire megnyugtató és biztató lehet reám nézve, mert ezzel bi onyság tételt látok arra nézve, hogy erős akarattal megíehe- törni a közönyt, de bizonyságtételt látok arra nézve is, hogy a lefolyt 4 évfolyam alatt nem végzett meddő munkát a „Kun-Halas,“ Lássuk ime eddigi működésünknek nem nagy ugyan, de mindenesetre megbecsülendő eredményét. Fe öleltük városi életműködésünknek minden ágazatát, minden módozatát. A városi közigazgatás előbbvi ele, a gazdák, munkások, kereskedők és iparosok helyzetének javítása végett nem egyszer vettük kezünkbe a to lat. Némi rérz nekünk is jut abból, bogy a 4 évvel ezelőtt annyira élére átütött szocziális kérdés városunkban immár elpihent, mert felvilágosító, szerető szavainknak is kétségtelenül meg volt a jó hatása. Egész czikkeorozatokat irtunk a közterhe к könnyítése érdekében ugyannyira, bogy az addig makacs ellenállás kezd alább hagyni és a régi ellenzők között nem egy befolyásos hive van már az általunk felvetett converzió kérdésének, a vásártér kiparczellázásának, ka szárnya építésnek a melynek mind kézen íekvő, alkalmas megoldási módozaíok arra nézve, hogy ezek által nem csak a köztér hek száhntassanak le, hanem még a város oly bevételi forrásokhoz jusson, a melyekkel saját fejlődését s így a po’gárok boldogulását nagy mértékben előmozdíthatja. Kezdeményezésünkre a közgyűlés elfogadta az addig ellenzett villam világítást, hozzá járult az építendő — halas—majsa—bajai vasút hoz is, a mely eknek megvalósítása úgy a közművelődés, mint a közgazdaság terén, ha talmas lépéssel fogja elővinni nemes városunkat. A társadalmi kérdésekben is számolhatunk be némi eredményről, mert kezdeményezésűnkre már 2 éve megalakult a szín- pártoló egyesület, a mely ha megerősödheíik, a kuiíur fejlődés terén kétségtelenül nagy szolgák tot tehet a szépért és jóért lelkesülni tudó közönségnek. Megnyitottuk lapunk hasábjait az egyházi ügyeknek 13, a melyeket a magunk részéről mindig szenvedélytől ment higgadtsággal tár gyaltunk s ba most, midőn a ref. egyház s a főgyranasium ügye az erős hullámverések után, a békés mederbe tért, ha a sajtó ezért egy parányi részt kíván az elismerésből, talán nem látszik szerénytelennek. Ijryekezíünk ezek mellett mindenkor hű ismertetést adni a közügyek menetéről is, tájékoztatva a nagy közönséget, hogy megbízottai miként sáfárkodnak. Ét soha sem engedtük magunkat a személyeskedésig ragadtatni, bár ha néha élesebb is volt a hang, mint a hogy azt maga az ügy megkivánta. A lefo'yt 4 évfolyam ismertetését végül azzal zárhatom be, hogy mindent a legjobb akarattal tettünk s a mit tehettünk, mindent megtettünk a jó ügy s e nemes város közönségének érdekében. És hogy a kellő anyagi pártolásban a helyi sajtó még sem részesült, ennek okát magunkon kívül keressük. Ezen közöny mellé azonban most egy újabb ellenség szegődött. A konkurrencsia! Az a konkurrenczia, a mely a sajtónál teljesen indokolatlan, sőt elítélendő; de elítélendő különösen a vidéki sajtónál, a hol a szerkesztő és lapkiadó minden anyagi haszon reménye nélkül küzd és fárad egyedül jobb meggyőződésének sugalatát követve. Korda Imre, Dr. Hofmeister Juda, Práger Ferencz az általuk megindított helyi újságot pár évi fenállás után épen a pártolás miatt voltak kénytelenek beszüntettetek Az ő lapjuknak előfizetési dija 4 frt volt s én az ál- ta am indított Japot az áital véltem fentarí- hatni, ha előfizetési diját 1 írttal feljebb emelem, gondolván, hogy a kik a közügyek iránt érdeklődnek s a helyi sajtó szükségét vallják, ezen 1 írt áldozatot a közügy érdekében meghozhatják. A most megindu t „Halas és Vidéke“ czirnű heti lap azonban a nélkül, hogy ez irányban velünk érintkezésbe lépett volna, mint a hogy ast a kollegialitás megkövetelné, a vidéki lapoknál elfogadott régi szokástól eltérőleg, az előfizetési dijat 2 frt 50 krra száiiitoitta le. Hegy a kofa mennyiért adja a piaczon a maga portékáját, ahboz — igaz — senki. iibk semmi köze, — de a sajtó nem olyan portéka, amilyet bánd potom áron „veszte geshet.“ Mert a sajtó megélhetése közérdek és aki ennek két feltételét támadja meg, az megtámadja magát a közérdeket is, amelynek szol gálatára — hamisul — vállalkozott M:U;án pedig belátom azt. hogy ily konkurrenczia mellett a régi előfizetési árakat fenn nem tarthatom, mert a publikum nagy része kiváló előszeretettel van az „olcsó* és „hozzáférhető* iránt, ez utóbbi epitheton mellőzésével kénytelen vagyok az előfizetési dija« kát. próbaként leszállítani. És hogy teljes légy an a revanche, a „Kun- Halas* előfizetési diját — helyben házhoz kihordva, vidéken postán küldve — a következőkben állapítom meg; egész évre 2 frt (4 kor.) fél „ 1 * (2 „ ) negyed „ 50 kr. (1 » ) Egyes szám ára; 3 kr. (6 fillér.) Ezek után pedig boldog újévet kívánok mindenkinek. Hazafias üdvözlettel Dr. Hermán Ferencа szerkesztő.
