Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-15 / 29. szám
ur absolutistikus hajlamait, — vörös vonalként húzódnak végig egyházi életünkön, s magán a jögymnasiumi épit kezésen. Dr. Farkas Imre és társai követelik az elszámolást a ^gimnáziumi építkezésekről, az egyház adósságairól, az alapítványokról, — Dr. Szilády Áron ezt megtagadta és megtagadja. És most folyik mindkét részről a „sérelmek orvoslása“ teli személyeskedéssel, teljes haraggal. Alkalmam volt a panasz iratokat átolvasni: nagyon elszomorító dolgok vannak azokban a jövőre nézve is! Meggyőződésem, hogy azon az utón és módon, abban a mederben, ahol most a „sérelmek orvoslása“ folyik, — az egyházi ügyeket ha rendezni lehet is, de békét teremteni nem. Abban a meder* ben nem születik béke! Addig pedig állandó és tökéletes rend nem lesz, amig az őszinte békekötés meg nem történik! Azon illusztris bizottság tehát, — a melynek tagjai: Dr. Szilágyi Dezső egyházkerületi főgondnok, Szász Károly püspök, Hegedűs Sándor miniszter, Szi- lassy Aladár, Kazap Ferenc/, Ad ám András kúriai birák, Koncz Imre, Szabó Péter, Szánthó János esperesek és Dr. Nagy Dezső ügyvéd, — üdvösebbet nem tehet, mintha működését a „sérelmek orvoslását“ a bajok alapokán: a gyűlölködésen és a jogrend visszaállításán, vagyis a békéltetésen kezdi meg! És én jóreménységgel hiszem, hogy ezeknek az országos nevű kiváló férfiaknak sikerül az ellenfelek kezét egymásba tenni, sziveikből a gyűlölködést kitépni, a személyes békét helyre állítani, és odahatni, hogy nem csak az egyháztanács, az egyházközség jogköre, hanem a lelkész és az egyház tagok közölt az őszinte ragaszkodás is visszaállittassék. És ha ez a treuga dei létesül, simán fog lefolyni az elszámolás, amelyhez az autonom egyházközség tagjainak, mint adófizetőknek is joga van és végre a sokat hányatott építkezési ügy lekerülhet — de csak i igy kerülhet, le — a napirendről miudannyiónk megnyug vására és örömére! A lelkipásztornak arra kell törekedni, hogy hívei mint papot és mint embert is szeressék, — mert igy szeretve papjukat — a halasi ref. egyházközség tagjai ha jogaikat gyakorolhatják, kötelességeiket is teljesíteni fogjákI Úgy legyen! És legyen meggyőződve a lelkész ur, hogy bár e lapot bármily „lerakodó helyu-nek tekinti is, — e sorok Írója, mint egyháztag, mint lapszerkesztő, első sorban a béke mellett harczol, s ha a béke kísérletek az indokolatlan ellenálláson megtörnek csak akkor fog az igazság mellett síkra száilani. Mert bár a panaszosoknak igazuk van, de egyházunknak és főgimnáziumunknak első sorban béke kell! Dr. Hermán Ferencz. Munka után jutalom. Erik már a gabona, sárgul már a kalász, az arató suhintva kaszáját dönti rendre. Szép és felséges munka, felemeli az embert az a tudat, hogy Isten segedelmével két kezével teremti meg a mindennapi kenyere*, s ha szét nézünk ma édes hazánk térségein, öröm- mol látjuk, hogy ezt a nagy munkát a mun kások békén és megelégedéssel végzik, a mi nagy részben a munkástörvény érdeme. Dr. Darányi miniszter ur csodás dolgot müveit, midőn oly gyorsan meg tudta fékezni a félre vezetett tömeget és a munkás kérdést a rendes mederbe terelte. Szorgalom-munka tUnik most szemünk elé mindenfelé, kora hajnal s a késő esti bomály szorgalmasan dolgozó aratókat talál a mezőkön. S ott, hol csapás nem törte el a kenyér bot já*, ott vig dal között folyik az aratás, olt meg van a munka jutalma. Es hogy ez a jutalom egészben a gazdáé, a munkásé legyen, az a fődolog, hogy annak kellő értékesítéséről gondoskodjunk, mert e nélkül kisiklik kezünkből a jutalom, már p dig azt tudjuk, mert nagyon régi és meg dön heteden igazság, hogy nincs gabonakereskedő, hosszú utat kell kicsin megtenni, inig a gazda talál búzájára vevőt. Hajdan ez máskéi t volt, felkeresték a gazdát a szérűn, és otthon helyben kialkudva ad'a e! búzáját és szállította, ma az már kiment a divatból, a gabonakereskedők megvárják, hogy helyükbe vigyék a gabonát és ott alkusznak meg reá. Egyszóval a gabonakereskedelem nagyon kezdetleges állapotban van, és ezt a kisgaz da nagyon megsínyli. Ezen valamikép változtatni kell. Eét ut van rá. Egyik a közraktárak állítása, másik gőzmalmok teremtése. Az első iránt, t. i. a közraktárak iránt nagy a rokonszenv, sokfelé látjuk a mozgalmat, mely nem csak tervez, hanem már a kivitel állapotába jut, a közraktár felállít va lesz. — így a gabona értékesítése nagyban rendszeresítve lesz, és a kisgazda, kis termelvényét beolvasztja a nagyba, bizonyos, hogy több pénzt kap terményéért. Ezeket a közraktárakat központokon kell felállítani, és könnyen hozzáférhetővé kell tenni, hogy a kisgazda könnyű szerrel megtalálja azt a helyet, a melyet érdeke kielégítésére keres. Mint hogy már egy alkalommal részlete sen szóltam a közraktárakról, elmondva, mint vélem én azt megteremtendőnek, most tehát csak rámutatok, fogy az ara*ási áldás, a munka jutalma csak akkor lesz a gazdáé, a munkásé, ha komoly akarattal törekszünk az egészséges és a termelő érdekét is szolgáló gabona kereskedést teremteni. A közraktárak fogják megteremteni a ga bonakereskedőket és egyszersmind szerves egységbe, összeköttetésbe hozzák a gabona kereskedelmet a termelővel, a gazdával. Ezt most nélkülözzük, elszigetelten állunk, semmi kereskedelmi ösazeköttetésünk nincs. Azelőtt minden jóra való gazdának meg volt a „házi zsidaja", a ki a közvetítést ritka becsületességgel és hűséggel végezte, ma ezek kivesztek, kihaltak és a gazda e hiányt erősen megérzi, nagyon nngsinyli. Időt nem vesztve, állítsuk hát a közraktárakat országszerte, akkor nem lesz annyi panasz, elvész a gabona uzsoráskodás, s a munkás részesül az ő nagyon megérdemelt jutalmába. Az értékesítésnek másik módja a gabona feldolgozása, melyet eszközöl a gőzmalom. Ilyen gazdasági gőzmalmokat kell állítani, oly csekély részvényekre, hogy az arató, a mezőgazdasági munkás is beállhasson abba. Legyen annak egy részvénye 10 korona. Ha ily csekély összegre állapítjuk meg a részvényt, oly sok tag által teremtjük meg azt a gőzmalmot, hogy az mindjárt kapja, a fogyasztó közönségét is, mely azt biztos üzemben fenntartja. Egy kisgazdának, ha boldogulni akar, nem szabad nyerstermelőnek 'enni. Itt a kereset igen csekély, alig fizeti meg a munkát. A jövedelem, a haszon ott kezdődik, hol a nyers anyagot feldolgozzuk, hol még a hulladékot is hasznunkra tudjuk fordítani és abból is jövedelmet huzunk. Ezt a jó mesteiséget eddig nem karoltuk fel. Aratunk nehéz kitartással, s adjuk tovább a búzát zabot, árpát kukoriczát, krumplit és igy a többit is. Ha csak rgy kevéssé utánna nézünk a dolognak, lehetetlen be nem látni, mily nagy kárát vallja a kisgazda ennek a félmunkának. Mert a nyeistermelő csak félmunkát végez. A búzával viszik a korpát is, és óh! fájdalom, viszik talajunk termő erejét is las- aan-Iassan. így van egyébb nyers terményünkkel is, elviszik tőlünk azt is, a mi csak hulladék, de a gazdaságban pótolhatlan és igen becses anyag. Gondolkodjunk csak e felett a tárgy felett, most, mikor a hevessen melegítő nap for- róságában végezzük н nagy aratási munkát. — A munkás érdemes az ő ju‘a!mára, ne foszszuk meg tőle, csupa kényelem szeretetből. Tömörüljünk, egyesülünk, kiki erejéhez mérteD, s filléreink összerakásával kezdjük meg a gazdasági ipar felállítását, mely a nyers terményt földolgozza, értékét emeli, és a munkás jutalmat emeli. Jóravaló nép, komoly gondolkodó, a magyar kisgazda. Megérti az okos szót, mely az ő javát munkálja csak vezér kell, ki zeivezi a sereget s beviszi a teremtés nagy mozgalmába. Azok, kik magukban erőt és tehetséget éreznek, álljanak elő, vidékenként hangya szorgalommal pótoljuk a múltak mulasztását, füstölgő kémények mutassák, hogy Mag, arorszag nem nyerstermolő ország, hanem gazdasági ipar állam i3, mely elfoglalja a világ piaczán az őt megillető helyet. Megépítettük a nagy vasúti hálózatot, megnyitottuk a Dunát az egész világnak, berendezkedtünk úgy, hogy részt vehetünk a világkereskedelemben, de eddig bizony szegényül szerepeltünk o*t, nem mint nyugati, előre haladott ku’iur nép, hanem mint keleti nép, mely még mindig a nyerstermelésnél halad. Szólamon fel bennünk az érdek és a nemzeti büszkeség, és a kettő sarkaljon arra, hogy a gazdasági gyáripar megteremtéséhez hozzá fogjunk, kezdjük ott, mely legtöbb érdeket összpontosít, aztán menjünk lépésrői-Ié- pésre.
