Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-09-23 / 39. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Szeptember 23. 39. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal; Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill » ő „ „ Négy. „ 2 „ 50, Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. A városi közgyűlésből. A f. hó 15-én megtartott városi közgyűlés tárgyalta le és hozta meg 7 évi vajúdás után a városi szervezési szabályrendeletet. A hosszas vajúdásról eszünkbe juthatna az a régi mese, mikor a hegy egeret szült. — Ezen ócskaságot azonban nem alkalmazzuk a mai modern korra, amikor az embe. rek oly végtelenül bolondulnak a sze cessió után. A miben pedig vajmi kevés — a velő. — Ellenben a város atyák bölcsessége mély és beláthatlan. Ez bizonyos, ezt igazolja a most lezajlott képviseleti gyűlés is. U. i. Tekintettel arra, hogy a város messze jövőjébe kiható szervezési szabályrendeletet tárgyalta a közgyűlés, a több mint kétszáz képviselő közül összesen 40-en vettek részt a tárgyaláson, a mely 40 képviselő a délutáni folytatólagos tárgyaláson hétre apadt le. Erről a numerusról azonban nem jut eszünkbe ama bizonyos bét sváb, — meit a bét sváb nyulat üldözött, a város atyák pedig — fiskálist, a mi még mindig elég rágós az egypár kép viselő ur által kotyvasztott savanyu szószban is ! De hát a n gyérdemü közönség azt kérdezheti tőlünk, hogy hol van hát itt a mély és beláthatlan bölcsesség. Erre is felelünk. Hát, a mélység és bölcsesség első sorban Horacius szavaiban rejlik, aki ugyanis egy gyönge pillanatban — valószínűleg Róma szervezési szabály- rendeletének tárgyalásakor nagyon sok száz évvel ezelőtt ekként kiáltott fel : „beatus ille, qui procul negotiis!“ Ami a mi zengzetes anyanyelvűnkön annyit tesz: boldog, ki távol áll a közügyektöl. Az a 180—200 városi képviselő is azért maradt távol a közgyűlésektől, hogy boldog lehessen, — amely körül, mény nagy és mély életbölcsességre vall. Miután pedig a képviselő uraknál nem tételezhetjük fel azt, hogy a saját boldogságuk mellett a nép boldogságáról megfelejtkezzenek, — be kell vallanunk, hogy a képviselők a város érdekeit akként védelmezik és a közönség boldogságát akként mozdítják elő legjobban, ha távol maradnak a közgyűlésekről ! És mert a boldogsághoz feltétlenül szükséges az egészség, — ebből önkényt következik, hogy a fentebb ecsetelt közállapotunk szörnyen egészséges ! A lefolyt közgyűlésből úgy tapasztalván, hogy a város messze jövőjére kiható szervezési szabályrendelet alig érdemli meg a nyomda festéket, — nem szándékozunk arról hosszasabban irni. És ha mégis — úgy per tangentem — néhány szót vesztegetünk reá, ne vegye azt senki tullelkiismeretes- ségnek, hanem tudja be annak, hogy városunkban olyau kevés aktuális dolog történik, hogy a helyi sajtó még arról a csekélységről is kénytelen megemlékezni, mikor a város az egész életműködést felölelő szabályrendeletet készit magának. Node a fent tiszteit bölcsesség másod sorban a következőkben rejlik : A közgyűlés hátulról kezdte a szabályrendelet tárgyalását, s igy ment kertruchrükvertskocczentrirungban — előre ! Ha mi is követjük a közgyűlést az ő menetelésében, ezzel nem azt akarjuk jelezni, hogy ez a menés nagyon emlékeztet a rákra, ('melyről soh’ sem lehet tudni, hogy hátulról jön-e előre, vagy elölről megy hátra) hanem ezzel csak azt demonstráljuk, hogy igaza van a ráknak, midőn fegyvereit a hátulról jövő ellenség ellen forditja< Ugyanis a szabályrendeletnek a hátulja volt az, a melynél az a 7—40 városi képviselő alegvehemensebb el- és lekeseredését kifejtette. Itt esik szó t. i. tiszti fizetésekről, a képviselők ezen Achilles-sarkáról, vagy — tekintettel színi szezonunkra — mondhatjuk. — a képviselők ezen „Nebántsd virágújáról, A városi tanács és a szakbizottság által elfogadott szabályrendelet-tervezet ugyanis igy végződik : „A fizetések s javadalmazásokkal kapcsolatban ki- mondatik, hogy .... a négy jegyzőt felek részére, vagy azok nevében okiratok, kiadmányok szerkesztésére vonatkozó magán munkálatok készítésének joga a hosszas gyakorlat és tényleges állapot szerint a közönség érdé. kében megilleti.“ A tervezet felülbirá- latára kiküldött értekezlet ezen részt elvetendőnek javasolta azon indokból, mert hiszen épen a nagyközönség érdeke kívánja meg, hogy tisztviselői ne töltsék el idejüket, a hivatalos órákat magán munkálatokkal, hanem a helyet teljesítsék hivatalos kötelességeiket! Tekintve azonban azt, hogy a jegyzői karnak a múltban meg volt engedve ily magán munkálatok végzése s ebből tetemes mellék jövedelemre tett szert, az ily munkálatokkal való eltiltás mellett azon javaslattal lép fel az értekezlet, hogy az elvesztendő mellék- jövedelmekért a főjegyző 300 írttal, az I. jegyző 200 írttal, a II—III. jegyző 50—50 írttal, összesen tehát 600 írttal kárpótoltassanak, ami, — ismerve a magán forgalmat — kárpótlásnak is, de a 27.000 frt fizetésekhez mérten is csekély emelésnek mondható. A képviselő urak azonban hűek kívánván maradni fentebb már ismertetett bölcsességükhöz. 29 szóval 11 ellen kimondták, hogy : „maradjunk a régiben !“ ... A boldog nép azonban újból kérdezheti, hogy hát mi bölcsesség van ebben ? Nagyon sok, nagyérdemű közönség ! Tudjuk mindnyájan azt az élet axiómát, hogy nagy bölcsesség boldognak lenni! Horácius után tudjuk azt, hogy boldog az, aki távol áll a közügyektől (beatus ille e. c. t.) A város atyák pedig nemcsak a felséges népet óhajtják boldognak látni, hanem a városi tisztviselőket is, miután igazán csak az a nép boldog, amelynek tisztviselői is boldogok. A képviselő-testület bölcsessége a jegyzői kar boldogságát tehát azzal kívánja megalapítani, hogy magán munkálatok végzésére utasítván a szeretettel beczézett tisztviselőket, — távol tartja őket a közügyektől!! (Beatus ille, — stb. És mi fellelkesülve ezen bölcs életelv- iől. azon melegiben, egy indítvánnyal lépnénk a képviselő testület elé. Ugyanis, minden városi alkalmazottnak fizetése szállíttassák le mélyen
