Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-05 / 10. szám
Márczius 5. KUN-HALAS. adás esetén megszabadítsák a várost 17438 frtévi tehertől, mint a melylyel a városa folyó évi költségvetés szerint, községi kezelés mellett a népiskolák fen tartási költségeihez hozzájárul, s amely tehertől annál inkább megszabadítani kívánják a várost, illetve a lakosságot, mert az idei pótadó már az egyeres állámi adók több mint 95°,0 toliját teszi ki. Másik indoka a folyamodóknak az volt, hogy a pusztai iskolák a folyó évben amúgy is szaporitandók lévén, ezek felállítása ujabbi tetemes terhet róna a lakosságra, azon 17438 írton felül, a melylyel az eddig is hozzájárul az iskolák fen tartásához. Ezt a kérvényt, a városi tanács véleményezés végett, a községi iskolaszéknek adván ki, ez felhívta a folyamodókat, hogy javaslatukat megfelelő adatgyűjtéssel támogassák. A folyamodók az iskolaszéknek ezen felhívására azzal válaszoltak, hogy miután nekik, mint magán embereknek az adatgyűjtés sokkal fáradságosabb és költségesebb, mint az adatgyűjtésre, a véleményezésre és indítványozásra különben is jogosított és kötelezett iskolaszéknek, gyűjtse össze maga az iskolaszék az adatokat, saját hatáskörében, szerelje fel azokkal indítványukat s úgy terjessze tárgyalás végett a képviselő-testület elé. Az iskolaszák azzal felelt a kérelmezők teljesen jogos és indokolt kívánságára, hogy az adat-gyűjtést mellőzte s a kérvényt azzal a megjegyzéssel juttatta vissza a tanácshoz, hogy az inditványozók felhívásának eleget nem tettek. így került aztán a kérvény január 26-án a képviselő-testület elé. Es mit tett a képviselő-testület ? Nem kereste azt, hogy van-e mód arra, hogy a város népiskolai terhei megköny- nyittessenek, nem tárgyalta azt, vájjon mi utón módon lehetne népiskolánkat állami kezelés alá adni, nem kereste azt, hogy van-e mód arra, hogy a város szabaduljon a kétség kívül folyton szaporodó iskolai terhektől, hanem kimondta, hogy a népiskolák államosítását elvileg kizárja és magáévá tette az indítvány ellen felszólalt Dr. Babó főjegyző azon érveit, hogy 1 e h e t, ha az állam veszi át az iskolák kezelését, a terhek csak szaporodni fognak, lehet, hogy állami kezelés alá vétel esetén is, az állam úgy a régi iskola-épületek fen tartási és jó karba helyezési, valamint az ujjonan felállítandó iskolák felállitási költségeire igénybe fogja venni a város áldozatát, szóval hogy lehet az, hogy még több áldozatba kerülnek az iskolák állami kezelés mellett, mint eddig. Azt fejtegetni is teljesen felesleges hogy az állami kezelés elvi к i z á - r á s a egyenesen a népoktatási ügyek egyoldalú, egoistikus felfogása. Hogy állami kezelés mellett a tanterv egyönte- tetüsége, a felügyelet sikeressége, az oktatás ügyi követelmények egységes megoldása, sokkal sikeresebben érhető el, azt hasonlókép teljesen felesleges fejtegetni. Amikor tehát a képvisélő testület szemfedőjót, csiszolni a fehér márvány-obe- liszket . . . Gizuska fekszik a fehér párnák között és mosolyog. Az anyja nem tud bejönni most hozzá. A negyedik szobában zokog és tördeli a kezeit. A sápadt leány mosolyogva kérdi tőlem : — Nos, mit mondott a doktor, mikor halok meg ? Nem tudok parancsolni a hangomnak, hogy ne remegjen. — Meghalni ? Ugyan hogy beszélhet ilyen gyereksóget ? . . . Elkomorodik az arcza és bosszús hangon mondja : — Ne haragudjék . . . Azt akarja, hogy magának se higyjek? . . . Elfordul. Hullámos, gazdag szőke haja, mint egy aranyáradat elborítja a fehér vánkosokat. Nehezen, szaggatottan lélegzik. Arczán kigyulnak a láz gyilkos piros virágai. Az utczá- ról elhaló, halk zugás hallszik fel. Gizuska rám veti bágyadt szemeit és suttogva mondja : — Szivem . . . ugy-e azt mondotta, hogy a szivem? . . . Úgy elszorul a torkom, hogy a hang nem tud kijönni rajta. Gizuska pedig odaszoritja mind a két kezét a már alig dobogó szivére és mialatt a könnyek elborítják megtört szemeit, lihegve tördeli : — A s z i V . . . a s z i v . . . Jól tudom, hogy az öl meg engem, csak hogy . . . nem az ón szivem!... IV. . . . Lehet már verni az aranyos czifráza- tot arra a fehér koporsóra, melyben Gizuska pihenni fog . . . Lehet már hímezni a szemfedőjót, csiszolni a márvány obeliszket . . . semmivel sem támogatott hypothézi- sekre alapítja határozatát, mikor azt mondja, hogy „mert lehet, hogy úgy lesz, lehet hogy igy lesz, maradjunk a réginél,“ ez csak olyan féle igazság, mint az egyszeri aszonyé, a ki azt mondta, az az apjuknak, hogy vettem volna uj krumplit a piaczon, de nagyon drága volt, s mikor az apjuk -megkérdezte, hogy hát mily árért árulták, azt mondta, hogy nem kérdezte, de gondolja, hogy drága volt. Kérdjük : ugyan van e csak egy is az indítvány ellen szavazott tisztelt képviselő urak között, a ki kétség kívül meg lenne győződve arról, hogy az állami kezelés csakugyan többe jönne a városnak mint a községi. Van-e erre nézve akár csak egynek is kétségtelen bizonyítéka ? Mert arra talán méltóztatnak emlékezni, hogy a határozat hozatalánál csak feltevésekből indultak ki. Ugyan mit szólnának hozzá, ha az iskolaszék egy szép napon azzal lepné meg, hogy az állam hajlandó átvenni kezelés alá az iskolákat, a meglevőket az oktatásügyi követelményeknek megfelelő állapotba hozza, az ujonan felálitandókat felálltja, s mindezért nem kíván egyebet a várostól, minthogy az eddiginél kevesebbet, vagy legfeljebb az eddig fizetett összeget adja? Pedig ez nagyon könnyen megtörténhetik, mert ha feltárjuk szomorú helyzetünket, a 95% pótadóval, lehet hogy az állam több áldozatot nem kíván tőlünk. Ha az egyik „lehet“-et fel lehet állítani éppen úgy lehet, a másik „lehet“ is. Hogy azután melyik „lehet“ lesz valósággá, azt csak akkor tudhatjuk meg, ha mind a kettőt-rnegösmerjük. De mikor feltesz- szük, hogy a másik eshetőség csak rosz- szabb lesz, akkor ez az eljárás olyan színben tűnik fel, mintha kitérni akarnánk a kellő megismerése elöl. Az eddig mondottak lényege tehát az, hogy az oktatásügyi követelményeknek megfelelőbb lévén az állami kezelés, annak annak elvi kizárása helytelen, hogy fokozottabb mértékben kifogás alá esik a képviselő-testület határozata azért, mert a kibontakozás módját meg sem kísérelte, hanem szemet hunyt, azon életre való inditváuy felett, a melynek czélja közterheink könnyítése volt. Végül lehetetlen az ügygyei kapcsolatban azon véleményünknek is kifejezést nem adni, miszerint az iskolaszék is nagyban hozzájárult az elhamarkodva hozott határozathoz, az által, hogy rendeltetése ellenére az indítvány alapos tárgyalásához szükséges adatok beszerzése elől egyszerűen kitért. Hisszük azonban, hogy az eszme nem aludt el végkép s lesz idő, mikor belátja a képviselő-testület, mi kép nekünk van igazunk. \ _________ _________ 1899. leeresztett függönyök mögött, elfeküdni mozdulatlanul, mindig fehérebbre válva, egyre fogyva, inig aztán egy napon egészen elfehóredik, egészen elfogy . . . III. Eljön a doktor bácsi és megvizsgálja az ere lüktetését, a homloka forróságát, a szive dobogását. — Nincs semmi baj ! De éppen semmi ! Hozzánk pedig igy szól a szomszéd szobában : — A kis lányt én meg nem menthetem. Ez a gyermek meg akar halni, nem tudom — miért, de nem is kutatom, de tudom, hogy meg akar halni. A *s z i v e . . . a szive... az oda van . . . — De nem lehet doktor ur, nem lehet! Mit csinálok ón, az ón egyetlen drága gyermekem, az én édes kis leányom nélkül ? . . . Önnek meg kell menteni őt, egy világ árán is. Legalább tanácsot adjon, hova vigyem, délre, északra ? . . . A doktor szomorúan mondja : — A szivét magával viszi délre is, északra is. Az ilyen kis leányokra vigyázni kell . . . nagyon kell vigyázni . . . A s z i v e . . . a szive öli meg a kis Gizust. Az ártatlan, a hivő, a bohókás, az ösz- szetört;gyermek szive ... , E n édes kis Gizuskám, elbitorolt üdvösségem, ha ezt az ón epedő, vágyó, szerető, szivemet oda adhatnám a tiedért cserébe . . . Nem kell. A mesém se kell. Meg akar halni és meg fog halni. Hiába minden okoskodás és minden kisórlet. A letört virágot maga az Isten sem tarthatja életben többé. Ragyoghat a napsugár, illatozhatik a virág, a te tavaszod elmúlt és az, a ki visszatarthatná, hol van? . . . Akár lehet is már verni az aranyos czif- rázatot arra a fehér koporsóra, a melyben Gi- zuska pihenni fog . . . Lehet már hímezni a
