Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-15 / 29. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Julius 15. 29. szám. t Kéziratokat nem adunk о vissza. I Aze'őfizetési és hirdetési di- j jak Kun Halason fizetondők. Sierkeszt6»ég és kiadó- hivatal: Fő-ute.'.a 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. 1 Előfizetési árak: Eary évre 10 kor. — fill. 1 el V & n » Négy. „ 2 „ 50 , Egyes szám ára 20 £11. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyiltlér: petit soronként 20 fillér. Megjelen irinden vasárnap. A református egyház bajai. Hogy az egyházi bajokból való kibontakozás útját megtaláljuk, szükséges a bajok előzményein és alapokain kezdeni meg az orvoslás nagy munkáját. Nem csalódom talán, ha az egyházi bajok előzményeit az utóbbi két évtized politikai hullámverésére vezetem vissza. Ezen körülmény tudtommal ez időleg nyilvánosan tárgyalva még nem volt; de ba őszintén és alaposan kivánjuk e bajokat orvosolni, kiméletlenül kell a seb fészkéhez nyúlni s nem kell iszonyodni, félni a radikális kúrától, mert ez soh’ sem fáj úgy, nem annyira veszélyes, mint az egyházunk testébe mind mélyebbre beévődő betegség. Mindenki tudja, s e nemes város lakóinál mindenkinek agyában él a meggyőződés, hogy vezető férfiatokat a politikai pártélet a politikai ellentét tette ellenségekké. És mert ama politikai küzdelmekben, pártvillongásokban, személyi torzsalkodásokban Szilády lelkész ur is mint orsz. gyűlési képviselőjelölt és képviselő activ részt vett, — a politikai térről az egyházi beléletbe is belopózkodott a személyeskedés, az antigónizmus! És megkezdődött a személyes torzsalkodás az egyházi életben is, — ahova a lelkész ur a politikai activitás teréről visszavonult, — de ahol régi polit kai ellenfeleivel, és egyéb antigónistáival az egyházi ügyekben együtt működni volt kénytelen. És a lelkész ur vagy nem tudott felejteni, vagy mindannyiónk által nagy- rabec8ült kiváló tehetsége nem találta meg a módot arra, hogy egyházi kérdésekben régi ellenfeleivel karöltve haladhasson, együtt működhessen, és a helyett, hogy nagy tudományával utat nyitott volna magának az egybázközön- ség sziveréhez, ahelyett, hogy mindenkitől szeretett lelkipásztora akart volna lenni egyházközségének, — autokratiz- musra, minél tökéletesebb absolutizmusra törekedett, mondván, hogy őt úgy sem értik meg ! És abban igaza lehet, hogy őt nem értik meg. Az az egyháztanács, — amelynek tagjait úgy klassifikálták : „pap-párti“ és „pap.ellenes“, — békén, őszintén, igazságosan, elfogulatlanul nem intézhette egyházunk ügyeit. A „pap pártiak“ — természetes — vakon követik a papot, mig a „pap-ellenesek“ nek semmi se jó, amit a pap akar! Es a pap pártja mindinkább fogyott, és a lelkész ur mindinkább távol esett attól, hogy akaratát érvényesítse. — bármily üdvös lett volna is az. így aztán a lelkész és egyháztanács között az ellentét mindinkább élesedett, az együttműködés lehetetlenült, — a minek folyománya aztán az lett, hogy a lelkész önhatalmúlag kezdett intézkedni az egyháztanács mellőzésével, vagy megkerülésével. Röviden szólva: a mai bajok előidézői a politikai az ebből lábrakapott személyi ellenségeskedés és a lelkész ur absolutis - tikus hajlamai. A múlt évtizedek politikai hullámverései — hál’ Istennek — városunkban teljesen elsimultak, s társadalmi életünk immár nem szenved ezen országos nyavalyában. Csakhogy amint a társadalmi téren helyre állott a béke, az egyetértés; úgy helyre kellett volna állni az egyházi életben is, ahol egyátalán semmi helye nincs a politikának. De itt — élükön Szilády úrral —- soh’ sem tudták megérteni egymást az emberek, — a szeretetvallásának templomában nem balt ki a harag, a gyűlölködés az emberek szivéből! A kölcsönös gyűlölködés, a nyakas önfejűség s ezekhez hozzá adva a lelkész A „KUN-HALAS“ tárczája. A virágért a legénynek, Egyre adogatnak, Hpári dalolj I. Melegen süt a nap, Az ember nem állja. Itt az osztag rózsám, Bújjunk be alája. EL is fed ez minket, •— Nagy a tetőzete. — Hogy egymásé leszünk, Ne tudják előre, U. Szénaggüjtö lányok, Szedik a virágot. A legények kalapjára, TJgy illik is rá]ok! „Nagy ez a petrencze, Aki szedte vette „„Sebaj gazdánk, a — lányokat Öleljük megette III. Barna legény sarjut kaszál Egyet-kettőt vág, majd megáll. A munkája szaporátlan, Gyönyörködik egy szép lányban. „Ne izéij már, gyere édes, Az én vállam elég széles, Hogy elfér egy kis lány rajta, Hogyha fejét rája hajtja.u De nehéz a kasza kacscsa, Szőke kis lány félve tartja. „Nem is való az teneked, Fordítsd felém ölelésed,11 S ha petrenczét raknák, Közbe csókot kapnak. „ Megölellek, megcsókollak, Enyim leszel már maholnap ! Akkor aztán majd meglátod, Lekaszálom a világot!“ iPabsoitvi Sózsef. Kinn a pusztán ... Kinn a pusztán juhász legény, Legelteti nyáját, Es kivárja a molnár ék, Bogár szemű lányát. De hiába várja, várja, Nem jön ki babája .... Gazdag legény ölében a Falu legszebb lánya. Kinn a pusztán juhász legény Árván hagyta nyáját, S felkereste a Molnárék Bogár szemű lányát; És hiába várja vissza A pusztái a nyája .,. Vasra verve kisérték a Vármegye házára. Sgregi Koroáth Sstván.
