Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-14 / 42. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Október 14. 42. szám. Kéziratokat nem adunk viasza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal; Fő-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Dr, Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill n Ь „ я Négy. „ 2 „ 50 , Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek io fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Kégi bajok orvoslása. Évtizedek óta egy speciális magyar szó van forgalomban, speci ális nem a szó alkotása, hanem a jelentése miatt... ügy mondják, hogy gabona uzsora. Réme a kisbirtokosnak azokon a vidékeken, a hol nincs a közelben nyilvános számadásra kötelezett pénzintézet, vagy ahol már nem hiteleznek a gazda földjére, házára. Tavasszal kisért ez a rém. Tavasz- szal, mikor már kifogyott a gazda a pénzéből és mert az adófizetés és egyebek czéljából okvetlenül kell neki a pénz, négy öt hónappal aratás előtt eladja termését az uzsorásnak. Az árt természetesen az uzsorás szabja meg. Yan még számos módja a gabona uzsorának, de ez a leggyakoribb. p Evek óta szakadatlanul hangzó panaszt végre meghallották odafönt és mint értesülünk, törvény készül a gabona uzsora ellen, Nem tudjuk mit fog tartalmazni az uj törvény, de egyik tervezetét már olvastuk és nem mulaszthatjuk el, hogy arra néhány megjegyzést ne tegyünk. Az említett tervezetben ki van fejtve, hogy az adó fejében lefoglalt gabonát töbnyire az uzsorások veszik meg az árverésen, s lehetőleg agyonnyomják az árakat. Ezen baj ellen akként óhajt védekezni a tervezet, hogy az állam néhány nagyobb gabonaszállító czéggel szerződést kötne arra nézve, hogy ők vásárolják meg rendes napi áron az adó fejében lefoglalt gabonát. Hát ezt a megoldást nem helyeselhetjük. Először bonyodalmas, másodszor mert bizonyos tekintetekben előnyöket biztositana a szerződés a gabonaszállító czégek- nek, a mi csak ártalmára lenne a becsületes üzletnek. Hogy lehessen aztán majd ellenőrizni azt, hogy azok a ozégek a különféle minőségű termést megfelelő áron váltják magukhoz ? Az ilyen törvény egyuj hazai specziálitást teremtene meg; A magyar királyi gabonakereskedőt. Köszönjük, nem kérünk belőle. Sokkal egyszerűbben és alaposabban lehet segíteni e bajon. Ne tessék júliusban és augusztusban adót ekszekválni, hanem csak szeptemberben. Szeptemberig mindenki eladhatja termését a maga jószántából és olyan áron, ahogy jónak látja. Akkor nem kerül a gabona- uzsorás kezébe a gazda, mert nem égetően sürgős neki a pénz. És nem hezitálják el potom áron. Aztán meg tessék abba az uj törvénybe szigorúan megtorló in* tézkedést belefoglaln. Aki uzsorát űz az élettel, bűnhődjék a törvény szigora szerint. A jövő esztendőtől sokat várnak a munkás kezek Magyarországon s méltán. Mintegy harmincz millió forintnyi állami közmunkát helyeztek kilátásba. Ezek a milliók a legújabb nagy beruházási kölcsönből valók. Mikor a kölcsönt felvették, már akkor tele volt az ország a kedvező hangulattal, melyet a kölcsön azon indokolása keltett A „KUN-HALAS“ tárczája. Népdal, Nincs már betyár a pusztában, Csak egyedül én vagyok, A többit, a pajtásaim Lelőtték a hadnagyok. Én vagyok csak, ki a pusztát Véges-végig bejárom, Én előttem nincsen gát, csak A hetedik határon. Ott is azért állok én megf Mert a rózsám ott lakik, Be-betérek olykor hozzá S ott maradok hajnalig — Nej ha egyszer az én szivem Zárt kapura találna: Nem állnék meg — tudja Isten, Hogy hányadik határba! Kis röpke dal. Egy kis röpke dalban mennyi fájdalom; Egy kis röpke dal csak az én kis dalom. Benne van a szivem búja, Azért vált oly szomorúra. Egy kis röpke dalban mennyi fájdalom! Egy kis röpke dalban mennyi érzelem, Leveled okozta, édes kedvesem. Annyi benne, majd kicsordul: Mégis minden jóra fordul! . . . Egy kis röpke dalban mennyi érzelem! Egy kis röpke dalban milyen nagy öröm, Ezt is te okoztad: szívből köszönöm. Enyim vagy már, enyim lettél, Csoda-e ha benne nem fér Ilyen röpke dalban ilyen nagy öröm! Taksonyi József. Az okos leány. Hevesen ragadta meg a leány kezét és úgy nézett szeme közé, mintha forró lelkének egész lüzéí abba a kialvó szívbe akarná át- önteni. — Utolsó szava volt ez, Berta ? Visszavonja nekem tett szent fogadását ? Képes összetörni a lelkemet, semmivé tenni az életemet? — Ne végleteskedjék, édes Gyula. — En mindig nagyon szerettem magát és ha nem volnánk mindakeíten annyira szegények, soha se lennék a más felesége, csak a magáé. De lássa, s?ját tapasztalatom tanított meg rá, hogy a szerelembői nem lehet megélni. Apám és anyám is szerették egymást, de pótolhatja e ez azt a sok nélkülözést, amelyet évek során szenvedtek. — Maga nem fog nélkülözni. Azt mondják van tehetségem s emellett munkakedvem, !ankadatlan munkaerőm. A maga kedvéért léptem a mérnöki pályára, mert ez ma nem csak biztos kenyér, de fényes jövő, ösvénye. — Fényes jövő ? ! S mikor érünk el ahhoz a fényes jövőhöz, mire megöregszünk. Legyen egy kicsit okos Gyula; tegyen úgy mint én, kössön észházasságot, — Hát maga egy lelketlen teremtés 1 Ezt azonban csak egy ember mondta. A többiek nem győzték ismételni, hogy Kövesdy Berta okos leány, a miért szakított a gyermekábrándokkal és elszánta magát hogy a dúsgazdag Bárody Bertalannak nyújtsa kezét a ki hatvan éve mellett krőzus hírében áll. Micsoda fényes 'szertartás volt az, melyet Bárody Bertalan tartott, keretül ahhoz az élethez, melyben kizárólag az övé lesz a csoda szép teremtés. A menyasszony remek öltözéke, a pompás ékszerek, mind-mind a vőlegény ajándéka. Bizony nem csoda, ha ilyesmi láttára meg- káprázik egy nélkülözéshez szokott leány szeme.
