Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-08-12 / 33. szám

szolgáltatás kezébe, ha egy királyi életet kioltott. De sem Luccheni, sem Caserio, sem Bresci nem vallották ki a prog- rammot, amelynek csak egy pontját ismeri a világ s ez az, hogy a királyokat megölik. Titokzatos és vakmerő szolgái ők a Gonosznak, mely e világ bajait intézi és okozza.

Isten földi helytartóinak, a királyoknak élete nincsen biztonságban, most a huszadik században, amikor soha meg nem közelitett tökéletességet ért el a jogrend, az életbiztonság és az igazságszolgáltatás. E gyönyörű és nagy emberi intézmények élén állanak a királyok s mégis ők azok, akiket az intézmények nem tudnak megvédeni az orgyilok ellen. A törvények és a népek milliói nem tudják megvédeni azt, aki a törvény eleje és a népek élén áll.

El a világon szétszórva, de egymással mégis szoros összeköttetésben néhány száz ember, akkiket nem bir legyőzni az egész világ. Umberto meggyilkoltatása immár arról győzte meg a világot, hogy az anarkista-merényletet megakadályozni nem lehet. Ha a szörnyetegek titkos gyűlésükön elhatározzák, hogy melyik hatalmas dűljön le, elhatározásukat ezer akadályon és száz sikertelen merénylet után végül mégis egy rettentő tettre váltják. íme, tehetetlenül áll ez a népes, erős, gazdag és szép világ Brescivel és társaival szemben. Nem kétségbeejtő ez ?

Most, amikor a vasutak mindenfelé elviszik az idegent, Magyarország földje sem szűz az anarkista lépéseitől. A budapesti rend írség állandóan szemmel

Oly édesen kaczagott rajta, a szeme is könyes lett bele.

— Nagyon jó, nevetett az óriás.

— Ei nem fogják ők a t. Sokkal gyávábbak, semhogy meg marnék támadni.

— No angya ош, ha ők nem mernek érted megverek edni a havasi hiénával, hát meg sem is érdemük, hogy a havasi rózsa az övék legyen.

— Pedig bizony nem mernek. Hisz annak talán még te se vagy elég erős.

— Nem-e ?

Olyant villantak rá azok a nagy szemek.

— Ei ha száz poklom kellene keresztültörnöm, hogy hozzád jussak én csillagom, nem tenném-e ?

Bizony hitte, tudta, hogy megcselekedné. Mik is ehhez képest az ő írakkos gavallérai. Oly jói esett neki, hogy ezt szereti . . .

Alkonyaikor érkezett a Juon, miriád csillag ragyogott az égboltozaton, mikor eltávozott. Halkan az ablakpárkányra szökött, onnan hintette utolsó csókjait a kéjtől télig a'éli istenére.

Sokáig bámult a szép Éva a fényes csillagokba s susogott lassan, mintha kérdené tőlük :

— Vájjon találkozik e vele ?

Letérdelt s buzgón imádkozott.

— Mindenható Isten óvd meg a havasi

hiénától! *

tart néhány külföldi embert, akikről az a gyanú, hogy anarkisták. Az országban itt ott elszórva is él valószínűleg egy-két példánya e szörnyetegeknek. De bebizonyítani nem tudnak rájuk semmit, az anarkisták titkain még nem hatolt keresztül rendőri elme. Jönne к- mennek mindenfelé a nagyvilágban ezek a borzalmasok s arczukra nincsen ráírva a pokol, mely agyukban forrong.

Az anarkizmust külső erővel kiirtani nem lehet. Magából kell annak eltűnnie a föld sziliéről, mint mindazon őrjöngő tanoknak és felekezeteknek, melyek az emberiség történetének legmegdöbbentőbb részleteit csinálták meg. Az anar- kia el fog múlni, mint ahogy elmúlik a pestis. De amig elmúlik, addig, én Istenem, addig hányszor fogja irtóztató rémülettel eltölteni a világot.

hírek. .

— Halálozás. Vásárhelyi Imre kovács mester, iparosaink egyik törekvő általánosan becsült fiatal tagja, e hó 4-én d. u. hirtelen meghalt. Temetése másnap délután ment végbe

általános részvét mellett. A boldogult mint halijuk hivatásának lett áldozata. Ugyanis egy e.pattant n< héz kerék talp ütötte úgy meg, hogy beVi sérüléseke|; szenvedett s még az nap kiszenvedett.

— A nép fe'. ölési szemle okt. 29 én és

30-án lesz,

— A dohány bevál'Ó hivatal a í. évre Hutait dohány termelési előlegeket átküldte. A kik igényi tartanak, jelentkezzenek Dr. Babó városi főjegyzőnél.-—Az országos vásár egy napon aug 19. tartaíik.

— Borzasztó szerenosétlenség érte Babos Imre helybeli lakost о hó 3. án. A szerencsétlen

Egy éve látta először Juont. Szenvedé'yes hegymászó volt. Egy szép délután bizony eltévedt a szűk hegyi sikátorok közt. A nap már letűnt s az egész vidéken misztikus csönd uralkodott. Éva zsibbadtan, agyonfáradva dóit a mohos sziklapadra. Sohase gondolt vándorlásai közepeit a havasi hiénára, aki réme a tisztességes embernek, aki embervért iszik, különösen az eltévedt, szép leányokért . . . Most eszébe jutott a szörnyű rabló. Félelemtől lázas szemei előtt megjelent a vén, kegyetlen rabló s kéjvágyón tapasztotta rá a szemeit.

Hirtelen léplek hallatszottak. Lassan emelte töt a szép hölgy selymes pilláit. Aki előtte állt nem volt hasonló semmiféle szörnyhöz. Délczeg, szép alak volt a Juon. A leány szemei rátapadtak merőn, bo'dogan. Bizonyára ott voÜ a hiéna, hogy kiszívja a vérét, mint sok más leányét, de m-.gj ont ez a félisten, az ő daliája, s megriadt, e szökött a gyáva. Gyönyörrel nézői a szép ifjúra, ajkai önkéntelen susog* ák :

— Köszönöm.

Az idegen pedig csak bámult, aztán meg szó'alt lágy hangon :

— Domnasora, szép domnasora itt nem maradhat. Az éj leszáll s a visszatérés már most is nehéz.

Éva nem felelt, de nem is ellenkezett, mikor az óriás fölkapta, könnyen, mint a

fiú Bibó György alsó szállási tanyáján a cséplő gép körül dolgozott. A gép etetése közben az u. n. pater nosterra a szíjat akarta ráigazgatni s e közbe ballábával belépett a működésben lévő dobra. Mielőtt a gépet megállíthatták volna, a dob a szerencsétlenek bal lábát tédig úgy össze morzsolta, hogy amputálni kellett. A szegény fiatal embernek okt. 1 én kellett volna a katonasághoz bevonulni. Kezelő orvos Dr. Gesmai ur ki a nehéz ampuíácziót szerencsésen végezte, reméli életben maradását.

— Szülők; figyelmébe ajánljuk Rőser tan- és nevelőin1 ézetét Budapesten alapitiatott 1853 ban. E kitűnő hírnévnek örvendő intézet, magában foglal 3 osztálya felső keresk. iskolát, mely teljesen egyenrangú a keresk. akadémiák kai és négy osztályú polgári iskolát. Bizonyítványai államérvényesek és az egyéves önkéntességre jogosítanak. Vidéki tanulók kívánatra aziskolákkalkapcsolatos nevelő internátusba is fe vételnek. Bővebb értesítést készséggel küld. Rőser János igazgató, Budapesten.

— Megint a bicska. Csak nem okulnak duhaj legényeink azokon a szomorú példákon melyeknek vége a börtön szokott lenni Aug. 5-én délután Vincze Pál kocsmájában parázs verekedést kezdtek Korsós Jánás és Imre testvérek, Szabó József és Htrczeg Mhá!y nevű társaikkal Mészáros Béni Szalai Balázs és Udvardi Illéssé). A két Korsós bicskával, a többiek botokkal támadtak az elleni táborra s rövid küzdelem után a vert had ösizesiurkált és bevert fejekkel szaladt széjjel. Hisszük, hogy a bíróság hű az ügy most van, oly szigorú btüüetésbe fogja a duhajokat részesíteni, melyet egész életükben nem felejtenek el s mely elveszi kedvüket a betyár virtustól.

— Befej verései:. No l. Lajko Máté jan- kováczi lakost e hó 7 én Vankö János kocsis, baltával fejbe verte s rajta több rendbeli súlyos sértést ejtett. A tett oka: Keresd az asszonyt. No 2. Fekete Ádámot Farkas Orbán ennek Mihály ne^ti fia és Margit nevű leánya, valami tilos legeltetés erányában, kapihét, gyöngéden, mint a pólyás gyermeket s vitte biztos, szilárd léptekkel a csillagos sötétben. Azt sem kérdezte tőle ki ő, micsoda a foglalkozása, csak azt érezte, hogy szive minden dobbanása neki szól. Mikor fölvette, mikor megérintene olyan édes borzongás fogta el. Nem félt, átfogta a nyakát erősen s bői dogsn baj otta íürtö3 fejecskéjét a vállára.

A Juon pedig macskaügyességgel szökött szikláról sziklára, u“1alan utakon, amikre más a lábat sem merné tenni.

Hirtelen megállt. Éva kinyitotta szemeit s mer lepetten látta maga élő t a kastély rács- kapuját. I у hamar! A lovagja menni aüatt. Megállította s félénk hangon kérdezte tőle, hogy hívják.

— Ne kutassa szép domnasora. Nem jó azt magának megtudni, mondta szomorú hangon.

Hirtelen lehajolt, megcsókolta a grófleány ruhája szegélyét, azután élt Unt, mielőtt Éva magához tért volna bámulatából. Csak a tova suhanó árnya látszott a sziklák között.

Sokáig állt ott a tündér s bárau’t az árnyék után, majd lassan megindult, a kastély felé. 0 yan boldog, olyan elégedett volt.

*

— Se treaska domnedeu 1 Á’dassék isten szent neve. A környék réme eltűnt, a havasi