Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-09-30 / 40. szám

IY. évfolyam Kun-Halas, 1900. Szeptember 30 40. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési di­jak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. —■ fill Fél „ 5 „ - „ Négy. „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetők­nek 6 fillér, nem előfizetők­nek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Vári Szabó István. Vári Szabó István ősz polgármeste­rünknek a Ferencz-József-rend lovag­keresztjével való feldiszitése f. hó 23-án történt meg a város közönségének osztatlan lelkesedése között. A lélekemelő ünnepélyről a követ­kezőkben számolunk be: A díszközgyűlés. Délelőtt !/j 11 órakor nyitotta meg Dr. Babé Mihály helyettes polgármester a fellobogózoft közgyli!ési terembe az ez alkalomra összehívott díszközgyűlést, a melyen megjelentek a városi képviselők teljes számban, s a termet a közön­ség zsufo'ásig megtöltötte. Elnöklő főjegyző röviden előadta a dis* gyűlés egyetlen íárgyát: Vári Szabó István ünnepeltetését, a mely alkalommal fog a Ferencz-József-rend iovagkereszijével a váró suukban megjelent megyei főispán ur ő n?gy méltósága által feldiszittetni. A gyűlés a főispán és kisérete, valamint az ünnepelt meghívására Tóth János elnök letéve! Berki .Antal, Török István, Szekér PáJ Dr. Zilah Benő, id. Gál Lajos, Babó János, Hofmeiszter Ignácz, Vájná Sándor, Nagy Pál Sándor, Kuli Szabó Imre és Halász D, Ferencz városi képviselőket küldötte ki, a kiknek kíséretében kevés idő múlva megjelentek: Beniczky Ferencz v. b. 1.1. vármegyei főispán­nal az élén Vári Szdbó István, Fazekas Gusztáv vármegyei főjegyző, mint alispán helyettes Bdrczy főszámvevő, Kampis anyakönyvi fel­ügyelő, Dalmady árvaszéki ülnök, Dr. Kludik főispáni titkár, Serfőző g. e. titkár és Szilassy kiskőrösi főszolgabíró, akiket belépésükkor zajosan megéljeneztek. Dr. Babó Mihály a következő beszéd kíséretében nyitotta meg újból a gyűlést: Nagyméltóságu főispán ur, tisztelt képviselő testületi Hosszú, cselekvésben gazdag élet pálya áll előttünk. Akit mi most ünnepelünk, 25 év óta áll e város élén, a mely idő alatt mindannyiónk szereteíét, — az osztatlan közbecsülést a kötelességek lelkiismeretes teljesítése s a szivében mindenki iránt élő szeretet által vívta ki magának. És midőn őt a királyi kegy ily szép kitüntetésben részesité, s midőn szeretett polgármesterünk ez alkalommal a megérdemelt jutalmazás koronáját fogja elnyerni a közpályán annyi buzgalommal eltöltött 25 év után, szivünk teljes melegével üdvözöljük az itt megjelent főispán urat (éljenzés) s többi kedves vendé­geinket (éljenzés) akik e nemes ünnepély fényét megjelenésükkel oly szívesek voltak emelni. És most kell, hogy kérjem Kolozsváti Kiss István képviselő urat, hogy adjon kifejezést a mi gondolatainknak, érzelmeinknek, jó in­dulatainknak, méltatván ősz polgármesterünk­nek hervadhaílan érdemeit (éljenzés). Ezen felhívásra Kolozsvári Kiss István, orsz. gyűl. képviselő körülbelül a következő ünnepi beszédet tartotta: Nagyméítóságu főispán ur, tisztelt köz­gyűlés ! A mai ünnepélyes aikalommal nekem ju*ott a szerencse, hogy a képviselő testület s a város közönsége nevében az ünnepeltet üdvö­zöljem s érdemeit méltassam. Vári Szabó Istvánt a kirá yi kegyből kifolyó magas kitüntetés mint e város közügyéinek régi, buzgó szolgáját érte és ez maga oly nagy dolog, mely mindannyiónkat métó örömmel tölt el. Mert hiszen ez a ki Untetés vi-sza sugárzik reánk is, mint a kiknek városa szülte, nevelte, fejének, kormányzójának el­választotta. Hosszú szolgálat jutalma a kiráyi kitüntetés. És midőn felidézem azt a bosszu- hosszu időt — melyet Vári Szabó István a közszolgálatban eredménydusan eltöltött; lehe­tetlen, hogy ekkor eszembe ne jusson az a sok-sok dolog, amelynek középpontja, elő állitója, istápolója mindenkor (3 volt. Ismerjük mindannyian a mi polgármeste­rünknek a hosszú közpályán eltöltött életét, — épen ezért számtalan érdemei közül csak néhányat emelek ki. Az ő érdeme volt talán, hogy e város rendezett tanácscsá alakult, fejlődött, — az ő érdeme, hogy ez átalakulá s minden rázkódás nélkül történt meg s e nemes város a foly tonos haladás és fejlődés utján csak egy pillanatra sem akadt föl. Az ő érdeme, hogy az utóbbi évtizedek alatt hozott törvények és kormányrendeletek alkalmazásában városi közigazgatásunk meg nem tévedett, s hogy megtalálta mindig a helyes utat — a hol a törvény szigorát enyhíteni kellett, a nélkül, hogy emiatt úgy lent, mint fent az összhang a bizalom egymás iránt megrendült volna. Az ő mindent felölelő szeretető, béke politikája volt mindenkor rugója annak, hogy sem a helyi, sem az országos válságok a város életét, egészséges fejlődését megtámadó gyógyít,hatían visszahatásokat fel nem idéztek 1 De nem csak a közigazgatás terén találjuk meg az ő elévülhetlen érdemeit, hanem a közgazdasági élet terén is. Ő volt az, aki meghonosította, fejlesztette, nemesítette városunkban a gyümölcs-ég szőlő termelést, amely gazdasági ágakból városunk népe immáron ezreket-és ezreket vesz be évenként s melyért nem csak városunk közön­ségét, hanem egyeseket is úgy az országos, mint egyes vidéki gazdasági kiállításokon nem egy kitüntetés ért. És ha az e téren kifejtett buzgó, lelkesült működését a közigazgatás terén végzett műkö­désével összefűzöm, — találom én fel az ő egyéniségét, azt a mozgató erőt, mely köz­szereplésében szivét lelkét irányította. Tisztelt líraim 1 aki fát, a növényt szereti, az jó szívre mutat, nagy szeretetre, amely mindenek fölött való. Uraim I Vári Szabó István egyénisége a szeretetheti domborodik ki I (éljenzés) És — tisztelt Uraim — épen ez a körül­mény az, a mely engem, mint az ünnepelt politikai ellenfelét, arra késztetett, hogy én, aki mint po'itikai ellenfél a múltban az ő hibáit nem hagy‘am szó nélkül — mert hi­szen emberek vagyunk, hibája mindenkinek van — mos*, ez ünnepélyes alkalommal el- váialjam az ő nagy érdemeinek méltatását. A mi Unnepe’tUnknek a szivében élő sze­retet volt rugója tetteiben. Az ő szeretető mindig bizalmat keltő, lojális volt még ellen­feleivel szemben is. Nem nézte soha az egymást elválasztó dolgokat, ellentéteket, ha­nem mindig azokat kereste, amelyek a köl­csönös bizalom által az együtt működésre összehoztak bennünket. A szeretet jellemzi őt; szeretet még az ellenfelek iránt is ; sze­retet a közügy iránt. Az ügy szeretettel pá­rosult mesés szorgalom tette őt mmdauyionk által szeretett polgármesterré ! Elhagyhatott volna bennünket, midőn a múltban nem egy díszes állásra hivatott meg, de ő nem tette ; ragaszkodott ehhez a városhoz, a melyhez nem önzés, nem hatalmi vágy kötötte, hanem a barátság, a szeretet. Szerette állását, szerette ügykörét, szerette a képviselőket, szerette a közönséget, az egész várost! (éljenzés) az Isten különös kegyelmét látom abban is, hogy a közelmúltban őt ért súlyos beteg­ségéből szerencsésen felépült s megérhette e megérdemelt Unnepeltetést. Biztosítom e város képviselő testületének nevében, hogy áldásos munkájában — a jövőben is számíthat támogatásunkra, hogy még előbbre vihesse e város^gyeit! (éljenzés) Itt állsz előttünk 74 évvel — ősz polgármes­terünk, mint a fehér őszi rózsa! Voltál te nyári piros rózsa is, midőn a nemzet igazait védted a csaták mezején. Hajh nagyon régen volt 1 Azóta a közélet nehéz küzdelmeiben mindig vesztve szivedből fehéredtől meg, lettél ha­sonló a fehér őszi rózsához. Fehér a hajad, de szived még talán a régi. A Phoenix madárról azt mondják, hogy a tűzben fiatalodik meg. Megfiatalodhatsz-e te még a lázas, fiatalos munkában, melyhez szoktattad magadat, melyben megőszültél ? Vagy megmaradsz a mi jó öreg polgármeste­rünk és bölcsességgel, szolgálod városunkat hazádat, szolgálod polgártársaidat. 52 évig szolgáltad a közügyeket és szereztél sok jó

Next

/
Thumbnails
Contents