Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-14 / 42. szám
hogy azt hasznos beruházásokra fogják fordítani. De nem így történt. Legalább eddig nem. A köl csont felvették, legnagyobb részét már el is költötték, de nem hasznos beruházásokra fordították, hanem részben elnyelte a hadsereg Molochja, részben adósságokat fizettek vele. Ami összeg most fennmaradt, azt akarják beruházásokra fordítani. Hát jólvan igy is. Harmincz millió korona sem megvetendő egy ország népére nézve, különös- sen ha tekintetbe vesszük, hogy ezen a pénzen leginkább építkezni és közintézményeket berendezni fognak. Iskolákat, kórházakat, állami vasutakat, és hidakat, bírósági épületeket emelnek, folyamokat szabályoznak, a földművelést és a gazdaság egyébb ágait előmozdító intézményeket létesítenek. Csupa olyan munkálat, melyek végrehajtása ezer és ezer dolgos kezet foglalkoztat. r Es ezeket a munkálatokat nem csak az indokolja meg, hogy szükség volt már rájuk, hanem az is hogy az államnak már bizonyos tekintetben kötelessége volt, hogy jövedelmező foglalkozást nyújtson annak az ezer és ezer munkáskéznek, amely már nem egyszer szorult össze fenyegetoleg. ügy közállapotaink, mint kereskedelmünk iparunk és a munkásnép helyzetének jótékony változását várjuk a nagy állami közmunkától. Uj vér kerül a testbe uj pénz gurul széjjel az országban, uj A leány ön tudatosan mondta el, hogy sze réti ezt a férfit és az agg férj száraz, fakó ajkain kéjes mosoly vonaglott végig, mikor kiejtette, hogy holíaig'an hii társa marad, A két arany karika összefűzte életüket, a a pap áldást mondott e frigyre. Határozottan lépdelt át a templom hajóján Ezer és ezer gyertya lángja szórt fényességét a boltíves falakra. Egyszerre a sorban mintha kioltottak volna mindent, sötétség íámada. Minfha annak a két fekete szemnek sötét sugara éjszakába borította volna a díszes kíséretet, a fényesen világított temp'omot. Két fekete szem, Számosy Gyula szemei. 0 t húzódott meg egy oszlopnál s úgy nézett, mint a ki nem hiszi a mit lát. De azért Bárody Bertalan száraz, csontos karjaival magához szorította a puha kart, mely rátámaszkodott. Á kapuhoz értek, a hol fényes fogatok vártak a násznépre. Az elsőba a férj1 segítette fel fiatal feleségét. Nehéz fehér atlasz- szál volt kipárnázva. Szin uj szerszám ragyo gott a két pompás fehér lovon. Pompás la koma rokeszíette be a fényes szertartást. Mielőtt nászúira keltek, Bárody elvitte leendő otthonába a szép asszonyát. Tündér lendületet vesz a munka. Annyit várunk e harmincz millió áru munkától, mint valami diadalmas hadjárattól. S annak is tartjuk diadalmas hadjáratnak az üzleti pangás, a nyomor és szoczializmus ellen. Elvárható, hogy intéző köreink ezen szocziális szempontból fogják fel e nagy ügyet. Legyenek a közmunkák kivitelénél, illetve vállalatba bocsájtásánál első rangú tekintettel a kereskedő- iparosra és munkásra. A közmunkákban ne legyen része olyan vállalkozásnak, akik nyúzzák az alvállalkozóikat és munkásaikat! Ne prédát szolgáltassanak a hiénáknak hanem becsületes munkáért becsületes árt adjanak, Színház. Csütörtökön — e hó 4-én „A Szultánt“ adták szép számú közönség előtt. A czim- szerepeí Honti Edna játszta sikerre’. Gyönyörűen énekelt, s a közönség sűrű tapsokkal jutalmazta érié. Kipi köpi dalát raegujrázfat ták. «Az ifjúság kedvetlenének» felírással csokrot is kapott. Medgyessi Erzsi mint Roxízelán törekedett mindenre, a mi tőle telük. As első felvonásbeli anezugja egyszerűen képtelen volt, igy egy francija baba nem öltözik, de nem még egy magyar csinos szobaczicia sem. Ujváriné gyönyörű Dália volt; de kár neki ilyen kis szerepben egyedül kijönni felvonás végén, ha mindjárt tíz diák tapsol is neki, nem csak egy-kettő. Farkas, Jámbori Heltai jók voltak. Pénteken szünet. Szombaton —■ okt. 6-án. — „M?.darászu ment igen jól. Medgyessi Erzsi Milkája ügyes volt s különösen az első felvonásban jól is nézett ki. kastély, mesebeli kincsek tágultak Berta szemei elé. Ilyen gazdagságot még álmában se látott. A fiatal asszony szemei megk&práztak. Látó érzékké vált még a lelke is, úgy szivta föl azt a soha nem látott fényt, pompát. Es ez mind, mind az övé, cserében azért, hogy megtudott alkudni a sávével. Milyen előnyös csere 1 Náezutjuk remek volt. A férj figylemes tán túlságosan figyelmes is volt. Babszolgai alázattal leste minden pillantását. Az öreg ember fakó, kihamvadt szeméből egy-egy szikra pattant ki mikor elmerült asszonya nézésében. Magához, fonnyadt mailére szivta azt az üde, kívánatos teremtést. Tehette. Az övé volt. Minden nagyobb városban drága ajándékot vett ifjú feleségének a vén férj. Berta már egészen belefáradt a nagy gyönyörűségbe, amit az az érette sovárgó ember szerzett neki az egyetlen eszközzel, a mivel rendelkezett: tenger sok pénzével. Olyan volt az élete, mint azé a virágszálé, melyet a partról szakit magának egy oda csapott hudám. Kábult, szédült és oly jól esőt neki ez az önkívület, Honti mint fejedelemnő nem volt síimnél, de nem is lehet csodálni, mert nagy náthája volt, s rekedten nem igen lehet énekelni. Bethleni is iszonyú rekedt volt, úgy, hogy sz ember minden perezben trémázott, hogy a hangja most mondja tel a szolgálatot. Sza- niszlót nem Banal, hanem Ujváriné játszi a s egy csöpet sem csodálkoztunk volna, ha Mi’ka otthagyja Ádámot 8 bele szeret a szép és fess Szaniszlóba. Heltai és Láng pompás professzorai mulattatták a közönséget. Fürkasné Adelaidája is hozzá járult az est sikeréhez Vasárnap a „Két huszár és egy bakau szerzett kellemes estét a közönségnek. Az ösz- szes szereplők jók voltak, de Farkas érdemel legtöbb dicséretet. Hétfőn szünet. Kedden — e hó 9-én — várakozáson fölül álló e’őadásba iát!uk „A vasgyárostu. A két fő szereplő — Bokodiné (Elaize) Farkas (Derblay) olyan dolgot produkált, a mit vidéken vagy egyátalán nem, vagy pedig na gyón ritkán lehat látni. Bokodiné elragadta a közönséget remek játékával, s különösen a szavak és mondatok poeniirozásával ért el nagy hatást. Harmadik felvonás fináléját oly remekül csinálta, hogy a közönség nem győzőit tapsolni neki. Farkas minden tekintetben méltó pártnere volt s a közönség csodálta az ő remek alakítását is. Bendek Oetavoí adta. Ha nyelvhibáját igyekszik leszokni, és egy kisé bátrabban mo/.eg, majd lehet be!ő:e jó ssiaész. Ujváriné nem találta el a hangot, a mit Aihanaisenak használni kell s emiatt nem tudta érvényre jutatfni srerepét, Bokodi a régi volt. Heltainé msrquisnéja, Heltai béresig ja, Lány és a többiek e'ősegi- totlék a sikert. Szerdán a „Talmi herczegnöt“ láttuk. Talán ez volt a legjobb operette előadás, a mi eddig színre került, s ezt méltányolta is a közönség, mórt sokat tapsolt a szerep’öknek. Honti talán soha olyan szép nem volt, mint ez este, s hangja is teljes szépségében Kinek lehet az övénél fényesebb élete ? 1 Esős nap volt. Velenczéből egy gyönyörű fekvésű kis olasz városba rándulíak, de a rossz idő áthúzta számításukat. A szobába rekedtek. Berta a kis szálló ablakánál állt és czél- ,aian révedezés u’An a szemköstes házra e«eft tekintete. Egy filial, közép osztályból való nő állt az ablaknál, karján parányi gyermekkel. Mellette az asszonykánál alig öregebb férj, aki hol a kis babával gyönyörködött édesen, hol az asssonyhoz látszott szerelmes szavakat intézni. Az asszonyka mosolygott, ledobva válláról a kis selyem kendőt, mintha melege lenne, A férj hosssu csókot nyomott a fedetlen válra. Berta összeborzoagott. Fázik ? kérdezte Bárody. Nem felelt. Átölelte reszkefeg karjaival. Mégis fázik ? Most még jobban. Nézze milyen szépsn ég a tűz a kandalóban, Nem fordult vissza. Mozdulatlanul tapadtak szemei az előbbi irányba. Nézett, nézett . . . Nézte az okos leány a — boldog asszonyt. Kövér Ilma,
